Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikMarch 29 2024 11:22:13
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Impresszum
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 5
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,199
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Tatja és Szasa
Nem nagy mü, de mentségemre szolgáljon, hogy nem igazán szoktam novellát írni:)







A nyugodni készül? Nap utolsó sugarai két törékeny alakot vontak halvány fényburokba az Orosz-hátság ritkás sztyeppjén. Sietni látszottak, valamelyik közeli város küls? telepére igyekeztek hazafelé munkaszolgálatról.
Mióta 1 évvel ezel?tt kitört a háború, nem volt benne semmi meglep?, ha 16-17 éves lányok kolhozokban és tránákban dolgoztak egész nap; szép lassan megtanulták valamennyi fegyvernemet, katonai rangot, felismerték a szovjet gépeket, hallás után megkülönböztették a német kisrepül?ket és bombázókat.
Már nem ijedtek meg, mikor éjszaka légi riadóra ébredtek, hozzászoktak a távoli bombázás mindent megremegtet?, mély dübörgéséhez.
A lányok- egyid?snek t?ntek - szaporán szedték a lábukat.
-Tatja - szólalt meg az egyik határozott, cseng? hangon- mit gondolsz, mikor fog véget érni a háború?
-Nem tudom - felelte amaz.
-Nem félsz, - folytatta Szasa, miközben barna hajfonatait lazán hátradobta- hogy talán sosem ér véget?
Tatja komoran hallgatott. Szemét, amely egy nagy, fekete bogárra hasonlított, ahogy nyugtalanul mozgott világos arcán, szeretettel barátn?jére csüggesztette.
-Nem félek sem kevésbé, sem jobban, mint te.
Némámentek tovább. A csillagok nemsokára felderengtek, a Hold mint kiolthatatlan éji lámpás világította meg el?ttük a f?zfabokrokkal szegélyezett utat.
-Mindjárt otthon leszünk-mondta Szasa, mikor hirtelen sivító motorhangot hallottak délnyugat fel?l. Rémülten néztek az égre; abban a pillanatban felt?nt néhány légibombázó, egyenesen városuk felé tartva.
Megtorpantak.
-Istenem- dadogta Szasa - most mi lesz?
-Nem mehetünk oda.- suttogta alig érthet?en Tatja, aki ugyanúgy reszketett a félelemt?l, mint barátn?je. - Gyere - kapott aztán észbe - bújjunk egy f?zfabokor alá, nehogy észrevegyenek, ha újra erre jönnek.
Pár perccel kés?bb felhangzott az els? robaj, sort?zek, bombák hangja, mergremegtetve a zöld faleveleket a lányok feje körül.
-Mi lehet most a mamával és papával? - kérdezte halkan Szasa magától, mintha ebben látná a vígasztalást. Lopva Tatjára tekintett és meglátva sápadt arcát, rájött,hogy ? is ugyanezen gondolkodik.
A szívszorító zaj nem akart megsz?nni, éles fények villantak a város fel?l.
Szasa nem bírt tovább gondolataival, megindulva felkiáltott:
-Emlékszel...- majd suttogva folytatta- emlékszel Tatja, mikor kicsik voltunk, 5 évesek lehettünk, és elcsavarogtunk Nataljával, el teljesen a tóig, aztán haza sem mentünk estig? Csak játszottunk, a vízben, csodáltuk a törékeny finomságát minden cseppnek, és akkor azt hittük, hogy mindig ilyen lesz a világ, a cseppek elpárolognak, felh?vé válnak,
és visszaesnek ugyanabba a tóba. Hogy megharagudott rám a mama, és papa meg is büntetett, de mi nem bántuk.
Emlékszel?
Tatja szótlanul bólintott.
-És az ég milyen kék volt! Nem is foglalkoztunk vele, hisz mindig kék, nyáron is, télen is, csak a virágok és fák változnak.
Te tudod miért kék az ége? Vagy mit?l aranylik a búza? Én nem tudom. Nem érdekelt. De most már igen, most már érdekel!
Miért kék az ég, Tatja? Felelj, ha érted ezt!
-Nem tudom - válaszolta a lány.Szemében könnyek csillogtak, lassan rár?sen folytak le arcán.
-Persze, hogy nem. - nevetett Szasa szinte hisztérikusan. Fél percig zihált, kifárasztotta az idegesség és aggodalom.
-Nem vagyok fél?s, megyek harcolni ha kell, akár két kézzel, fegyver nélkül is szembeszállok a német csapatokkal, ha vakmer?ség is...sokszor láttál engem sírni? Nem, ugye? Nem féltem.
De mikor legutóbb hazajött Nyikolaj a frontról - csak egy hétre, ám én ennek is örültem - és jött a többi városból való is, Szergej, Valko és Federicsék; mi éppen a tónál voltunk akkor is, a drága tavunknál...emlékszel?
Aztán egy egész csapat jött. Átvonulnak, mondták. Akkor megfájdult a szívem. Csak néztük a sebesülteket, a katonákat, kísértük ?ket, velük mentek a mieink is; és nem néztek a szemünkbe.
Szégyelték magukat, halálosan, kimodhatatlanul szégyellték, mert ?k sem hittek abban, hogy egyszer gy?zhetünkm hogy ?k még visszatérhetnek. Ezért vonultak lesütött tekintettel: nem mertek a szemünkbe nézni! Érted?
A tóig követtük ?ket, tovább nem engedtek. ÉS alig bírtam visszatartani a sírásomat - Szasa szeme fényesen csillogott, sarkában könny ült. - Most félek és sírok. Szeretném tudni, miért kék az ége, mert lehet, hogy többé nem látom; akarom ismerni a tavunk minden titkát, mert lehet, hogy idén láttunk rajta utoljára tündérliliomot. Miért válik minden olyan fontossá, ha elveszíthetjük ?ket?
A két lány egymásra borulva zokogott, megsz?nt körülöttük a világ, a zaj a robbanások, csak ketten voltak, és a Félelem.
Minden könnycseppel a következ? órát síratták, mikor a bombázó gépek feladatukat végezve, dics?ségesen elszállnak, ?k pedig begyalogolnak a városba.
Mert tudták, hogy lesz mit síratni.
Hozzászólások
csak-fater - January 15 2008 09:37:03
Nos kedves, elolvastamsmiley Többször is. A m? szerintem remek, jó a történeted, bár mindig megakadtam egy ponton... mégpedig itt "Szemét, amely egy nagy, fekete bogárra hasonlított" ez nagyon kiüt... én szemeit írtam volna smileytudod, többes számbansmiley Bocs a kukacoskodásértsmiley
Ügyes vagysmiley
Szeretettel: Zoli ( a fater a csak fatersmileysmiley)
Henkee - January 15 2008 15:31:16
Nem, köszönöm a kukackodást, mert igazad vansmiley
Hisz nem küklopsznak szántam szegény lánytsmiley
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Mai névnapos
Ma 2024. March 29. Friday,
Auguszta napja van.
Holnap Zalán napja lesz.
Ajánló
Poema.hu versek
Versek.eu
Szerelmes versek
Netorian idézetek
Idézetek.eu
Szerelmes idézetek
Szerelmes SMS-ek
Bölcs gondolatok
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Szollosi David
22/03/2024 01:16
Március 10 óta nem küldtek be verset???
Wino
18/03/2024 01:35
Jó pihenést mindenkinek!
vali75
09/03/2024 12:28
Szép napot kívanok! smiley
vali75
07/03/2024 06:24
Jó reggelt kívánok! smiley
rapista
05/03/2024 00:47
Jó éjt!
vali75
04/03/2024 06:02
Jó reggelt kívánok! smiley
vali75
01/03/2024 15:08
Szép napot kívánok! smiley
2xistvn
21/02/2024 10:06
csodás napot "Napkorong"smiley
vali75
18/02/2024 07:56
Szép napot kívánok! smiley
Szollosi David
16/02/2024 18:18
4x Szép napot! Feb 12-től máig... smiley
vali75
12/02/2024 15:21
Szép napot kívánok! smiley
vali75
11/02/2024 21:45
Jó éjszakát kívánok! smiley
2xistvn
11/02/2024 09:37
Köszöntelek "Napkorong" Szép napot!
vali75
11/02/2024 07:43
Jó reggelt Napkorong! smiley
vali75
10/02/2024 15:47
Szép napot kívánok! smiley
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes