Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikáprilis 13 2021 22:04:07
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 4
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,203
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Anagramma
Szerelem
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10202]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3573]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Tatja és Szasa
Nem nagy mü, de mentségemre szolgáljon, hogy nem igazán szoktam novellát írni:)







A nyugodni készül? Nap utolsó sugarai két törékeny alakot vontak halvány fényburokba az Orosz-hátság ritkás sztyeppjén. Sietni látszottak, valamelyik közeli város küls? telepére igyekeztek hazafelé munkaszolgálatról.
Mióta 1 évvel ezel?tt kitört a háború, nem volt benne semmi meglep?, ha 16-17 éves lányok kolhozokban és tránákban dolgoztak egész nap; szép lassan megtanulták valamennyi fegyvernemet, katonai rangot, felismerték a szovjet gépeket, hallás után megkülönböztették a német kisrepül?ket és bombázókat.
Már nem ijedtek meg, mikor éjszaka légi riadóra ébredtek, hozzászoktak a távoli bombázás mindent megremegtet?, mély dübörgéséhez.
A lányok- egyid?snek t?ntek - szaporán szedték a lábukat.
-Tatja - szólalt meg az egyik határozott, cseng? hangon- mit gondolsz, mikor fog véget érni a háború?
-Nem tudom - felelte amaz.
-Nem félsz, - folytatta Szasa, miközben barna hajfonatait lazán hátradobta- hogy talán sosem ér véget?
Tatja komoran hallgatott. Szemét, amely egy nagy, fekete bogárra hasonlított, ahogy nyugtalanul mozgott világos arcán, szeretettel barátn?jére csüggesztette.
-Nem félek sem kevésbé, sem jobban, mint te.
Némámentek tovább. A csillagok nemsokára felderengtek, a Hold mint kiolthatatlan éji lámpás világította meg el?ttük a f?zfabokrokkal szegélyezett utat.
-Mindjárt otthon leszünk-mondta Szasa, mikor hirtelen sivító motorhangot hallottak délnyugat fel?l. Rémülten néztek az égre; abban a pillanatban felt?nt néhány légibombázó, egyenesen városuk felé tartva.
Megtorpantak.
-Istenem- dadogta Szasa - most mi lesz?
-Nem mehetünk oda.- suttogta alig érthet?en Tatja, aki ugyanúgy reszketett a félelemt?l, mint barátn?je. - Gyere - kapott aztán észbe - bújjunk egy f?zfabokor alá, nehogy észrevegyenek, ha újra erre jönnek.
Pár perccel kés?bb felhangzott az els? robaj, sort?zek, bombák hangja, mergremegtetve a zöld faleveleket a lányok feje körül.
-Mi lehet most a mamával és papával? - kérdezte halkan Szasa magától, mintha ebben látná a vígasztalást. Lopva Tatjára tekintett és meglátva sápadt arcát, rájött,hogy ? is ugyanezen gondolkodik.
A szívszorító zaj nem akart megsz?nni, éles fények villantak a város fel?l.
Szasa nem bírt tovább gondolataival, megindulva felkiáltott:
-Emlékszel...- majd suttogva folytatta- emlékszel Tatja, mikor kicsik voltunk, 5 évesek lehettünk, és elcsavarogtunk Nataljával, el teljesen a tóig, aztán haza sem mentünk estig? Csak játszottunk, a vízben, csodáltuk a törékeny finomságát minden cseppnek, és akkor azt hittük, hogy mindig ilyen lesz a világ, a cseppek elpárolognak, felh?vé válnak,
és visszaesnek ugyanabba a tóba. Hogy megharagudott rám a mama, és papa meg is büntetett, de mi nem bántuk.
Emlékszel?
Tatja szótlanul bólintott.
-És az ég milyen kék volt! Nem is foglalkoztunk vele, hisz mindig kék, nyáron is, télen is, csak a virágok és fák változnak.
Te tudod miért kék az ége? Vagy mit?l aranylik a búza? Én nem tudom. Nem érdekelt. De most már igen, most már érdekel!
Miért kék az ég, Tatja? Felelj, ha érted ezt!
-Nem tudom - válaszolta a lány.Szemében könnyek csillogtak, lassan rár?sen folytak le arcán.
-Persze, hogy nem. - nevetett Szasa szinte hisztérikusan. Fél percig zihált, kifárasztotta az idegesség és aggodalom.
-Nem vagyok fél?s, megyek harcolni ha kell, akár két kézzel, fegyver nélkül is szembeszállok a német csapatokkal, ha vakmer?ség is...sokszor láttál engem sírni? Nem, ugye? Nem féltem.
De mikor legutóbb hazajött Nyikolaj a frontról - csak egy hétre, ám én ennek is örültem - és jött a többi városból való is, Szergej, Valko és Federicsék; mi éppen a tónál voltunk akkor is, a drága tavunknál...emlékszel?
Aztán egy egész csapat jött. Átvonulnak, mondták. Akkor megfájdult a szívem. Csak néztük a sebesülteket, a katonákat, kísértük ?ket, velük mentek a mieink is; és nem néztek a szemünkbe.
Szégyelték magukat, halálosan, kimodhatatlanul szégyellték, mert ?k sem hittek abban, hogy egyszer gy?zhetünkm hogy ?k még visszatérhetnek. Ezért vonultak lesütött tekintettel: nem mertek a szemünkbe nézni! Érted?
A tóig követtük ?ket, tovább nem engedtek. ÉS alig bírtam visszatartani a sírásomat - Szasa szeme fényesen csillogott, sarkában könny ült. - Most félek és sírok. Szeretném tudni, miért kék az ége, mert lehet, hogy többé nem látom; akarom ismerni a tavunk minden titkát, mert lehet, hogy idén láttunk rajta utoljára tündérliliomot. Miért válik minden olyan fontossá, ha elveszíthetjük ?ket?
A két lány egymásra borulva zokogott, megsz?nt körülöttük a világ, a zaj a robbanások, csak ketten voltak, és a Félelem.
Minden könnycseppel a következ? órát síratták, mikor a bombázó gépek feladatukat végezve, dics?ségesen elszállnak, ?k pedig begyalogolnak a városba.
Mert tudták, hogy lesz mit síratni.
Hozzászólások
csak-fater - január 15 2008 09:37:03
Nos kedves, elolvastamsmiley Többször is. A m? szerintem remek, jó a történeted, bár mindig megakadtam egy ponton... mégpedig itt "Szemét, amely egy nagy, fekete bogárra hasonlított" ez nagyon kiüt... én szemeit írtam volna smileytudod, többes számbansmiley Bocs a kukacoskodásértsmiley
Ügyes vagysmiley
Szeretettel: Zoli ( a fater a csak fatersmileysmiley)
Henkee - január 15 2008 15:31:16
Nem, köszönöm a kukackodást, mert igazad vansmiley
Hisz nem küklopsznak szántam szegény lánytsmiley
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2021. április 13. kedd,
Ida napja van.
Holnap Tibor napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Helen Bereg
13/04/2021 19:26
Szép estét Napkorong! smiley

Helen Bereg
13/04/2021 11:08
Szép szeles napot Mindenkinek! smiley

KiberFeri
13/04/2021 08:45
Jó reggelt mindenkinek!

Helen Bereg
12/04/2021 19:48
Szép estét Koronglakók! smiley

Manon
12/04/2021 11:03
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
12/04/2021 10:53
Mindenkinek küldöm az üdvözletemet!

pircsi47
12/04/2021 10:43
Szeretettel köszöntöm a GYULÁKAT!

pircsi47
12/04/2021 10:33
SZÉP NAPOT KEDVESEK!

Helen Bereg
11/04/2021 18:04
Szép estét Koronglakók! smiley

Helen Bereg
11/04/2021 13:25
Szép vasárnapot Mindenkinek! smiley

KiberFeri
11/04/2021 09:13
Legyen tavaszias a vasárnapotok!

Helen Bereg
10/04/2021 18:59
Szép estét Mindenkinek! smiley

Helen Bereg
10/04/2021 13:22
Szépséges hétvégét Napkorong! smiley

KiberFeri
10/04/2021 08:50
Kellemes és jó hétvégét kívánok minden kedves lakótársnak és a minden olvasónknak!

Delfinke
09/04/2021 23:45
Jó ejt

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes