Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikMarch 28 2024 19:02:08
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Impresszum
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 3
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,199
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Tara Scott: Áttelepülés
Vannak nagyon szép, de veszélyes....




Áttelepülés
Tara Scott, 2010. március 31., szerda, 19:00



Amikor a téli szervizelés során felújított, rendbe hozott első sportrepülőgép felszáll, nekem mint első fecske hozza el a tavasz hírét. Így történt ez az idén is, az elmúlt hétvégén. Kihasználva a langyos napsütést, férjemmel a kertben tettünk-vettünk, amikor felpörgött egy motor s az erdő felé fordulva már láthatóvá is vált a felemelkedőben éppen felénk tartó fehér kis sportgép. Egy kört tett a környékünk felett, majd a Tisza felé vette az irányt s eltűnt az erdő mögött. Kicsit megfáradva leültem egy kerti székbe, s a távolabbi motorzúgást hallgatva megrohantak gyerekkori emlékek.
Apám, miután lecsökkentették a hadseregben a repülő órák számát leszerelt az állományból, s a Repülőgépes Növényvédő Állomás pilótája lett. Akkoriban alakult a vállalat, s Magyarországon is megteremtette a repülőgépes növényvédelmet. A pilóták brigádokba voltak osztva. Ez úgy nézett ki, hogy két pilóta és két szerelő tett ki egy brigádot. Két repülőgép és két gépkocsi tartozott hozzá. Ahogy a mai időkben, úgy akkoriban is a reptér, azaz a munkaterület közelében lévő településen bérelt üres házat vagy szobákat a vállalat, a pilóták és szerelőik részére. Az egész hetet ott töltötték, és csak hétvégén tértek haza. Nyáron azonban, ha a helyzet úgy kívánta hétvégén is dolgozniuk kellett. Ilyenkor, ha volt szálláslehetőség anyám összepakolta a szükséges ruhaneműinket, s egy-két hétre szabadságot kivéve s a nyári szünetet kihasználva apámhoz költöztük. Csodálatosabb nyaralást el sem tudok képzelni. Jártunk egész apró faluban, és laktunk Mátrafüreden egy idős hölgy-testvérpár villájában. Azóta sem ettem olyan vadon termő apró, mézédes szamócát, mint a Pipis-hegyen.
Amikor egy munka véget ért, a brigád áttelepült a következő területre. Ez lehetett a befejezett munkától, akár száz kilométerre is. A két pilóta a gépével költözött, a szerelők a GAZ típusú dzsipekkel. Kiválóak voltak a terepen. Egy alkalommal, az ottlétünk alatt kellett tovább költözniük. Én addig nyaggattam apámat, hogy végül megengedte, hogy vele menjek. A másik gép és a két szerelő anyámmal előbb indult, apámnak még el kellett rendezni az ottlétükkel kapcsolatos papírdolgokat. Ragyogó idő volt felhőtlen kék éggel, melegen sütött a nap, kiváló repülőidő. Kis segítséggel bekecmeregtem a gépbe, s apám bekapcsolta rajtam a hevedert. Hasonlított a mostani biztonsági övekhez, csak sokkal vastagabb, erősebb anyagból készült és meglehetősen bonyolult zárral lehetett ki-bekapcsolni. A motor nagy pöffenésekkel beindult, füstöt okádott, majd nagy zajjal, de egyenletesen dolgozni kezdett. Miután apám is bekötötte magát, elindultunk. Egyre gyorsabban gurultunk, s a mellettünk húzódó erdősor egyre gyorsabban haladt visszafelé. Majd felemelkedtünk, s egy ideig szembe néztünk a végtelen kékséggel. Majd vízszintesen repülve lenéztem az alattunk elterülő tájra. Apró tehenek legeltek jobbra kissé messzebb, s traktor haladt mögötte pótkocsival a megelevenedett terepasztalon. Ahogy távolabbra tekintettem, egy apró vonatot láttam. Fekete gőzmozdony húzta, s szakaszosan tört fel kéményéből a sötétszürke füstoszlop. Távolabb egy erőmű ontotta az ég felé tömör, fehér füstjét. Egy gólya egész közel került hozzánk, azt hitte versenyre kelhet velünk. Fent úgy érzi az ember, mintha a világ tetején ülne. Érzések, melyeket elég nehéz „földi” szavakkal kifejezni. Apám az órájára nézett és azt mondta, lassan megérkezünk. Előttünk erdő húzódott, s a feltámadt szélben fekete füst szállt fel valahonnan a fák mögül.
- Valamit égetnek - mondta apám, és előre nyújtotta a nyakát mintha akkor előbb láthatná. Elértük a fákat szaladtak alattunk, láttam földutat, melyen egy autó haladt valahová. A füstöt jobbról kerültük, s apám kissé bedöntötte a gépet, hogy lenézzen. Aztán csak arra emlékszem, hogy hirtelen nekidőlt az ajtónak amennyire a heveder engedte, és mondott valamit. Talán „Istenem”? Valami ilyesmit, és fordulóba vitte a gépet. Nem az erdő felé kanyarodott, hanem jobbra, így lenézve én is láttam a tüzet. A másik gép égett. Ami még épségben látható volt belőle, a citromsárga farok rész. A feketére égett roncs részeként a zöld fűben, valószerűtlen volt. Míg ereszkedtünk lefelé, egy földúton autókat láttam haladni a katasztrófa helyszíne felé. Amikor leértünk, megállította a gépet és kiszállt. Én nem tudtam utána menni, mert nem tudtam a heveder zárját kikapcsolni. Egy ideig vártam, majd visszajött és bejelentkezett a rádión. Vannak dolgok, amikre csak foltokban emlékszem. Nem tudom mennyi idő telt el, megérkezett a két autó a szerelőkkel, és anyámmal. Képekben jelenik meg előttem, ahogy anyám sírt. Apám átölelte, és tisztán láttam, ahogy megremegett a szája. Aztán megbeszélték, hogy mivel intézkednie kell és mi csak útban lennénk, hazajövünk. Így a csomagjainkat összeszedve a szerelője bevitt minket a legközelebbi település állomására, és vonattal estére már itthon is voltunk.
Mikor ennyi év után ezt a történetet felelevenítettem, megszólalt a mobil telefonom. A lányom kérdezte meg, hány órára jöjjenek ebédelni. S mivel még a régi történet hatása alatt voltam, arra gondoltam, mennyit könnyít életünkön az a sok új dolog, amit akkoriban nélkülöznünk kellett.
Például, a mobiltelefon.


Hozzászólások
Torma Zsuzsanna - December 05 2010 14:09:15
Kedves Tara!

Jó visszaemlékezni gyermekkorra, pedig a jó emlékek között találkozunk sok kellemetlennel is, mint a történetedben is volt.
A technika vívmányai megkönnníthetik a mindennapjainkat, de ha ez a sok készülék nem úgy működik, ahogy kell, akkor csak a gond van velük. És rengeteg energia szükséges hozzájuk. Ha elmegy az áram, akkor meg semmi sem használható. A mobiltelefojn is csak addig, amíg le nem merül az akkumulátora, vagy le nem fogy róla a pénz.
Amikor valamivel gondjaim vannak, akkor azt mondom, jobb volt régen, amikor nem volt szükség ennyi mindenre, de gond sem volt semmivel. Sokkal nyugodtabb volt az élet akkor, régen.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
smileysmileysmiley
Tara Scott - December 05 2010 15:52:22
Kedves Zsuzsanna!
Igazság van abban, amit leírtál. Azonban a mobiltelefon biztonságot jelent. Abban az időben a falvakban du. 4-kor bezárt a posta, és onnantól kezdve nem lehetett kapcsolatba lépni Apámmal, mert nekünk sem volt otthon telefonunk. Amikor Apám három pilótatársa is lezuhant és a rádió bemondta a helyiséget, Anyám csak másnap tudta meg, hogy nem Apám volt. Ugye el tudod képzelni? Bizony nagyon nagy segítség lett volna.
Szeretettel: Tara.
Radmila - December 07 2010 20:08:17
Drága Tarám, most íratja velem másodszor a szövegem ez a masina.
Szívszorongva olvastam írásodat, és bizony igazad van, ha lett volna mobil telefon, talán többet tudhattam volna meg apám haláláról vagy hallhattam volna legalább a hangját néha, de...
Szeretettel lel barátnőd: Radmilasmileysmiley
Tara Scott - December 07 2010 20:21:46
Igen Milácskám, tudom. Másképp, de közös sors. Köszönöm szépen, hogy időt szántál írásomra.
Szeretettel puszilak: Tara.
rapista - December 08 2010 03:02:27
Kicsit jobban tagold a szöveget - összefut az ember szeme előtt, igaz, éjjel van, de megint neki ugrom, mert érdekel!
rapista - December 08 2010 03:08:21
szívszorító, mert közeli volt az áldozat - és az embern ma is átvillan, hogy "lehettünk volna mi is"....

van még novella-tervem, nem is egy!
Tara Scott - December 08 2010 14:55:58
Kedves István!
Természetesen mindig felmerült. Volt olyan társa Apámnak, akivel 16 évesen együtt kezdett a Hármashatár-hegyen, együtt oktatott a Killián rep. főiskolán, és együtt mentek a mezőgazdaságba repülni, és lezuhant mellőle. Még ma is előttem van az arca, ismertem. Pedig gyerek voltam. Nehéz idők voltak.
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Mai névnapos
Ma 2024. March 28. Thursday,
Gedeon napja van.
Holnap Auguszta napja lesz.
Ajánló
Poema.hu versek
Versek.eu
Szerelmes versek
Netorian idézetek
Idézetek.eu
Szerelmes idézetek
Szerelmes SMS-ek
Bölcs gondolatok
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Szollosi David
22/03/2024 01:16
Március 10 óta nem küldtek be verset???
Wino
18/03/2024 01:35
Jó pihenést mindenkinek!
vali75
09/03/2024 12:28
Szép napot kívanok! smiley
vali75
07/03/2024 06:24
Jó reggelt kívánok! smiley
rapista
05/03/2024 00:47
Jó éjt!
vali75
04/03/2024 06:02
Jó reggelt kívánok! smiley
vali75
01/03/2024 15:08
Szép napot kívánok! smiley
2xistvn
21/02/2024 10:06
csodás napot "Napkorong"smiley
vali75
18/02/2024 07:56
Szép napot kívánok! smiley
Szollosi David
16/02/2024 18:18
4x Szép napot! Feb 12-től máig... smiley
vali75
12/02/2024 15:21
Szép napot kívánok! smiley
vali75
11/02/2024 21:45
Jó éjszakát kívánok! smiley
2xistvn
11/02/2024 09:37
Köszöntelek "Napkorong" Szép napot!
vali75
11/02/2024 07:43
Jó reggelt Napkorong! smiley
vali75
10/02/2024 15:47
Szép napot kívánok! smiley
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes