|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
Egy súlyos baleset következtében, a lány megnémul,és elmegy távolra hogy mindent elfelejtsen, leküzdve bűntudatát is.
Gy.
I.Fejezet
Ahogyan haladta a poros utakon a számomra új, boldog világ felé, kezdtem elfelejteni a múltamat. A megtört hófehér arc, a csillogás nélküli fűzöld szemek, a hosszú fekete haj és a vékony alkatom mutatta még azt, hogy súlyos dolog történt velem. Egy évvel ezelőtt autó balesetünk volt a szüleimmel, ők nem élték túl, én pedig afóliát kaptam. Ez azt jelenti, hogy a gégém fizikailag súlyosan sérült és megnémultam. Terápiákkal talán visszanyerhettem volna, de a bűntudat ezt nem engedte nekem. Mivel azon a viharos napon én vezettem az autót, az én hibám volt. Nem vettem észre időben az előttünk lévő balesetet és én is belerohantam a másik két kocsiba. A mai napig kínoz a dolog, mit kellett volna csinálnom másképp. Ezek után a bátyámmal még jobban megszakadt a kapcsolatunk, mert tudtam ő is engem hibáztat. Hiába nem mondta ki egyszer sem láttam a szemeiben.
Utam során elég sok helyen megfordultam, igaz szerencsém is volt mert eléggé sok pénzt sikerült összeszednem előtte. Közben próbáltam a japán nyelvet is tanulni, már mint írni. Szebbnél szebb tájakon jártam, és mindezt motorral. A drága kis Hondam-mal ami ``DN–01´´ típust viselte, vagyis ez volt a legújabb Tokiói modell, egy nagy méretű fekete, sport motor, automata sebességváltóval. Sok pénzembe fájt ez is, még annak idején. Viszont nem számított, mert ez is az álmaim és a vágyaim közé tartozott. Két hónap után elérkeztem a Wladivoz- fokhoz ez már Oroszországban található, innen már csak egy hajó út várt rám Vojima felé, az már Japán. Nem sokára végre megérkezem álmaim szigetéhez. Mivel beszélni nem tudtam, így az angol nyelv ment a legjobban, a szállás foglalásokat mindig a magammal vitt papír cetlikre írtam le. Mondjuk nem esett ez másképp a hajóra való jegy megvásárlásával. Kifejezetten kértem azt is, hogy a motoromra nagyon vigyázzanak. Természetesen mindenben rendelkezésemre álltak, mint nagyon gazdagnak tűntem volna úgy viselkedtek velem. Én mégis egy szerény kis kabint választottam magamnak. Ahogy haladtunk úti célunk felé, feltűnt nekem egy fiatal koreai srác. Fekete ruhában volt, félhosszú fekete haja egy részét eltakarta az arcának, nem tűnt valami boldognak. S magas alkata mégis elveszett az őt védő testőrök között. Plusz ismerősnek is tűnt valahonnan. Lehet valami színész, vagy énekes. Ahogy így gondolkoztam és bámultam észre vettem, hogy az ő tekintete is megakadt rajtam. Igaz volt is mit nézni, hiszen nem a megszokott motoros ruha volt rajtam. Egy térdig érő hófehér ruha mutatta fehér, vékony, mégis kecses alkatomat. Ebben a pillanatban még a fuvallat is nekem kedvezett hiszen hosszú, fekete hajamat úgy lebegtette a szélben, mint ha angyalként szálltam volna alá a földnek. Ezek után elment a kedvem, mivel ahogy félre néztem egy boldog család termett mellettem. Ezt nem akartam látni, így inkább szomorú tekintettel visszatértem a kabinomba. Ahogy beléptem lerogytam az ágyra és sírva fakadtam. Dühös voltam magamra, kínzott még mindig a bűntudat, és merültem álomba. Másnap csak reggeliért mentem ki, és megint láttam őt. Fogtam a kis szendvicseket és vissza mentem a szobámba. Három nap múlva kikötöttünk Vojimaban (Vodzsimában), felültem a motorra és elindultam Tokió felé. Elég hosszú út volt ez is, de maga a látvány magáért beszélt. A rengeteg ember, mint a hangyaboly úgy nyüzsgött végig. A tekintetek is felém irányultak, igaz csak a Hondam miatt. Nagy nehezen sikerült egy elég jó hotelben megszállnom. A teraszom korlátján támaszkodva figyeltem tovább a nagy hajcihőt az utcákon. A fények sejtelmes csillogás beborított mindent, és a kint álló kis étel házak árasztották a finomabbnál finomabb illatokat. Átöltöztem kényelmes ruhába, és éjszaki körutat szerveztem magamnak gyalog. Még jobban meg akartam ismerni ezt a helyet, még mielőtt tovább állnék Oszakaba (Oszakába). Hirtelen egy ismerős alak tűnt fel, ki más lehetett volna, mint az a helyes srác a hajóról. Szerencsémre nem vette észre, hogy megint őt figyelem. Próbáltam távol maradni tőle, mert gondolatban mindig az kísértett, hogy nem érdemlem meg a boldogságot, azok után ami történt. Fogtam magam és tovább álltam, időközben eltelt három nap és indulnom kellett. Kijelentkeztem a hotelből, vettem egy kevés kis kaját is, hogy útközben legyen mit enni, ha az éhség kínozna. Haladtam kifelé a városból, s minden kusza gondolat mintha eltűnt volna ahogy figyeltem a körülöttem elsuhanó tájat. |
|
|
- December 07 2010 18:31:39
Én is várom! 
Üdv: Tara. |
- December 09 2010 11:54:26
Kedves Kiro!
Jól írsz, és jól is fogalmazol, ha bár egy helyen szócserét ajánlanék. Mégpedig ezen a mondaton belül "....félhosszú fekete haja egy részét eltakarta az arcának".
Ezt úgy lehet érteni, mintha azt mondanád, hogy félhosszú fekete hajának egy részéről van szó. Ha tovább olvassuk, rájövünk, hogy az arcának egy részéről van szó. A félreértések elkerülése végett ezért helyesebb lenne így fogalmazni: Félhosszú fekete haja eltakarta arcának egy részét.
Ez persze csak egy javaslat, de meggondolandó.
A folytatást is el fogom olvasni.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 26. Friday,
Ervin napja van.
Holnap Zita, Mariann napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
