Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikFebruár 18 2020 00:02:03
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 9
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Szerelem
Anagramma
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10199]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3565]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
patakikatalin: Kutya-Természet
Kutya- Természet


M



A Mulatódomb tetején, egy csipkebokor oltalma alól, kidugja a fejét, egy füstös képű, lifegő fülű kutya. Szerelem első látásra gondolom én, a kutya pedig: szerencsémre, jó nagy balekot találtam! Ez a nő megy a hegyekbe, én is vele tartok, és ha kedvem szottyan, vadászgatok.
A drágalátos kutyus menetiránynak megfelelően beáll a kezem alá, hogy simogassam meg, vitának helye nincs, Ő döntött, velem jön a Tóthegyesbe!
A fajzati keresztnél, megtartjuk a Keresztelőt, mert hát valahogy szólítanom kell az ismeretlen, idegen kutyát.(az emberek lelkére, meg nyugtatólag hat.) a kutya neve erre az egy napra: CIMBORA
Cimborával leérünk a patak hűsítő vizéhez, amelyből bőven lefetyel, majd irány a Falábúrét. Amíg én az égbe nyúló akácfák illatos, fehér fürtös virágzásban gyönyörködtem, kutyusom egész mással volt elfoglalva. A bokorból repült az őz, utána repült az én alkalmi barátom. Ez volt az a pillanat, amikor tudatosult bennem a dolog, miért lettem én a kiválasztott!
A kutya mindig visszajött hozzám, de az is igaz, hogy megvártam, ha eliramlott mellőlem.
A Kalappallagon zsíros kenyérrel pecsételtük meg az egy napra szóló,- de örök emléknek maradt- kapcsolatunkat. A hátizsákomban, mindig viszek útra valót, a forrásoknál pedig „ tankolok” vizet. Ez a kölyök korban lévő kutyus eleinte tisztes távolságban telepedett le mellettem, de délután hazafelé jövet, már mellém ült le pihenni, leskelődni. A Világos oldalban alaposan meg figyelhettem a viselkedését. Tulajdonképp én az Ember süketen, vakon ballagtam a hegy oldalában, nem úgy, mint az én drága kutyusom. Nesztelenül, meg lapulva kúszik fölfelé a partnak, majd a következő pillanatban repül a vad az Életéért, utána vízszintes vonalként az „én” kutyám. Soha ilyet nem láttam, le is nyűgözött az élmény!
Természetesen a vad győzelmével ért véget a futóverseny. Ezt abból tudtam meg állapítani, hogy a kutya pofája nem lett véres! Jó nagyot sóhajtottam, amikor kíváncsi tekintettel jön felém a drágalátos: vajon én mit szólok a történtekhez? Szinte bocsánat kérőleg nézett rám, hogy szánja-bánja a dolgot, de hát olyan gyorsan történt minden, nem lehetett kihagyni.- nem is hagyja ki egyszer sem!-
A Cimborámnak pedig ezt mondtam: nagyon örülök neki, hogy a szarvas volt az ügyesebb.
Egyáltalán nem díjazom, hogy az erdőn nem tudsz „rendesen” viselkedni. De ami igaz az igaz:
Gyönyörű látvány volt és sohasem fogom elfelejteni!
A tóthegyesi fenyves erdőben ott hagyott, amiért nagy lelkiismeret furdalást éreztem. Vártam egy jó darabig, kiabáltam, parancsot osztottam: Cimbora, tessék visszajönni! Nem jött.
Szomorúan ballagok- bűntudattal megpakolva-, amikor látom, hogy repülnek a muflonok, majd lent a bükkös erdő völgyében, meg állnak legelészni, mintha semmi nem történt volna az előbb. A muflon gyereket hallom panaszkodni a mamának: muszáj volt így rohanni? Én még olyan kicsi vagyok könnyen, kitörhetem a lábam.-
A lelkem mosolyog. Ahá itt vagy a közelembe Cimbora, de őt-magát nem látom. Egyszer csak a hátam mögött, zörög az avar, de erőteljesen. Atya Úr Isten! Mekkora vad lehet az én hátam mögött?-születik meg a buta gondolat.- óvatosan meg fordulva, nagy vadra számítva, fölfelé emelem a tekintetem, majd egyre lejjebb nézve, nyakig sarasan csörtet utánam Cimbora.
Persze kinevettem, hogy a helyismerettel rendelkező muflonok jól meg szívatták ezt a buta kutyát. A matuzsálem korú, kidőlt gyertyánfa mellett, nagyon szeretek el időzni. Ott lepihenve a barátom is mellém telepedik, nyelvét lógatva, nagyokat lélegezve le-fel emelkedik a kutya teste. A háti zsákomból elő kerül a margarinos kenyér, amit két pofára be is fal és el felejti meg kérdezni, hogy: ez miért nem kolbász zsíros kenyér?- hát igen, az éhség az nagy Úr!!
Ki pihenve az út fáradalmát, összepakolok és indulunk lefelé. Idő közben, én is ki okosodtam, és folyamatosan beszélek, a kutya nem nagy örömére. Biztosan meg is fordult a felében a gondolat: be foghatná a száját ez a nő, hiszen így nem tudok vadászni!-
Én is gondolok egyet, ha már erre járunk, menjünk föl a Világos-hegyre is.
No nem a legtetejére, ahol a sziklák vannak, - mert féltettem a kutyát, ha ott meglátja a muflont, ész nélkül leugrik utánuk, és baja eshet. A Világos oldal nagyon meredek, nehezen járható hegy. Az ember lánya is sűrűbben kapkod levegő után. A cipőm sarkával érzem, hogy a kis barátom, közvetlenül a nyomomban halad. Ezért, hogy ne üssem orron a cipőmmel, előre invitálom, hogy menjen előttem. Megy is a lelkem, de többször is kérdőn vissza- visszanéz, hogy: komolyan gondolom a dolgot? Tényleg muszáj ide föl menni?-
Válaszolok a hangosan föl nem tett kérdésre. Igen! Komoly a szándék, menjél csak szépen, én is jövök! Föl is érünk a hegy- majdnem tetejére- és ott is lepakolok. Már nagyon meleg van, szép nyár elejei idő. Egyébként is a hosszú tél után, berobbant a hőség.
Nos, itt ülünk egymás mellett, és mutatom karmozdulattal, hogy olyan gyönyörű a panoráma, ritkán van része ilyenbe. A kutyus szót fogadóan szét néz, egyet ért velem, de aztán gondol egyet, hogy ő nem hülye és bevonul az árnyékot adó bokor alá. Látva, hogy mit tesz kutya, meg kérem, hogy engedjen oda maga mellé. Most már ketten ülünk a bokor alatt!
Kellőképp ki pihentük magunkat és elindultunk a hegyről lefelé, s e közben egy gyönyörű páfrányt veszek észre. Oda lépek a növényhez, és a levelek alá is beleskelődöm, majd vissza lépek az ösvényre. Ekkor jön a meglepetés: Cimbora oda megy a páfrányhoz, bele dugja a füstös pofáját, mancsával meg lapogatja a növényt, és visszaül az ösvényre, és rám néz.- én is tudom, amit te!-
Természetesen elnevettem magam, meg simogattam a kutya tanulékony, okos fejét és felszólítottam a Botanikus kutyámat, hogy indulás haza felé.
Az út folyamán többet nem hagy magamra.
De egyszer csak a bajok el kezdődtek! Lakott területre érve, ez a drágalátos kutya mindenkinek neki rontott, aki valamilyen járművön közlekedett. Volt is nekem minden bajom!! A kutyát egyáltalán nem tudtam féken tartani. Nagy szerencsémre, semmi tragédia nem történt!!! Vissza értünk a reggeli találkozásunk színhelyére, de a domb másik oldalára, ahol a kőbánya van. A kutya már rég fölismerte az otthonát, s növelve a kettőnk közti távolságot, végül ott hagyott, köszönés nélkül távozott!
Nem vagyok az a természet, aki nem jár a dolgok után, s a bekötőúton találkozok egy kockás inges férfivel.
- mondja jó ember, ez a kutya a magáé?-kérdezem, amire az illető bizalmatlanul válaszol.
- Igen az enyém, de még reggel elment, nem ez az első alkalom- mondja az orra alatt morogva.
- De én nem hagyom a dolgot, elkezdem neki mesélni, hogy milyen volt a napunk. A kutyáját jól tartottam, vigyáztam rá amennyire tőlem ki telt. Dicsérem az ebet, hogy milyen ügyesen próbált zsákmányt ejteni a nap folyamán.- no ezzel meg tört a jég!-
- Hogy hívják a kutyát?- Morgónak. Német juhász és dalmata keverék. Látta azt a pettyet a pofáján? Különben meg a főtt ételt is nagyon szereti, főleg a pőkötet, jó zsírosan.(hát az sajnos nem vót nálam) A beszélgetés közepette , meg jelenik egy túra motoros. Az én „emberem” rögtönzött bemutatót tart. Morgót ráküldi a motorosra, akinek szemlátomást javul a rész ideje. A kutya pedig,- mint aki egész napos pihenésből ébredt, óriási erő bevetéssel üldözi a motorost. A mellettem álló büszke kutya tulajdonos, füttyent egyet s abban a minutumban a kutya leáll, a szám pedig tátva marad!( sajnos fütyülni sem tudok). Az ismeretlen férfitől elköszönök, örülök, hogy „Cimbora” ismét otthon van! Morgó-Cimbora a gazdájától távolabb oda jön hozzám s én a kutyához lehajolva a fülébe súgom:- ha továbbra is így folytatod, AGYON LŐNEK A VADÁSZOK!!-




A történtek után meg fogadtam, hogy soha többet nem indulok neki a hegyeknek idegen kutyával!!
Utólag belátom, hogy óriási FELELŐTLENSÉG volt, amit cselekedtem.
De! Mentségemre legyen mondva, mindig vágytam arra, hogy olyan kutyám legyen, akivel a hegyeket tudom járni





Glica
Hozzászólások
pircsi47 - január 24 2011 13:49:34
Glica!
Elképesztően jó kis történetet írtál Cimbora-Morgóról! amikor a címet megláttam, hogy Kutya, rögtön hagytam csapot-papot és estem neki olvasni! Nagyon szeretem a kutyákat!
Gratulálok, puszillak: Pircsismileysmileysmiley
Torma Zsuzsanna - január 24 2011 14:04:26
Kedves Glica!

Kellemesen eltöltöttem az időt e kedves kutyás történet olvasásával. Mintha én is ott lettem volna Veletek!
Mindenkinek meg is mondom: ha kutyákról, macskákról szól az írás, az engem mindenek felett nagyon érdekel. Sohasem hagynám ki az ilyen történetek olvasását.
De tudom, sokan közülünk hasonló gondolkodásúak és érzésűek, ha állatokról van szó. Talán ez az egyik, ami összeköti az itt regisztráló tagokat.
Nagyon örülök, hogy - bár "felelőtlennek" vallottad Magadat - azért volt egy kellemes napod, amit egy idegen kutyussal töltöttél el a hegyekben. A kutyák is megérzik, hogy ki az aki szereti őket!!!

Köszönet az élményért!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
smileysmileysmiley
NDI - január 24 2011 14:32:09
Kedves Glica!

A történet remek(ül van megírva). De valóban felelőtlen voltál.
1958 nyarán - életemben először és utoljára - hagytam, hogy a komámék kutyája velem jöjjön az erdőbe. A szomorú eredmény egy néhány napos őzgida borzasztó halála lett. Azóta sem bocsátom meg magamnak.
Akkor vérbosszút esküdtem a kóbor kutyákra, ám amíg vadásztam, soha nem jött egy sem a közelembe...

vadászüdv Domokos smileysmileysmiley smiley smiley
patakikatalin - január 24 2011 14:46:49
NDI-Tudom!
Ám vigasztal a tudat, hogy nem egyedi eset voltam...
A kutyákkal hadilábon állok...főleg a falu szélén...
Okosak ezek a jószágok! Tudnak valamit...
Szeretettel:Glica
patakikatalin - január 24 2011 14:49:40
Pircsi47- a rántást, és a tüzet szigorúan tilos ott hagyni! Remélem, semmi károd nem keletkezett?!
Örülök, hogy tetszett a történet....nekem is-akkor!
Szeretettel:Glica
patakikatalin - január 24 2011 14:53:04
Zsuzsanna- teljesen ártatlan voltam a dologban! Egy biztos...Boldogan jöttem haza a hegyről!
Köszönöm, hogy velem tartottál...
Szeretettel:Glica
pircsi47 - január 24 2011 16:03:52
Glicám!
Semmi baj nem történt a rántással, mert ma nem kellett őfznöm, úrinő voltam!
Maradt tegnapról csirkepörkölt!
Puszillak: Pircsismiley
lenabelicosa - január 24 2011 17:17:38
Nagyon jól megírt történet, mintha én is ott lettem volna... smiley

Szeretettel. Léna
Avi Ben Giora - január 24 2011 19:32:56
A kutyákban mindig bennük van a vdásszenvedély. teljesen mindegy milyen fajta. Tudom most a vadászok jól lefognak tólni. Mindég szerettem a kutyámmal a foximmal a hegyekben sétálni. Elég fegyelmezett volt és nem futott ek csak ugy valami szag irányába. Mindig először rámnézett, hogy mehet e. Na egyszer nem birt magával. Ez a vadásszenvedély mert jártunk kotorékolni. Valahol az Ördögorom környékén tekeregtünk. Nem annyira sürű az erdő és jól lehetett látni az ösvényt is. Jött is egy lompos farku. Azt látni kellett volna. Mind a kettő egy percre ledekkolt megmerevedett. Persze hogy a lomposnak kattant először be, hogy na hoppá nem szélirányban mentem és nem éreztem a szagát mint ahogy az én foxim sem és kilőtt vagy százzal. Több sem kellett az én ebemnek az meg utána. Ordíthattam amit akartam semmi. Ugy egy félóra mulva került elő mocskosan lógó nyelven és kissé megtépve. Nem szurtam le csak annyit mondtam neki. Na te hülye megérdemelted. Jól kifárasztott és még el is kente a pofádat. Ez terep nem kiépitett gyakorlópálya. Nézett rámaztán kettőt fujtatot és mint aki tényleg megsértödott nekem háttal letette az ülepét. Hiába mondtam, hogy indulás vagy menjél már. csak ült a fenekin mint egy szobor. Amig meg nem dögönyöztem addig nem mozdult meg. utána is csak ugy hogy belebámult jó szurósan a képembe hogy na most ez komoly nincs bünti minden rendben? Szóval a vadászösztönüket azt nem mindig birják kordában tartani. Viszont van egy hülye kérdésem leginkább azik felé akik tényleg dressziroztak kutyát komolyan. Miért utálja a legtöbb kutya az egyenruhát: Az enyémé postást rendört katonát hamar gatyába szedett volna ha hagyom. Viszont ha rendört vagy a postást civilben látta még haverkodott is velük.
NDI - január 24 2011 19:46:16
Állítólag az egyenruhán lévő különböző szagok zavarják meg. A pedikűrösöm földből alig kilátszó kiskutyája majd megeszi a pénzbeszedőt, ám ha civilben kuncsaftkén érkezik, haverkodik vele.
üdv NDI
patakikatalin - január 25 2011 08:17:35
AVI-szerintem, megbeszélik kutyául, és létezik náluk a kollektivtudat!
Az első "informátor" a falu közepén kiugatja a Hirt....a faluszélén, már mindenről tud a Skót juhász kutya. Vicsoritja is a fogát...
Találtam megoldást: lekenyerezem, már csóválja is a farkát...ennyit a kutya böcsületről!!!!smiley
Köszönöm a tartalmas hsz.
Szeretettel:Glica
Tara Scott - január 25 2011 17:15:51
De jóízű kis írás volt ez Glicám ezen a hideg, ködös délutánon. Mintha most tértem volna vissza a kirándulásunkból. Köszönöm ezt a kellemes élményt.
Szeretettel ölellek: Tara
Avi Ben Giora - január 25 2011 18:35:16
Ez körülbelül akkor olyan lehet mint a rajzfilmben volt. A cimre már nem emlékszem de dijnyertes magyar rajzfilm volt. Most mondta a lányom biztosan a Vukra gondolok miután megkérdeztem tőle is. Lehet.smiley
MARCSY - január 28 2011 06:57:10
Kedves Glica! Jó volt olvasni a hozzád szegődött kutyáról, kellemesen indul a napom. Gratulálok. Baráti véleményem: az apró nyelvtani hibák javítása után, megállja a helyét bármilyen pályázaton, vagy könyvben az írásod. Szeretettel: Hajdu Máriasmileysmileysmiley
patakikatalin - január 29 2011 11:03:51
MARCSY- tudom, hogy igazad van! A gépen is át nézem, de mindig marad valami...
Köszönöm a Kedvességed.
Szeretettel:Glica
JA! A könyv drága dolog.... Antológiákban ott vagyok, ezzel-azzal!
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. február 18. kedd,
Bernadett napja van.
Holnap Zsuzsanna napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

nagygabi
17/02/2020 23:04
Nagyon szépen köszönöm kedves Ica! Nagyon szuperul kitaláltad. Bevallom,nekem sosem sikerült még saját fényképet feltennem ide.Puszi Neked!:-D

Helen Bereg
17/02/2020 19:48
Szép estét, jó éjszakát Korongosok! smiley

nagygabi
17/02/2020 16:34
Szép estefelét mindenkinek -e helyen! :-)

hzsike
17/02/2020 13:50
Szépséges napot mindenkinek! smiley

Gyongy
17/02/2020 12:38
Szép napot Napkorong smiley

KiberFeri
17/02/2020 08:44
Kellemes napot kívánok mindenkinek!

Manon
17/02/2020 08:11
Szép új hetet mindenkinek!

Helen Bereg
16/02/2020 19:45
Jó éjszakát Mindenkinek! smiley

Gyongy
16/02/2020 13:20
Szépséges vasárnapot Napkorong smiley

KiberFeri
16/02/2020 08:53
Szép vasárnapi jó reggeltet kívánok minden kedves lakótársnak!

Helen Bereg
15/02/2020 17:35
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
15/02/2020 14:52
Kellemes délutánt Napkorong smiley

KiberFeri
15/02/2020 08:54
Legyen mindenkinek jó a vasárnapja...

Manon
15/02/2020 08:34
Szép reggelt mindenkinek!

orok szerelem55
14/02/2020 17:43
Szép estét kívánok Mindenkinek! smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes