|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
N
58.
Hűvös volt az éjszaka, a Gízai fennsíkon síri csend honolt. A piramisok néma óriásként tornyosultak a magasba. Tudtam, ha most szóra bírhatnám őket, mindent elmondanának nekem. Mindent, ami volt, és mindent, ami lesz. Talán jobb is így, hogy nem beszélnek, csak állnak szótlanul, megtört csúcsukat az ég felé bökve, titokzatosan.
Mély levegőt vettem, azután elindultam a Nagy Piramis felé. Jobb kezemben még szorosabban markoltam az apró tárgyat. „Biztosan ez a helyes?” – Kérdezte egy hang a belsőmben. Lelassultam és gondolkodtam egy kicsit, aztán mégiscsak folytattam az utam. ”Igen, ez így helyes. Meg kell tennem.” – Döntöttem el magamban a kérdést. – „A radjakok már nem árthatnak nekem, és a többi embernek sem. Asthar szerint legalábbis. Hinnem kell neki. Nem tudom miért… de hiszek neki.”
Besétáltam a piramisba, útközben pedig a kapcsolatteremtésre koncentráltam. Nem kellett sokáig várni, a félhomályból hamarosan egy árnyék bontakozott ki, s halk szuszogások közepette lassan felém csoszogott. Ahogy megmutatkozott előttem, már egyáltalán nem tűnt olyan félelmetesnek, mint amikor először megláttam. Megállt előttem, és kinyújtotta a jobb kezét. A szakadt, koszos pólya alól elővillantak aszott ujjai, már csak a tenyerén volt ép az anyag.
Szeme helyén sötétség ült, én mégis láttam benne valamit. Talán a reménység utolsó szikráját, hogy ő is elnyerheti majd méltó jutalmát, mert ezúttal helyesen cselekszik. Felemeltem a kezem, aztán beleejtettem a tenyerébe az apró, udzsat szemet ábrázoló aranygyűrűt, ő pedig kivette onnan, és felhúzta arra az ujjára, amelyiken valamelyest még megtartotta a ruha.
- Senki meg nem találhatja – szólalt meg mély, mennydörgő hangon, de ezúttal egyiptomi nyelven. Bólintottam, ő pedig megfordult, aztán eltűnt a piramis belsejében. Éppen hogy kiértem, a kőmonstrum megremegett, a fülsüketítő zajok feléledtek, és minden visszaállt eredeti állapotába. Amikor minden elcsendesedett, hátat fordítottam a Nagy Piramisnak, s magára hagytam a titkaival együtt.
|
|
|
- szeptember 27 2010 09:03:37
Tetszik, lesz még folytatás? |
- szeptember 27 2010 17:49:25
Kedves Cathrin!
Láttam, hogy ez részlet. Nagyon tetszett. Lesz folytatása? |
- szeptember 28 2010 10:02:22
Kedves lenabelicosa, Tara Scott!
Ez a részlet már a könyvem végéről van, összesen 60 fejezetből áll. Ha szeretnétek, még beküldök egyet, de inkább egy korábbi fejezetet, rendben?
Valószínűleg egy másik regényből is fogok beküldeni, remélem az is felkelti a majd figyelmeteket!
Köszönöm, hogy olvastatok!
Üdv:
C. Smith |
- szeptember 28 2010 20:35:06
Hű, de vérfagyasztó.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 07. szerda,
Attila, Ramóna napja van.
Holnap Gyöngyvér, Keve napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
