|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Benő pedig visszafordulva pislogott a Gazdira:
– Ebben a hapsiban nyugodtan megbízhatsz. Ez egy úriember.
NAGY DOMOKOS IMRE
BENŐ, A KORRUPT MACSKA
- valódi történet -
 z
Benő egy jólmegtermett egykori kandúr. A szokatlan neve régre megy vissza, amikor még icipici kiscica volt, és egy kosárban a Gazdi elhozta az Öreg Gazdinak (aki a mamája volt), hogy ne legyen egyedül. Mert a Gazdi még dolgozott, a Gazdi gyerekei pedig valahol más városban egyetemre jártak.
A kiscica kíváncsian kikandikált a kosárból, és hármat tüsszentett köszöntésül.
– Akkor Hapci leszel – mondta az Öreg Gazdi, aki megsimogatta.
Később kiderült, hogy fiú, és a Pom-Pom mesék alapján így lett a neve Hapci Benő, majd Cica Benő, röviden Benő. Meg is szokta ezt a nevet.
Az Öreg Gazdival igen jóban volt. Ha az a fotelben üldögélt, akkor az ölébe mászott. De nem csak úgy egyszerűen, hanem szinte szertartást alakított ki. Előbb az egyik karfán dorombolt, aztán átment az Öreg Gazdi hasán, és a másik oldalon, majd végül elhelyezkedett az ölében. Egyébként pedig, ha az Öreg Gazdi reggelizett vagy vacsorázott, Benő az asztal mellett ült, és várta a kis trappista-sajtdarabokat, továbbá (csak tessék nyugodtan csodálkozni) az uborka-szeleteket.
Ha pedig ledűlt délutáni szunyókálásra az Öreg Gazdi, aki ilyenkor hasrafekve pihent, akkor Benő a hátra telepedett, »dagasztott« egy keveset, és ott kényelmesen elaludt.
Ez az aranyélet néhány évig tartott. Egyszer egy fehér autó érkezett a ház elé, és az Öreg Gazdit elvitte valahova. Benő hiába várta a szokott fotel előtt, többet nem került elő. Ellenben az egyik nap a Gazdi kisírt szemmel érkezett haza, majd néhány nap múltán rövid időre előkerültek a Gazdi gyerekei is.
Megváltozott a helyzet: a Gazdi otthon maradt (Benő nem tudta, mi a nyugdíj), a gyerekek egyre kevesebbet jöttek, és csak akkor jelentkeztek, ha pénzre volt szükségük. Így aztán a Gazdinak az a pénze, amelyet nyugdíjas napjaira a bankba tett, lassan, de biztosan fogyott.
Benő megmakacsolta magát. Szerette a Gazdit, szerette – de az Öreg Gazdit nem pótolhatta számára senki... Az ennivalót elfogadta, és „beszélgetni” is tudott a Gazdival, amennyiben világosan meg tudta értetni, hogy most mit kér éppen enni: cicakonzervet, tejet, sajtot, hogy most éppen ki akar menni… De az a barátság, ami az Öreg Gazdihoz fűzte, nem jött elő. Még a Gazdinak sem volt hajlandó az ölébe ülni.
Nagyon szerette az íróasztal előtt álló forgó fotelt, ott jelölte ki új hálóhelyét. Ám a Gazdi az utóbbi időben egyre többet ült benne. Benő nem tudta, hogy mi az »Internet«, mi az »E-mail«, és azt sem, hogy mit jelent a ».jpg«, de azt észrevette, hogy a Gazdi egyre több időt tölt ebben a fotelben, egyre hosszabb leveleket ír, és mintha valamivel bizakodóbb lenne.
Aztán egy nap délelőtt a Gazdi a szokottól eltérő időpontban ment el, és amikor hazajött, mintha jobb kedve lett volna. Aztán néhány nap múlva másodmagával érkezett haza. Valaki jött vele. Benő a „földszintről” csak annyit tudott megállapítani, hogy az illető hímnemű ember, és nagyon kedvesen beszélgetnek a Gazdival. Benő némi féltékenységgel figyelte az eseményeket.
Aztán talán két hét múlva hirtelen változás állt be. A Valaki ottmaradt vacsorázni, és az Öreg Gazdi helyére ültette le a Gazdi a konyhában. Benő tartózkodó álláspontra helyezkedett, de megérzett egy szagot, amit az Öreg Gazdi elmenetele óta nem érzett: a trappista sajt szagát. Önkénytelenül is megmozdult a bajusza.
– Próbáld megvesztegetni – mondta a Gazdi. – Adj neki egy kis sajtot!
Kis csönd, aztán – úgy, ahogy valaha régen – megjelent a szék mellett egy kéz, és egy kis sajtdarab volt benne. Benő óvatosan figyelte.
– Gyere Benő, – hallott egy hangot – nézd csak, mit kapsz!
Óvatosan odament, és gyanakodva elvette a sajtdarabot. Finom volt, vitán fölül trappista sajt. Kisvártatva egy újabb darabkát adott neki a Valaki, és ezt már kevésbé gyanakodva vette el, majd leült a régi módon a szék mellé, hogy kap-e még sajtot. Kapott.
Vacsora után pedig azzal fejezte ki elismerését, hogy hozzádörgölődzött új barátja nadrágszárához.
– No nézd csak, – hallatszott a Gazdi hangja – a végén még kikezd veled.
Benő az éjszakát a szokott forgó fotelben töltötte, és mivel diszkrét macska, így nem árulta el, hogy mi történt az éjszaka. Viszont reggelizéskor már ott helyezkedett a szék közelében.
– Adj neki uborkát… – hallotta a Gazdi hangját.
– Uborkát?? – a férfihang érezhetően csodálkozott.
– Igen.
És a szék mellett megjelent a kéz egy szelet uborkával. Ó, hogy Benő mennyire várt erre a pillanatra! Vagy öt szelet uborkát fogyasztott el jó étvággyal, és végképp nem zavarta, hogy a Gazdi és Valaki milyen szorosan összebújva álltak meg a konyhaajtóban. Ő viszont dupla adag dörgölődzéssel fejezte ki „legmagasabb elismerését”.
De mindenek teteje csak ebéd után következett el. Ugyanis a Valaki ledűlt pihenni, és ugyanúgy hasrafeküdt, mint az Öreg Gazdi. Benő néhány percig a heverő mellett méregette a helyzetet, majd egy puha ugrással fenntermett Valaki hátán, ami még szélesebb is volt, mint valaha az Öreg Gazdié. A Gazdi megdermedt, hogy mi lesz, hiszen Valaki nemrég mondta, hogy az ő családjukban nemzedékekre visszamenőleg nem volt macska. Ám ő most túl álmos volt ahhoz, hogy megmozduljon, és különben is Benő kellemesen melegítette a derekán a fájós pontot. Így aztán mindketten elaludtak.
Később a Gazdi is ledűlt és elaludt, s mikor Valaki felébredt, megállapította, hogy Benő ott szunyál közöttük. Óvatosan felkelt, és le is fényképezte a Gazdit és Benőt szunyókálás közben.
Délután pedig, amikor a Gazdival beszélgetve ott ült az Öreg Gazdi egykori fotelében, Benő döntött. Felugrott a jobb karfára, dorombolt egy sort; aztán átsétálva Valaki hasán, a másik karfán ülve is kifejezte elismerését; majd végül lassan átmászott az ölébe, és kényelmesen elhelyezkedett ott, mintha világéletében mást sem csinált volna.
– Te jó ég – mondta a Gazdi – Anyámon kívül ezt senkivel meg nem csinálta! Te teljesen korrumpáltad a Benőt!
Benő pedig visszafordulva pislogott a Gazdira:
– Ebben a hapsiban nyugodtan megbízhatsz. Ez egy úriember.
(2006. július 22.)
|
|
|
- október 01 2010 12:00:04
Kedves Imre!
Nagyon aranyos kis történet! Főleg azért mert az egyik házikedvencről, a macskáról szól. A másik a kutya. Hogy melyik az első nálam, nem tudnék dönteni. Mindkettőt szeretem.
A történetről egy reklám jutott eszembe, amikor a fiatalember finom cicaeledelt visz a fiatal hölgy házához. A hölgy Őt választja.
Üdv.: Torma Zsuszanna
 |
- október 01 2010 12:17:10
nagyon aranyos történet! |
- október 01 2010 14:43:49
Kedves Imre!
Tündéri a történeted. Legjobban a "Próbáld megvesztegetni" mondat tetszett. 5 cicánk van, tudom mennyire lehet hatni rájuk "megvesztegetéssel", pld. ha bolhanyakörvet akarunk rájuk tenni.
Köszönöm, ezt a kedves élményt.
Üdv: Tara. |
- október 04 2010 07:29:42
Benő főcica és beosztottai (2 cica. 1 kutyus, 1 teknős) az érdeklődőknek azt üzenik, hogy a folytatást a versek között találják meg...
  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. március 19. csütörtök,
József napja van.
Holnap Klaudia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
