|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
éledés
 N
Életjelek
Mosogattam s előttem az ablakból látszik a gang. S láttam egy picinyke madarat - ahogy a Vukban mondta a Holló vagy Varjú / isten tudja, milyen madár :)/ - cinke, icinke - picinke...
Egy parányi, sárga mellényű cinke bóklászott a virágaim között. Kék tolla fekete selyemmel tarkítva virított, kis lábain topogva csipegetett a virágföldből. Csodálva néztem e kis madarat.
Egy parányi kis élet! Kis torkából tavasszal énekli az éledés, ébredés gyönyörét - "Nyitni kék, nyitni kék "
De most ősszel csendben van , magokat gyűjtöget, télire valót, megtöltve velük fészke alját, úgy vészeli át a hideg zord haragját. Milyen szépséges, méltósággal teli kis madár ő mégis! Benne él az Élet! A Remény! A Kikelet! A Csoda - az Élet gyönyörű csodája! Festeni, álmodni sem lehetne szebbet, mikor a hangjával ébred a szép Kikelet! Dalára rügyek bomlanak, virágok pompázó színekkel, vággyal illatoznak, szerelmesek egymásba karolnak - ő maga, kis parányi testével az Élet!
Mennyire tisztelem és szeretem őt!
Milyen sokszor gyönyörködtetett meg hangjával, látványával! Csodálom a kis testben megbújó hatalmas életerőt!
S valahol most is üzent nekem. Itt, előttem toporgott apró lábaival...
Üzent - várj a tavaszra, neked fogok dalolni újra...érezni fogod még a Kikelet szép varázsát, élvezni fogod még a Szerelem hatalmát! Ébredni fog még lelkedben a Kikelet - de ne zárd ki magadból a Fényeket! Légy mindig nyitott a változásra, tekints várakozó örömmel az új csodára - s megérkezik! Elhozom neked az ébredő Tavasszal!
S megnyugodtam - mert tudom, elhozza.
Hiszek neki! Még soha nem csapott be - mindig hallottam a dalt, mi torkából zengett...Megörvendeztetett...
S elhiszem neki ezt az életjelet! Mert a Természet még soha nem csapott be - olykor zord és hideg, de gyakrabban ontja magából a meleget, szeretetet. Tiszta jeleket ad, fényeket
és tiszta levegőt, életteret és hangokat, csendet és illatokat, zizegő avar közt éledő zajokat, ágak roppanó recsegését, tiszta, éledő hangokban megbúvó élet ébredését - magát az ÉLET igazi éledését!
Szeretem az ÉLET-et! Szeretem, mert szívemben dalokat ébreszt - néha szomorú dalok hangja szól húrjain, de van, mikor pezsegve csendül a dal hárfák hangjain...Gyönyörű az ÉLET! Lüktet, dobol,zenél és ritmust dalol...mindig egy élő dalt zakatol - taram,taram,tikitaki tiktak,param param...
Kis madár, te picinke! Add magadból azt, mit mindig is adtál - az Életet!
S én dobbanó lüktetéssel fogadlak magamba - várlak!
2010. október 24. |
|
|
- október 24 2010 17:57:47
Kedves Gabriella!
Írásod színtiszta szeretet. Gratulálok!
Szeretettel: pipacs |
- október 24 2010 18:05:33
Őszinte hitvallás az élet és a megújulás mellett. (Némi Fekete István-i hatással.)
  |
- október 24 2010 20:25:05
Csodaszép festmény, szavakból. Gratulálok!
Szeretettel: Tara. |
- október 25 2010 20:56:44
Gyönyörű reményteli ,árad belőle a szeretet! Az élet szeretete is! Szinte látom magam előtt a kis madarat! Sokónknak észre kellene venni a "madarát",aki az élet,a remény a szeretet hírnöke!
Szeretettel olvastam a történetedet!
Geot |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 14. kedd,
Őrs napja van.
Holnap Henrik, Roland napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
