Napkorong

A gyertya lángja halványan pislákolt, fényt adva az ébenfából faragott aprólékos munkával elkészített asztalon. A gyertya viasza az asztalra cseppent, szép lassan köré gyûlve a többi már meglévõ dermedt rétegre. Az asztal felett görnyedõ alak egy tollat fogva a kezében formálta a betûket az asztalon heverõ papírra, a betûkbõl mondatok alakultak, a mondatokból pedig egy szöveg.
A papírt átitatta a vörösszín, mely feltûnést keltett és elnyomta a fakó lap sárga színét. Néha a vöröslõ betûket egy-két könnycsepp pecsételte meg.
Az árnyékok körtáncot jártak a szobában. A csendesen siránkozó levélíró, nem mert kiáltani, ellenben szívesen megtette volna. Azonban némán tûrte a fájdalmat, és magába fojtotta az érzéseit. Azt az érzést mire sosem gondolt, amire azt hitte, hogy soha nem fogja utolérni.
Viszont a sorsát senki sem kerülheti el.
Csapdába esett, mint az ûzött vad ki zihálva törne ki a szúrós ágak közül, de mind inkább küszködne, annál jobban megsérti lábait és visszacsúszik eredeti helyére.
Már nem volt képes könnyeit visszafojtani, ezt az egyet nem tagadta meg. Megszerette kit nem kellett volna. Az ki, meg sem érdemelné és pont ezen a napon kellett megtudnia. Mennyire hitt és bízott benne hogy...
De mit számít ez már?
Összetört az árulás után. Igen, õ is ugyanazt kapta, mint a legtöbben. Viszont azt képzelte mást kap, szebbet s jobbat. Azt hitte szíve az övé maradhat. Tévedett, jó hatalmasat.
És most nagy nehezen rászánta magát a búcsúzásra az utolsó levél megírására, melyben leírja az igazat. Meghasadt és darabokra tört a szíve. Nem bírta elviselni ezt az eget rengetõ pokoli fájdalmat. Cselekednie kellett. Könnyeit letörölve hajtotta össze a levelet, és borítékba helyezte.
Becsomagolta legféltettebb kincsét, mitõl megszabadult. Saját vérével írta kitöltve a sorokat. Szívét pedig kivájta és elajándékozta. Nem bírta elviselni sem a kínt, sem a fájdalmat.
Hogy megkönnyebbült-e tõle?
Nem, üressé vált érzések nélkülivé mintha nem is létezett volna sohasem. Szemét ködös homály fedte. S azt gondolta, hogy így sokkal könnyebb lesz minden.
Hát nagyot tévedett...