|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
 MM
NAGY DOMOKOS IMRE
FAVÁGÓK
Motor zúg az erdő mélyén. Zúg, elhalkul, újra zúg, fa reccsen, kis csönd, aztán újra.
Szálalják az őrhegyi erdőt.
A favágást nem szeretem. Tudom, hogy erdészeti szempontból szükséges lehet, de nekem mindig háborús fényképek jutnak róla az eszembe: „Támadás után az Isonzónál”, „Visszavonulás a Dontól”…
A szálalás azonban más.
*
A bükkös kékesszürke levegőjében zúg a motorfűrész. Egy ember kezeli a tizenegykilós jószágot. Akkora, mint a golyószóró, csak jóval békésebb. A forgó lánc beleharap a fába, rágja-rágja magát benne, aztán egyszerre csak meginog a fa, reccsen, és megdől.
Hogy merre? Kicsit a jókedvétől is függ, mert a motorfűrésszel sokkal kevésbé lehet irányítani, mint a kézi vágásnál.
Tehát dől a fa. Vagy ledől a földre, vagy nem. Inkább nem, hiszen csak ritkítanak. Nekidűl egy másik fának, mint a részeg. A fűrészes pedig elkezdi felvágni ölfának. Lemér egy métert, és vágja.
Reccs. A méter levágódott. A fa nem dőlt el, csak lejjebb ugrott. A második-harmadik darabnál a maradék fa eldől. Hogy merre? Azt csak ő tudja. A favágó fél szemmel a fűrészt figyeli valahol a térdénél; fél szemmel a fa felső részét, hogy merre dől. Én meg az egész jelenetet, de húsz méterről és egy vastag fa mögül.
A fűrészes kap ezért havi 1600-at, s dolgozik érte tíz órát. Nem az a vadul kifizetődő dolog favágónak lenni az 1960-as évek első felében, még ha jár is a kedvezményes tűzifa, meg liszt is (mely utóbbinak az árát egy összegben vonják le a fizetéséből). Aki teheti, elmegy; de van, aki nem teheti, és különben is favágó is kell. Ám a dolgon segíteni kéne, mert másfélezer forintért én sem lennék bolond fát ejteni a fejemre. A fűrész okozta rázkódásról nem is beszélve.
Méteres ölfák jelezik a favágók útját. És most jön a közelítés. Feljön egy szekér, megrakják fával, és lemegy. Ezt így elmondani könnyű, és ilyen terepen megcsinálni is. De én a komámmal közelítettem már olyan meredek hegyoldalból is, hogy az ördög is kétszer meggondolta volna a lemenetelt, mielőtt nekivág. Mi lemenetünk. Ha nem sikerült volna, most nehezen írhatnám meg…
Az erdő szélén glédában áll a fa. Ölfa – bányafa – papírfa – mit-tudom-én-milyen-fa.
Majd teherautók jelennek meg, felrakodnak, a nyugalom visszatér, s csak a lassan szürkülő tuskók meg a gallytörmelék emlékeztet arra, hogy itt valaha favágók voltak.
(1965 nyár)
|
|
|
- október 09 2010 10:45:16
Vagy ledől a földre, vagy nem. Inkább nem, hiszen csak ritkítanak. Nekidűl egy másik fának, mint a részeg. A fűrészes pedig elkezdi felvágni ölfának. Lemér egy métert, és vágja.
Reccs. A méter levágódott. A fa nem dőlt el, csak lejjebb ugrott. A második-harmadik darabnál a maradék fa eldől. Hogy merre? Azt csak ő tudja. A favágó fél szemmel a fűrészt figyeli valahol a térdénél; fél szemmel a fa felső részét, hogy merre dől. Én meg az egész jelenetet, de húsz méterről és egy vastag fa mögül.
A fűrészes kap ezért havi 1600-at, s dolgozik érte tíz órát. Nem az a vadul kifizetődő dolog favágónak lenni az 1960-as évek első felében, még ha jár is a kedvezményes tűzifa, meg liszt is (mely utóbbinak az árát egy összegben vonják le a fizetéséből). Aki teheti, elmegy; de van, aki nem teheti, és különben is favágó is kell. Ám a dolgon segíteni kéne, mert másfélezer forintért én sem lennék bolond fát ejteni a fejemre. A fűrész okozta rázkódásról nem is beszélve.
Méteres ölfák jelezik a favágók útját. És most jön a közelítés. Feljön egy szekér, megrakják fával, és lemegy. Ezt így elmondani könnyű, és ilyen terepen megcsinálni is. De én a komámmal közelítettem már olyan meredek hegyoldalból is, hogy az ördög is kétszer meggondolta volna a lemenetelt, mielőtt nekivág. Mi lemenetünk. Ha nem sikerült volna, most nehezen írhatnám meg…
Az erdő szélén glédában áll a fa. Ölfa – bányafa – papírfa – mit-tudom-én-milyen-fa.
Majd teherautók jelennek meg, felrakodnak, a nyugalom visszatér, s csak a lassan szürkülő tuskók meg a gallytörmelék emlékeztet arra, hogy itt valaha favágók voltak.
Így jobban olvasható? |
- október 09 2010 10:48:22
jó írás, a képet szerkeszteni kell, kicsinyíteni, mer szélességben szétdobja!
még a hozzászólásba mentett szöveget is :-( |
- október 09 2010 22:11:51
Kedves Domokos!
A házunkhoz tartozó udvarunk mögött erdő húzódik. Sajnos a munkanélküliség rákényszeríti az embereket ha nem akarnak az otthonukban megfagyni, vágják a fákat az erdőben. Csak sajnos derék magasságban. Borzasztó látni, hogy félig élő csonkok meredeznek a fák helyén. Egyszerre dühítő, és szomorú.
Szeretettel ölellek: Tara. |
- október 10 2010 09:32:59
az erdő... talán valamennyiünk őssejtjeiben élő vonzalom és bizony
nem csak a folytonosságot hanem a pusztulás képeit is hordozza magában... az irtás szavunk is valahol jelzi ezt, a valaha fákkal benépesített tisztások..
Tetszett ez a novella... emlékeztettet a fahasábok illatára, és az élő erdőére! |
- október 11 2010 11:08:44
Kedves Imre!
A favágás szükséges az ember életében. Sok mindenre lehet használni. De én is inkább ültetnék, mint vágnék, pedig tudom, hogy legtöbbször azért ültetik,hogy egszer kivágásra kerüljön.
Nekem az utóbbi években az a hobbim, hogy magokat vetek, vagy kis magoncokat gyűjtök össze parkokban, ami olyan helyen van, ahol úgy is letapossák, vagy lekaszálják, bokrok tövében.
A kis magoncokat csemetévé nevelem, (juhar, platán) és utána kiültetjük az akácerdőnkbe. Az idén ősszel is lesz egynéhány kiültethető csemete. S remélhetőleg meg is ered belőlük néhány, annak is nagyon fogok ürölni, pedig nem tudom, hogy látom-e őket kivágásra éretten!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 07. szerda,
Attila, Ramóna napja van.
Holnap Gyöngyvér, Keve napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
