Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikFebruár 17 2020 23:59:29
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 5
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Szerelem
Anagramma
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10199]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3565]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
patakikatalin: A keserves mindenit
MM




patakikatalin: A keserves mindenit

Évek óta forgolódik bennem egy gondolat, meg kellene írni…
Tudatosan keresem az első szót, amivel el tudom indítani a történet áramlását. Türelmesen visszaidézem a múlt eseményeit, hol a legmegfelelőbb pillanat, ahová be tudok lépni és elmesélni a szívet szorongató tragédiát. Van-e az életnek igazsága? Tettem föl magamnak a kérdést, amikor a hegyek felé kanyargó úton ballagtam és a hátamra vettem az ébredő Napot.
Hideg, hűvös szél zúgatja a magában aszalódott tölgyfa leveleket. Lassan színeződik az ég kékje odafent. Még egy hónapot bevárunk és a mezei pacsirta, elődalolja a zöld színű tavaszt a kökény bokrokon. Rózsaszín virág kelyheket nyitnak a mandula fák és zümmögő hangon dalolni kezd az öreg hárs a Kereszt oldalán. Jézus testét mély lila orgonavirágok öltöztetik föl, fehér fátylat ölt a vadkörtefa. A húsos som sárga pamacsokat rakosgat magára reggeltől -estig. Újra éled a
Természet, szépséges tündöklés, szerelmesen dalol a fenyőrigó a Disznós-domb oltalmában. Ám ebben a tavaszban nem lesz ott Tibi testi valósága, csak az emlékezet tudja fel idézni, hogy Ő is létezett, járt itt.
Most hiába várom, hogy zúgjon mögöttem a Trabant hangja, és ki szóljon, egy hang:
-Gyere, elviszlek a Keresztig
-Kösz, inkább gyalogolok, van időm, nem sietek-válaszoltam Tibi invitáló kedvességére.
Ő balra fordult le a Bolya-tanya völgyébe, át a hídon majd neki rugaszkodott a partnak, föl a gyümölcsfák mellett. A Havas-hegyre igyekezett ki a tanyára az Édesanyjához, Juliska nénihez.
A hajnali próbálkozások eredménytelenek maradtak, ám délután vagy a kora esti órákban szívesen beültem mellé és együtt jöttünk haza, hogy másnap reggel dolgozni menjünk ki- ki a maga útján. Ezeket a találkozásokat nem beszéltük meg, hanem a véletlenekre bíztuk. Rengeteg az út melyen járni lehet így fordult elő, hogy Sósi -rét irányából mentem be a faluba a buszmegállóhoz. Hónapok is teltek el úgy, hogy nem találkoztunk. Tibor négy évvel volt idősebb tőlem, jóval erősebb fizikumú, mint én. A széles, erős vállak kemény munkához szokottak. A kocsordosi -tanyára született a keserves föld hátára. A hegyoldalban ott a piros cserepes szoba-konyhás ház, kerekes kúttal a széltelen udvaron. Szabadságra és rabságra kárhoztatott a tanyavilágba született ember. Egyetlen gyermeke volt drága szüleinek.
A nagyapa az I. világháborúból itt rekedt orosz katona, aki a politikai engedményeknek köszönhetően meg vásárolja a tanyát. A dolgos magyar asszonytól két fia születik: Károly és Tivadar. A két férfi idővel átveszi az örökséget, és asszonyokat hoznak a gazdaságba. Juliska az egyik Pannika a másik. Pannikának egy Ágnes és egy Iván nevezetű gyermekei születnek. Juliskának az árok partján jönnek a szülési fájdalmak, és a szerencséjének köszönheti, hogy a köldökzsinór nem folytja meg új szülött kis fiát. Ágika, Iván és Tibor elérve az iskola kort, szeptembertől-júniusig a falúban laknak rokonoknál. Nyáron dolgozni jönnek haza a jószágok mellé és a könyörtelen, kérlelhetetlen földre…
Régen látott emlékeket idézek föl, miközben áthaladok a Sástó-dombon. Időnként meleg áramlatok simogatják fázós arcomat. Csupasz a tölgyes erdő, rozsdabarna levelek zizzennek itt- ott a szelíden mozduló szélben. Nehezen akarom elhinni, hogy az idő, amiről azt gondoltuk sok van, egyik pillanatról a másikra elfogyott. Tibinek agydaganata volt, gyorsan és fájdalmasan végzett vele. Csont bőrre hervadt erős teste.
A tél elején jártunk, amikor a falu felé menet beültem a fehér Trabantba, és Tibor beszédes kedvében volt. Jót nevetett rajtam amint elmeséltem miért vagyok most mellette: - Akár az ördög mellé is betelepedtem volna.
- Tudod a falu szélén van egy idióta kuvasz ami mindenkinek nekiront ész nélkül. Ha időben felfedezem, hogy kint fekszik az út közepén, képes vagyok a fél települést megkerülni. A másik irányban egy skót juhászkutya feni rám a fogát! Haragszik a fekete kabátomra. Nyáron nincs semmi bajunk egymással. Választási lehetősége mindig akad az embernek: a fehér szőrű kuvasz, vagy a szép hosszú szőrzetű juhászkutya. Az utóbbit választom, talán annak kedvesebb, szelídebb a harapása.
Tibor az elbeszélésemen jóízűen nevet, hogy a félelem az ami mellé ültetett az autóba. Nem egészen ez az igazság. Kislány koromban is tetszett a sötét hullámos haja, kedves mosolya. Nagyon jól állt neki a vidámság, jó érzésű gyermek volt. (felnőtt ként is ilyen maradt) Engem bizonyára egy rátarti városi kislánynak tartott, hiszen a kastélyból jöttem át a pesti fiúkkal. A kastélyhoz nekem semmi közöm nem volt, mint szegény rokon ott nyaralhattam a nagynénémnél. A friss hegyi levegő jót tett annak a csenevész, beteges leánykának. Sok mindent gondoltunk egymásról, amit nem mondtunk ki, és amiről nem derült ki, hogy tévedés! De sokat is tévedünk életünk során! Ha visszagondolok az eltelt 50 évre, csupa- csupa félreértés az egész eddig megélt életem. Én ezt gondoltam, Ő azt gondolta és elballagtunk egymás mellett…
- Tudod most Tivadar lakik a tanyán a mamával. Ráírattam. Hétvégeken együtt megcsináljuk azt, ami tönkrement, javításra szorul. Anyám nehezen bírja magát, de legalább a saját házában él. A fiam ragaszkodik a földhöz, az állatokhoz, szeret ott élni. Jó gyerek, lehet rá számítani. Képzel el mi történt ma: Puszta kézzel lecsaptam egy ölyvet! Galambokat tenyésztek és berepült hozzájuk ez az átkozott dög, már vinni akarta a legügyesebb madaramat. Azt már nem! Az enyém nem adom, és bumm! Odacsaptam neki! A nyaka rögtön kitört. Na ez se repül má sehová!-
Csodálkozva hallgatom ezt a férfit, hiszen két szónál többet nem gyakran hallottam tőle. Lelkesen mesél a fáradt postagalambokról, miként fogja be őket, és hány év alatt felejtik el a haza felé vezető utat. A vonat tetején utazó okos madárról mesél, aki a keleti pályaudvaron leszállt a vagontetőről és pihenten folytatta útját a célállomásra… Németországból indult!
A hírvivő galamb tudatosan cselekedett, a hozzá értők leellenőrizték…
A városba érve útjaink elválnak, ám a gondolataim érzéseim Tibivel maradnak... este úgy alszom el, hogy visszaidézem szavait.
A természetet szerető és tisztelő ember, ám amire szüksége van, azt elveszi belőle.
Az egyik hurok itt, a másik hurok ott. Beleugrik egy nyuszi, amiből majd vasárnapi pörkölt lesz galuskával. Nincs ebben semmi kivetnivaló. Ez nem esztelen mészárlás, öldöklés. Az árvíz idején a vadrezervátumokban sokkal több állat leli halálát emberi mulasztások miatt.
A „szakemberek” képtelenek mesterséges szigeteket építeni, amik a megvadult víz fölé emelkednek. Értelemszerűen oda vonulnának a vemhes szarvastehenek, és nem vetélnének el a jéghideg vízben. Nem kell ehhez magas iskolai végzettség, csak szeretni kellene a Természetet. Ráadásul egyszeri beruházást jelentene a dolog, ami többéves nyereséget hozna maga után. Bérvadászat szempontjából sem mindegy mekkora a vadállomány egy vadásztársaság adott területén.
Már több mint két éve hiába reménykedem abban, hogy megáll mögöttem a Trabant, és kidugja belőle a fejét Tibi. Összemosolygunk, mint két gyerek és együtt megyünk tovább az úton…
Negyvenéves ismeretséggel beletartozunk egymás életébe. A hírek körülöttünk forgolódott, tudtuk mi történik a szomszéd tanyán:
Andreának egészséges kislánya született. Tibi nagyapa lett. Katinak a második házassága sem jött össze. Tibit súlyos autóbaleset érte tolószékbe került. Juliska néni nagyon beteg a tanyán, kórházba vitte a mentő. Juliskának nem sok van már hátra. Tibi meghalt… Ki értheti ezt?!

Déli irányból kapaszkodva megmásztam a Világos oldalt, hogy megnézzem virágot nyitott- e a fekete kökörcsin. Húsvét van, ilyenkor virít a törpenőszirom, és előkerül a leánykökörcsin. Itt- ott a tavaszi napfényben meglibben a citromlepke. Elsőként kezdi meg a repülését, akár februárban is találkozhatunk vele. Olyan, mint egy lepketündér.
Bármennyire is igyekszem jól gazdálkodni az erőmmel még is alaposan elfáradok mire a szürke sziklákhoz fölérek. Leülök a kabátomra, és csendesen peregnek a könnyeim. Egyre homályosabban látom az alattam meghúzódó meseszép tájat. Ez egy olyan tavasz amiben még nem volt részem. Előző év őszén a doktornő nyakon csípte a rákomat és kidarabolta a testemből. Az altatásból fölébredve az első kérdésem az volt hogy: - jövő héten mehetek a hegyre? – igen mehet. Jóízű nevetéssel kisérve jött a válasz. Majd szép lassan a múló hetekkel mindent megértettem…
A műtét után ez az első tavaszom, amiben felügyelet nélkül járkálok. Tibi jut eszembe. Őt nem lehetett megmenteni. Az ő távozásáról nem írtak újságcikket, nem mondta be a tv a tragikus halálát. Mi egyszerű kisemberek szűk családi körben távozunk, talán néhány kolléga eljön, és nem- hisz a szemének és a fülének amikor hallja a barna földet dübörögni a koporsótetőn. Mintha ez lenne az utolsó bekopogás a távozónak, hogy jöjjön ki, most még lehet…
Sokszor hallottam, hogy minden ember egyenlő. Én ezt nem láttam, nem tapasztaltam eddigi életem során. Különbözőkép élünk, küszködünk, és a halálba vezető út is „érdekesen” van kirakva. Egyetlen közös pont létezik az emberek életében, hogy a halál szobáján mindenkinek át kell haladni, ám üres kézzel! Ott megszűnik az ember szabta szabály, értékrend. A mozdulatlan semmi közepébe érünk, majd minden lélek egyé lesz!
Ezért háborúzunk, vesszük el a másét, fosztjuk meg erejétől, akaratától, hitétől. Elvesszük erőszakkal, hogy mi is elveszítsük, mert ahová megyünk oda teljesen fölösleges.

Már tizedik éve, hogy tudatosan írok, és nem oly régen sikerült megértenem a megbocsátás lényegét: Igazán megbocsátani csak akkor tudunk, ha a körülmények rá vezetnek. Előbb egy pillanattal sem. Mások sorsának is be kell teljesedni, meg kell várnunk egymást, majd a két ember együtt tud cselekedni. Simon Béla bácsinak köszönhetem, hogy három fejezetben megírhattam apám halálának tragikus történetét. 38 esztendő telt el mire létrejöhetett a találkozásunk Béla bácsival a gyöngyöstarjáni temető mellett. A fejezetek címe: A Tölgyes erdők titka, Tölgyes erdők suttogása, Tölgyes erdők zúgnak.

El tudtam engedni apám fájó emlékét, másképp látom az anyámat, így könnyebbek lettek a múló napok. Simon Béla bácsi a tőlem kapott megbocsátó szavakkal elindult egy más világba. A múlt elhagyása után több gondolatom jut az alkotásra és nyílt meg előttem az út a gyógyulásomhoz. Számomra semmi nem okozott olyan lelki fájdalmat, minta a saját családom, ahová leszülettem.
Biztos vagyok abban, hogy Tibi halála sem volt értelmetlen. Az ő családja feladata a megtörtént tragédia elemzése.
Tibort és szerény személyemet gyermekkori ismeretség fűzte össze, még is önvizsgálatra késztetett életemben. 2001-ben megszületett a Csókolom Ilka néni című alkotásom, amely a Havas -hegy oldalban meghúzódó két tanya életét villantja föl a régi időkből. Akkor még nem sejthettem, hogy a leírt történetnek tragikus fojtatása lesz, és a gondolatok csak 2007-ben jelennek meg betűk formájában.

A Keserves mindenit, de cudarul bánik velünk az élet!!

Holeviczki Tibor emlékének ajánlom.


Glica
Hozzászólások
NDI - február 10 2011 09:16:14
Glica kedves, remeket írtál. Most többet nem tudok írni.
üdv Domokos smileysmileysmileysmiley
Tara Scott - február 10 2011 14:58:37
A tragédiák az életünk velejárói Glicám. Sajnos nem kerülhetjük el őket. Ha túl akarjuk élni őket, meg kell tanulnunk túllépni rajtuk. De ez sem megy fájdalommentesen. A veszteségek előbb-utóbb mindenkit elérnek. Sajnálom, hogy Téged sem került el.
Szeretettel ölellek: Tara
szoszircsi - február 10 2011 15:58:57
Szia Kata!

Nagyon megérintett ez a gyönyörű írás, telis-tele szebbnél-szebb gondolatokkal és érzésekkel...csodásan ötvözöd a szem és a szív adta impulzusokat , nagyon emberi és mély őszinteségről vall...

Számomra mindegyik név mögött élő alak ismeretlen, mégis úgy tudsz írni, hogy szinte bevonsz a történetbe,látok és érzek veled sok mindent....hiszen amiről szól írásod, nagyon is egyetemleges...életünk, örömeink, értékeink, küzdelmeink, félelmeink és veszteségeink " közösek"....

Nagyon köszönöm, hogy olvashattalak!

Szeretettel
szí.
patakikatalin - február 10 2011 16:37:40
NDI-Külön Köszönöm, hogy gondjaid mellett, még mindig Figyelsz rám.Én erre mondom, hogy : ÖNZETLEN SZERETET!
Tara- Amikor az Élet elvesz, akkor ad is valamit cserébe! Sokat látok, és hallok, amióta irok....és fotózom.
Szeretettel ölellek:Glica
patakikatalin - február 10 2011 16:46:23
szoszircsi-Csak akkor irok, ha mondanivalóm van! Figyelem az embereket, és magamat,- gondolkodom az erdőn járva, és épitem a "történetem!" Csipegetek ebből-abból, és "provokálom" az Olvasót!
Ha jólelkű ember, hatással lesz rá, amit olvasott.....
Én csak érzelmi kapukat nyitogatok...a többi az Olvasó dolga!
Köszönöm az Értékes elemzésed.
Szeretettel:Glica
Torma Zsuzsanna - február 11 2011 14:05:23
Kedves Glica

Volt szerencsém már olvasni, és most megint végigolvastam.
Nagyon szép, nagyon megható, nagyon tetszett!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
smileysmileysmiley
patakikatalin - február 11 2011 16:54:54
Hol találtad?
Üdv:Glica
rapista - február 11 2011 23:33:53
igen, a történeted pontosan azt mutatja, hogy mindkire sor kerül így vagy úgy - a betegség sajnos elérhet és nem mindenki szerencsés, hogy nem döntile végleg!

Ebben az írásban van még valami, amit kiaknázhatsz - kisregény?Hosszabb elbeszélés?
patakikatalin - február 12 2011 07:05:54
rapista-ennek a történetnek van eleje.(Csókolom Ilka néni) Ha egyszerre teszem föl,-hosszú. "Odébb tolják..." A "terjesztés" nagy gondot jelent,-kisregény- esetében. Bizonyára Észrevetted, hogy a "verseim" történeteket mondanak el...Pl: "A látogató"-nak is létezik egy kidolgozott változata...nincs értelme föltölteni...ki szánja rá az időt, hogy végig olvassa?smiley
Egy Önzetlen Könyv Kiadót Keresek!!!!smiley
Szeretettel:Glica
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. február 17. hétfő,
Donát napja van.
Holnap Bernadett napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

nagygabi
17/02/2020 23:04
Nagyon szépen köszönöm kedves Ica! Nagyon szuperul kitaláltad. Bevallom,nekem sosem sikerült még saját fényképet feltennem ide.Puszi Neked!:-D

Helen Bereg
17/02/2020 19:48
Szép estét, jó éjszakát Korongosok! smiley

nagygabi
17/02/2020 16:34
Szép estefelét mindenkinek -e helyen! :-)

hzsike
17/02/2020 13:50
Szépséges napot mindenkinek! smiley

Gyongy
17/02/2020 12:38
Szép napot Napkorong smiley

KiberFeri
17/02/2020 08:44
Kellemes napot kívánok mindenkinek!

Manon
17/02/2020 08:11
Szép új hetet mindenkinek!

Helen Bereg
16/02/2020 19:45
Jó éjszakát Mindenkinek! smiley

Gyongy
16/02/2020 13:20
Szépséges vasárnapot Napkorong smiley

KiberFeri
16/02/2020 08:53
Szép vasárnapi jó reggeltet kívánok minden kedves lakótársnak!

Helen Bereg
15/02/2020 17:35
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
15/02/2020 14:52
Kellemes délutánt Napkorong smiley

KiberFeri
15/02/2020 08:54
Legyen mindenkinek jó a vasárnapja...

Manon
15/02/2020 08:34
Szép reggelt mindenkinek!

orok szerelem55
14/02/2020 17:43
Szép estét kívánok Mindenkinek! smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes