|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
Feledés,újabb mester, készülődés a harcra!
 N
Egy kis visszaemlékezés: Ahogyan ültem a kis asztal előtt és az apró fekete ecsettel írtam neki a levelet, lassan néztem végig minden apró mozzanatát. Láttam hogyan emelkedik meg izmos mellkasa a levegővételnél, hogyan hullik tovább a fekete hajzuhatag, s hogyan csillan meg az első fénysugár hófehér testén. Minden olyan tökéletes volt, olyan amire mindig is vágytam, de most mindent ki kell törölnöm az emlékezetemből, hogy ne hogy veszélyt hozzon rám. Levelemben csak ennyi állt:
„ Kedvesem! Kérlek bocsásd meg, hogy nem köszöntem el, s a hűlt helyemről csak egy cseresznyefa virág felel. Tudom megérted, miért kell hogy így legyen. Hiszen a harcba nem vihetem a szerelmem. Most mindent itt hagyok, és ha vége a harcnak visszatérek. Kérlek, igaz tudom ilyet nem lehet, hiszen szíved dönthet, várj rám, csak várj meg! Utána én örökre veled leszek!”
Egész úton valahogy még sem sikerült kitörölnöm az elmúlt éjszakát, minden ott égett bennem halkan, suttogva. Yuki-samat sem tudtam becsapni, észre vett mindent, és ez már néha nagyon idegesítő volt. Első este Honsú szigetén tértünk be egy Hitotsuboshi (Hajnalcsillag) nevezetű elég kicsi szálláshelyre. Kivettünk egy szobát, felmentünk és mindent lepakoltunk.
-Kiro-chan! Kérlek most próbálj meg koncentrálni, ma este találkoznunk kell egy nagyon fontos emberrel. Ő segít majd visszatérned a Shizukusa családhoz, valamint tanít még neked pár dolgot az ezüst sárkányok ellen.
-Értettem Sensei! Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy ne hozzak önre és a kék sárkány családjára szégyent!-válaszoltam tisztelettudóan és erőteljesen.
-Köszönöm! Én most elindulok lefelé, te még pakolj egy kicsit, és készülj fel.
-Igenis!
Ahogyan kilépett a szobából lerogytam az ágyra és ismét Rei erős, szerető alakja jelent meg a szemeim előtt. „Mért nem megy?” Kérdeztem magamban, mért nem tudom elfelejteni, csak most, csak erre az egyetlen időre. Nagy nehezen felálltam és a tükör előtt megmosva az arcom hirtelen megjelent előttem maga a sárkány.
-Ne légy szomorú a sorsod miatt! Te lettél a kiválasztottam, légy erős, felejtsd el most őt! S ha akarod talán segíthetek is!- Szólalt meg suttogó hangon.
-Buddhára! Ezt most csak álmodom? Vagy te tényleg előttem vagy? - Kérdeztem rémülten nézve őt.
-Nem álmodsz, valóban itt vagyok! Igaz nem hívtál, de tudom mit érzel, Lillian Hitsugi az ezüst sárkány leánya még mindig az én szívemben lakozik. Igaz ebben a világban ahol én vagyok mellettem lehet örökké.- erre a mondatára megjelent Lillian is.
-Üdvözöllek Kiro! Bocsáss meg nekünk, hogy belerángattunk téged ebbe a harcba, de már nem nézhetjük tovább a két család viszályát. Hiszen ismét új szerelem szövődik benne. Nem szabad meghalniuk. Nem juthatnak arra a sorsra mint mi.
-Értem! De arra nem gondoltatok, hogy engem is vár a szerelem.- válaszoltam feldúltan.
-Elhallgass te! Hogy mersz ilyen hangnemben beszélni a kedvesemmel!- zengett fel Shizukusa.
-Ne bántsd! Hiszen a te gyermeked! Egykor pedig te is belém szerettél! Vagy talán tévedek?
-Nem, bocsáss meg!
-Na értem én, elég az enyelgésből, most már inkább azt mondjátok meg hogy segítenétek?! - szóltam közbe ismét tiszteletlen hangnemben.
-Hm, makacs vagy azt látom, és önfejű, valamint ismét tiszteletlen, mint ha magamat látnám. Elmondunk egy varázs igét amivel megtörjük szerelmed Rei iránt, és elfelejted addig míg tart a harc!
-A végén ugye emlékszem majd rá?- kérdeztem aggódó hangon.
-Persze mindent visszakapsz, ha vége, és újra boldog lehetsz vele! - Válaszolta Lillian.
-Jó legyen! De csak azért mert nem akarom, hogy neki is baja essen.
Ekkor különös fény keringett körülöttem és minden érzelmet, vágyat elfelejtettem, csak a rám bízott feladat és a harcművészetek tudása maradt meg emlékeimben. Ezután a két sárkány eltűnt, és én lementem a motel étkező részébe, mintha misem történt volna, nem emlékezve édes kedvesemre, ahol pedig már Yuki-sama és egy másik sötét alak várt rám.
-Bocsánat a késedelemért Sensei, csak meditáltam!
-Jól van Kiro-chan! Bemutatom neked Muraszaki senseit.
-Örvendek a találkozásnak Sensei! Várom az új tanításokat!
-Én is üdvözöllek ifjú sárkány. Holnap kora hajnalban tovább megyünk Amateraszu sinto templomába, ahol felkészítelek a továbbiakra.- válaszolta csendes, susogó hang lejtéssel.
-Most pedig térjünk nyugovóra hiszen ismét hosszú út áll előttünk.- mondta Yuki-sama, s rábólintott Muraszaki sensei is.
Másnap hajnalban ismét útra kelve nehezen vánszorogtunk célunk felé. Igaz néha-néha megálltunk pihenni. Muraszaki a párnapban megtanított pár varázslatra, amit felhasználhatok a veszélyesebb harcok során. Yuki-sama is sok tanácsot adott még nekem. Igaz soha nem hozta szóba Reit, mivel sejtette, hogy bűbáj alatt állok, amit persze Muraszaki is tudott. Egy hónap elteltével már javában készültem a templom gyakorló termében. Pihenés képpen pedig meditálással és imákkal ültem Amateraszu istennő szobra előtt, de Buddhának is tiszteletemet adtam. Eltelt még egy hónap és elindultunk a Mijazaki régióba, ahol a Shizukusa család már nagyon várt engem. Érkezésünkkor eléggé meglepettek voltak, hiszen én csak egy kívül álló voltam, nem japán. Viszont kénytelenek voltak tiszteletben tartani a kék sárkány választását.
-Már vártunk téged, kérlek fáradj velünk, megmutatjuk a szobádat. - mondta Youko Shizukusa.
-Köszön kedvességét, és megtisztelve érzem magam, hogy én védhetem a családot.
-Kiro-chan én és Muraszaki sensei elmegyünk imádkozni a kis templomba, kérünk téged addig meditálj és pihenj. Mivel holnap várható a harc!- mondta csöndesen Yuki-sama.
-Igenis Sensei!
Amikor beléptem a nekem szánt helyiségbe, azt hittem elájulok, olyan csoda szép volt minden, füstölők égtek egy sárkány szobor előtt, gyertyák terítettékbe a fürdő részt, az ágy pedig a legfinomabb kínai selyemmel volt beborítva. Az tornác előtt pedig egy cseresznye fa állt. Mindezek olyan békét adtak nekem, hogy semmi másra nem vágytam, csak a pihenésre. Ámuldozásomat mégis megzavarta egy hívatlan betolakodó.
-Te ki vagy? Mit akarsz?
-Bocsánatodért esedezem! A nevem Hagumi Shizukusa, és csak üdvözölni szerettelek volna.- szólalt meg megszeppent bájos hangon.
-Hm, értem, de legközelebb kérlek próbálj meg kopogni!- mordultam rá.
-Bocsánat többet nem fordul ilyen elő.- nézett rám ragyogó szemekkel.
-Most menj és hagyj magamra!
Ezzel szegénykémet kiüldöztem a szobámból.
-„Nem is értem mitől voltam ilyen goromba vele. Mondjuk az igazat megvallva szép kis cafka volt. Ha nem a férfiakat szeretném, talán még elcsábítottam volna. Buddhára! Hogyan gondolhatok ilyeneket, esküszöm teljesen elment az eszem.”- gondoltam magamban.
Végül leöltöztem, vettem egy forró fürdőt és utána a tornácról figyeltem a cseresznyefa minden halk rezzenését. Elfogott egy érzés, nem tudom mi lehetett, csak éreztem mintha valami, vagy valaki hiányozna, vagy talán rám gondolna. Ezekkel a kusza gondolatokkal lefeküdtem, és mély álomba szenderültem.
|
|
|
- November 18 2010 11:10:00
Kedves olvasók, annyit elmondok hogy az utolsó rész hosszú lesz, viszont olyan fordulat lesz benne, hogy azt senki sem gondolná  |
- November 19 2010 08:45:25
Kedves Kiro!
Végül is ebben a részben nem történt semmi különös, ezért én is biztos vagyok benne, hogy a végére tartogatsz még megepetéseket.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- November 19 2010 12:37:46
Remek! Tetszik ez a fajta őszinteség. Várom a végét.
Szeretettel üdv: Tara. |
- November 19 2010 12:49:24
Kedves Kiro, ha így éled ki, hogy szeretnéd a japánbeli életet, hidd el, meg is valósul... írásod izgalmas, tanulságos, én is várom a végét.
Szeretettel. Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 18. Thursday,
Andrea napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
