Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikFebruár 22 2020 04:12:53
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 5
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Szerelem
Anagramma
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10199]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3565]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
patakikatalin: Egy kis muflon-I.rész
Ezt a kis muflont Gergőnek hivják. Az Ő kalandos életéről szól a sorozat. Gyertek velem, majd meglátjátok...


Egy kis muflon egy napja


M


Az erdei som lehullatta sárga pamacs virágait. Törékeny zöld leveleket bontogatnak a bokrok sűrűi. Naponta változik az erdő fénye. A rideg kék ég elkíséri a telet, vele tart az északi népekhez. A Világos-hegy keleti oldalán szürke sziklák várakoznak. Indulásra készen állnak. Az égi áldás, folyamatosan alámossa ezeket a kő tömböket. Valamikor az 1270-es években egy várkapitány parancsait hallották. Fiatalok voltak, csatákra készen, hogy ne engedjék be az ellenséget. Bizony erős falú végvár vigyázta a környék békéjét. Az évszázadok szét dobálták ezeket a néma tanukat. Most fekete kökörcsinek bókoló virágai ringatják magukat az ébredő Nap sugaraiban. Hetek múltán ezüstragyogásban bontja ki haját az árva lány haj. Sárga pimpók kúsznak a zuzmókkal megrakott kövek tövében. Amott a fűszálak oltalmában, szépen fejlődik a törpe nőszirom, a lila minden árnyalatában. Fönt a hegytető önmagába belé omlott. Szobák voltak valamikor, ám most a csana fejlődik bennük.
Júniusban áthatolhatatlan a terület. A déli oldalon, a sziklákon a leánykökörcsin nyitja ki halovány rózsaszín sziromleveleit. A szúrós bozótos oltalmából leskelődik majd a szírti imola. A kolónia nyolc-tíz szálból csoportosul. Akad itt sárga kövirózsa, hagymavirág, és különleges növények is. Az átvonuló madarak ide pottyantják a magvakat. Ha a virág jónak találja a helyet, megszületik. Csendes, békés órákban előkerülnek a zöld gyíkok, melengetik hasukat a sziklákon. A fűszálakon egy imádkozó sáska iparkodik valahová. A növényeken, fekete hátú bogarak legelésznek. Kellemesen melegszik a levegő, ami magával hozza a színes lepkéket. Minden pillanatában lüktet az élet ezen a hegyen. A környezetéből, különcködően kiemelkedik. Nehezen mászható, meredek oldalai vannak. Az északi részen fenyves erdő suttogva pletykálkodik a szomszédos tölgyesnek. Az sem különb, hiszen tovább küldi a hírt a Tóthegyesbe. „- Ember jár az erdőn!”-
A madarakkal tökéletes társulást alkotnak. A kakukk éberen vigyázza a területét: „ Itt van, itt van!”
A szajkó akkora patáliát csap, hogy belé zeng a hegy másik oldala:”- Veszedelem, puska van nála!”
A holló világra szóló rikácsolást csap, ha valaki a fészek felé közeledik. Szinte, torka szakadtából ordibál és támadólag lép föl a behatolóval szembe: „ Tolvaj, rabló, gyilkos!”-
Az emberrel szemben, védelmi vonalat építetek ki az állatok. Legjobb tudásuk szerint, óvják az életüket. A vadász legnagyobb réme, ha célzáskor a szajkó megszólal. A hegy oldalára változó irányból érkezik a tavasz. Dél felől harangszót hoz a szellő. Fehér, bodros felhők között repülőgép húz az égre fénylő csíkokat. A hideg levegő föl borzolja, fátyolként leng utána. A zúgó hang bent reked a völgyben. Egyre mérgesebben keresi a kijáratot. Mire utat lel a gép már messze szállt.
Az erdei úton terepjáró motorzúgása jön lefelé a kanyargós földúton. Az erdőkerülő ül benne, a hátsó ülésen ott a golyós fegyvere. A raktérre időnként lelőtt nagyvadak kerülnek. Olyankor önelégülten, boldogságtól sugárzik az arca. Akad más szándékú ember is a hegyi ösvényeken. Ő csak lassan lépked, vállán a fekete kabáttal. Szinte lehetetlen észre venni, oly tökéletesen olvad össze a fák árnyékával. Nem tesz semmi különöset, csak várja a tavasz érkezését. Csendes gondolatok születnek a fejében és elővesz egy noteszt, amelybe betűket ír egymásután, jegyzetel. Időnként megáll a gomba feje fölött, türelmesen vár. Drukkol a gombának, hogy sikerüljön feltörni a földet és világra jönnie. Délután ott a hibátlan piros kalap az út szélén. Tud valamit ez az új jövevény, hiszen minden takarás nélkül, szinte hivalkodóan ide termett. A kutyának se kell a mérges gomba. A vargánya persze elbújik, ő is tud valamit a szomorú jövőjéről. Nem akar fonott kosárba kerülni, élni akar.
A fekete kabátost cinkék csapata kíséri fáról, fára szálldogálva. Be nem áll a csőrük, annyi a mesélni valójuk. Egyszerre mondják a magukét, éppen ezért egy szó sem érthető belőle. Az árnyak rejtelmeiben egy csapzott, sovány kutya kúszik odébb. Félve közelíti meg az embert. Rossz, gonosz emlékeket őriz felőlük. A kabátról óvatosan a földre kúszik a zöld hátizsák. Az ember kezében ott az illatozó ennivaló. Egy szürke kőre teszi, majd elfordul a hegynek fölfelé. Az eb személyes ügye, hogy megegye a kenyeret. Az éhség nagyúr, nagyobb, mint a gyűlölet.
A négy évszakot megélt, vadon élő állatok jól ismerik ezt a hátizsákos embert. Nincs félnivaló okuk. Ám egyik alkalommal nem jött egyedül. Jó nagy ribilliót csinált a kutyája. Az volt a szerencse, hogy kölyökkutya volt. A muflonok alaposan megleckéztették a gyalázatost. Amíg él nem felejti el, hogy kik azok a Muflonok.

- Ébredj, Gergő indulni kell!- ébreszti aluszékony gyermekét a muflon mama, Malvina.
- Olyan jó melegen vagyok, nem akarok elmenni.
- De igen! Megváltozott az éjszaka hangja, indulunk. - mámeczó hangja keményebbre vált.
- Sok mindent meg kell tanulnod, hogy sokáig ragyogjon a fény a szemedben.
- Jól van mami, ne haragudj, tudom Igazad van. A rétnél messzebb még nem voltam veled. Sok a felfedezni való, számomra.
- Az Életed nem játék, gyermekem. Minden percedért meg kell küzdeni. Az erdők, rétek nem csak a miénk. Sokakkal osztozunk rajta. A legveszedelmesebb mind között az ember.
- Az meg mi? Miről ismerem meg? Láttam már olyat?
- Nem, kisfiam. Ma meg mutatom, hol él. Ezért indulunk korábban. - mondja, tanítja oktondi gyermekét a muflon mama. Mama jól tudja, hogy a csapat vezére lesz egyszer majd az ő kis fia, ha vigyázni tud az életére. Nem akárkik Ők. Majd ezt is elmeséli, ha itt az ideje. Most fontosabb feladat vár rájuk.
- Mámeczó, mi ez az erősödő hang? Mik ezek az új illatok? Kik ők, akik mellett elhaladunk? Mi van azoknak a fején? Ki az, aki így rikácsol az erdőn? Nem kell mindig csendben maradni? Mi miért nem tudunk repülni? Mami mi …
- Elhallgatnál végre! Figyelj a lábad elé. Könnyen bele léphetsz egy gödörbe és kitörik a vékonyka lábad. Hallgasd, hogy milyen híreket hoz a szél. Hallgasd, miként jeleznek a madarak. Szagolj bele a levegőbe. A levegő megmutatja neked azt is, amit még nem látsz a két szemeddel. - a sokat tapasztalt édesanya, Gergő mellett haladva, az életben maradás ezer fortéjára hívja fel a figyelmét. -
Mindenütt veszedelem rejtőzködik egy ilyen tudálékos muflon gyermekre. Mindenbe beleüti az orrát, ideje korán. A fékezhetetlen kíváncsisága sodorja majd bajba. Malvina, pontosan látja a fia képességeit. Gyorsan tanul, ám mindenből viccet csinál, ami időnként kínos tud lenni. Tegnap is, hogy mit művelt? Jó helyre igazított a szomszéd asszonyt. A szám is tátva maradt, hogy milyen jól látja a dolgokat ez a gyerek. Van vele született érzéke az irányításra. Majd később. Most még őt kell megtanítani az óvatosságra. Azt hiszi, hogy övé a Világ.
- Mami, semmit nem hallok a víz zúgásától. A szagokat is alaposan összekeveri az orromban. De csúszósak ezek a micsodák.
- A kövek. - akarod mondani. Ezek itt a mohával benőtt kövek.
- Mameczó, az a kerítés mi a csudának kell ide? Mi miért nem mehetünk oda? Milyen jó a madaraknak, lepkéknek, hogy neki nincs kerítés. Ők azt tehetik, amit akarnak.
- Nem egészen, Gergő fiam. A madarakat is megöli a két lábú, a lombokon át. A nagy durranás után, szárnyaszegetten hullnak a szalonkák. Az ember a vonulási útjukba áll és lelövi a hajnali fényben. Velünk egészen más a helyzet. Rólunk, soha nem fordítja el a fegyverét. Ezért kell óvatosnak lenni. Nem vagyunk egyedül. Sokan segítenek, hogy túl járjunk a kétlábúak eszén. Őt csak a kutyája segíti, ha tudja. Nem mindig eredményes az együtt működésük. Haladjunk, gyermekem, mert nyomunkban jár a fény. Ezen a hegyen van az ember háza. Jó ideje érzem a füst szagát. A szél időnként erre hozta a kutya hangot. Észre vetted?
- Nézd csak anya, mit látok ott?
- Mi az, amit látsz?
- A kerítés tövébe nézz! Az a barna valami nem mozdul.
- Most, hogy odébb álltam a fától én is látom. Az egy őz. Mi történhetett vele? Még nem szabad ki lépni az útra. Várj! Szagolj bele a levegőbe. A kék tollas majd jelt ad, ha szabad az út. Fönt van a szelek hátán, indulhatunk. Ez az átkozott kerítés, minden baj okozója. Nézd az opálos szemét, nincs ott a csillogás. Ki költözött testéből az élet. A lába beszorult, nem tudta kiszabadítani. Szegény milyen sokat szenvedhetett a fájdalmaktól.
- Mami, miért ilyen a kétlábú? Ha nem fél, miért keríti körül a házát? Ott a gyilkoló a kezében, kioltja mások életét, amikor kedve tartja. Mi szüksége van erre?
- Az ember az embertől retteg a legjobban. Ez ember legfélelmetesebb ellensége a faj társa. Én magam is láttam, amikor egymás életét kioltották. Kegyetlenül bánnak egymás létével is. Sok mindent látunk az erdő rejtekéből. Látjuk, hogy miként rabolják ki egymást. Hogyan esnek áldozatul ártatlan emberek. Lőnek mindenre, ami mozog a kukoricásban. Lőnek a gombaszedőkre a tölgyes erdő sűrűjében. Lőnek az előttük haladó zöld ruhás, fegyveres cimborára is. Nagyon hibázik az emberek fejében valami.
- Anya, te ismered ezt az őzet? Tudod kinek a gyereke? Az ő mameczóját értesíted majd? Elmeséled, hogy mit láttál? Szegény őz mama! Megszakad a szíve a hír hallatán.
- Látod, Gergő ezért szeretném, ha vigyáznál magadra, hogy az én szívem soha ne szakadjon meg bánatában. A mi dolgunk óvni az életünket. Őzi elkerülhette volna ezt a nagy bajt, ha nem jár a tilosban. Látod? Kifelé akart jönni a zárt területről. A kutya szagot kaphatott, őzinek menekülni kellett. A kocka drótba becsúszott a térde, amit nem tudott vissza húzni. Fájdalmasan vághatta a húsát az éles drót.
- Megígérem anya, hogy mindig óvatos, körültekintő leszek. Figyelek a szagokra, a szél üzenetére, a tollas nép szavára. Mindenre és mindenkire figyelni fogok, hogy sokáig élhessek és nagy és erős lehessek.
- Jól van gyermekem. Én is így gondolom a dolgokat. Most pedig menjünk azért, amiért jöttünk. Megmutatom az embert. A kápolna mellől oda látni a házához. A kutyája nélkül van.
- Miből tudod, hogy nincs otthon? Az autó zúgása vegyült az eb csaholásával. Az a lusta szeret autókázni. Nem szereti, ha sáros lesz a lába. A vizes bundát sem kedveli.
- Anyácskám, én soha nem leszek olyan okos, mint te!
- Dehogy nem! Mindenre megtanítalak, légy türelemmel. Egyszerre nem megy minden.
Halld csak, csikorog a bejárati ajtó. Pár pillanat és meglátod, amiért ide jöttünk. A reggeli napfény a zöld ajtóra szegeződik, mint aki be akar menni. A napsugarak rendkívül kíváncsi természettel vannak meg áldva. A fák lombjai közé is leosonnak, egyetlen szál virághoz. Nagy az Ő szívük, nagy az Ő szeretetük. Jut belőle minden élőlénynek. A napsugarában megjelenik az ember.
- Nahát, ez az ember? – Gergő szeme ki kerekedik az ámulattól. Nem ilyennek gondolta. Semmi szépet nem látott benne. Ott állt az ajtóban, mint egy darab bot. A bot végén egy gombóc. A vékony karok, jobbra- balra lengedeztek. Semmi veszélyes nem látszott ezen az élőlényen. Valami füstöt eregetett, amíg a lépcsőkön lefelé haladt. Furcsa szagot hozott a szellő az orrom alá. Az etetőknél érezni ezt a csípős szagot.
(holnap folytatom...)
Glica
Hozzászólások
Andy Jazz - április 17 2011 13:28:53
Elolvastam! A végén úgy kellett figyelmeztetni magam, becsukhatod a csodálattól tátva maradt szádat! Na, ne keseredj el, nincs még vége, jön a második rész! -vígasztaltam magamat. Mert mit is láttam, (nem csak olvastam!)? A bevezető rész egy polihisztor műve, ami sokszínűségével kápráztat el minket. Kapunk egy Csapodi-Jávorka könyvbe illő növény ismertetőt, egy gyönyörű filmet, és egy olyan megkapó hangulatú írást, ami kissé átrendezve a sorokat, egy lírai hangulatú vers is lehetne! A második rész egy Vuk, ala patakikatalin! Gratulálok, nagyon szép, átgondolt munka.
patakikatalin - április 17 2011 14:48:44
Andy- Köszönöm, most az én szivem dobog jobban. Már nagyon várom a holnapot....megy a történet tovább! A "nagy" Fejezeteket bontom ketté, hogy könnyebb legyen olvasni.(6 Fejezetből áll!) Remélem, ez a megoldás az Olvasónak is megfelel.
A második rész egy :Muflon, akinek Gergő a böcsületes Neve!
Öröm volt Gergővel "Dolgozni!"
Holnap is nagyon VÁRLAK!-Glicasmiley
NDI - április 17 2011 19:41:48
Glica - hozzád méltó, várom a folytatást! smileysmiley
patakikatalin - április 18 2011 07:06:56
NDI- végre itt a reggel, és Gergő is "fölkelt..." Elindul ismerkedni a világ dolgával, és önmagával!
Örülök, hogy Várod a folytatást....Kellemes olvasást.
Szeretettel:Glica
Piroska54 - április 18 2011 09:35:59
Glicám! Ez remek, mintha ott lennék az erdőben. Lebilincselően írsz! Piroskasmileysmiley
patakikatalin - április 18 2011 10:36:17
Piroska- a Sárhegyen is sok muflon, őz, nyuszika, róka, fácán-parádézik. Az Árvalányhaj is ott fésülködik, szépitkezik.
Köszönöm, hogy Gergőt Olvastad.
Szeretettel:Glica -a szomszédból-
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. február 22. szombat,
Gerzson napja van.
Holnap Alfréd napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Helen Bereg
21/02/2020 19:18
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
21/02/2020 12:52
Kellemes délutánt Napkorong smiley

KiberFeri
20/02/2020 08:46
Kellemes napot kívánok, kedves korongosok...

Manon
20/02/2020 08:19
Kellemes csütörtöki napot Napkorong!

hzsike
19/02/2020 18:35
Szépséges estét mindenkinek! smiley

Helen Bereg
19/02/2020 17:16
Szép estét Mindenkinek! smiley

KiberFeri
19/02/2020 08:28
Kellemes jó és Reményteljes reggelt kívánok minden kedves lakótársnak és olvasónknak!

Helen Bereg
18/02/2020 20:05
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
18/02/2020 13:46
Kellemes, szép délutánt Napkorong smiley

KiberFeri
18/02/2020 11:34
Nagyon kívánom, hogy kellemetes napotok legyen!

nagygabi
17/02/2020 23:04
Nagyon szépen köszönöm kedves Ica! Nagyon szuperul kitaláltad. Bevallom,nekem sosem sikerült még saját fényképet feltennem ide.Puszi Neked!:-D

Helen Bereg
17/02/2020 19:48
Szép estét, jó éjszakát Korongosok! smiley

nagygabi
17/02/2020 16:34
Szép estefelét mindenkinek -e helyen! :-)

hzsike
17/02/2020 13:50
Szépséges napot mindenkinek! smiley

Gyongy
17/02/2020 12:38
Szép napot Napkorong smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes