Szórakozottan ballagtam az elefántváltón a tábor felé, puskám betöltve csüngött alá jobb koromról, amikor rám támadt a nõstény oroszlán. Nem tehettem mást, belelõttem a kábító lövedéket. Ettõl kifeküdt, de olyan védtelenül, hogy nem hagyhattam magára, meg kellett várnom, amíg egy kicsit magához tér. Akkor jött arra a kafferbivaly. Megérezte a bestia szagát, kitágult orrlyukakkal, leszegett fejjel vágtatott õsi ellensége felé. Ekkor kapta be a lövedéket, amitõl õ is elterült. Ezután jöttek a hiénák, majd a leopárd, orrszarvú, elefántok...
Most itt hortyog körülöttem a fél dzsungel, és már én is egyre nehezebben tudom nyitva tartani a szemem.
