|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Ami az előző részből kimaradt és a folytatás!
 V
Azért volt játék is!
Az erdőben eltöltött csodálatos éveim alatt, sok
állattal megismerkedtem, barátaim voltak a békák, kis gyíkok, amik kijöttek a kövekre napozni.
A kisház /így neveztük/ közvetlen a Duna partján volt, de magas kőalapon, egyetlen árvíz sem érte el, egész az 1956-os tavaszi Nagyárvízig.Azt is túlélte a ház, de már többé nem mentünk vissza és valami jóakarója Apámnak fel is gyújtotta, na mindegy, nem erről a szomorú dologról akarok írni, hanem a játékaimról!
Egy alkalommal, amikor kiköltöztünk nyáron a kisházba,/akkor már ovodás voltam/ itthon felejtettem egyetlen játékomat egy kis sárga macit,ami nélkül sehova! Na itt a Világvége,
bőgtem szegény Anyám fülébe /Apu előtt nem mertem/ hogy nincs mivel játszanom!
Drága Anyám a fejemre olvasott, hogy miért hagytam otthon, most meg Őt idegesítem, de a jó lelke megoldotta a problémát, reggelre varrt nekem egy szép kis bohócot, feláldozva két színes zsebkendőt, mert más anyag nem volt ,
kitömte vattával és oda tette a párnámra!
Volt öröm reggel, hogy a Jancsi bohóc ott volt mellettem!
Nagyon szép emlék drága jó Anyám leleményessége és a petróleum lámpa mellett éjjel
megvarrta nekem a bohócot és az alvását is feláldozta, hát utólag is ámulatba ejtő, hogy milyen jó Anya volt! Szerettem is nagyon, még most is, hogy elment!
Amikor bejöttünk az erdőből augusztus utolsó napjaiban, összejött a sok szomszéd gyerek és
megkezdődött az otthoni játék!
Barátnőmmel Évával /ma is a Barátnőm!/ elválaszthatatlanok voltunk mindig egymástól és
akkor olyan sok gyerek volt a környéken, hogy akár egy focicsapatot is ki lehetett állítani belőlünk!
Fociztunk is, vegyes csapat, fiú-lány teljesen mindegy. Vagy komámasszony hol az olló?
sok fa volt a kistéren már akkor is és azt is szerettük játszani, meg a lukba-labda, meg a bújócska, hát a fogócska az mindben benne volt!
A kistéren rengeteg növény is volt, alig vártuk, hogy a papsajt beérjen, ettük,úgy vigyáztunk rá, hogy ne érje baj, szép nagyra megnőttek, olyan profi módon bontogattuk, mint a napraforgót, meg a tökmagot!
Azután természetesen az akácvirág, hát az olyan finom volt, de mielőtt megettük, mindig megnéztük, hogy nincs-e benne apró kis fekete bogár. Meg a szomszéd kerítésén volt futó vad sóska, mi annak hívtuk, hát abból os ettünk, ha
nem akartunk hazamenni uzsonnát kérni /zsíros kenyeret/ .
Na de a legfinomabb az olajbogyó volt. A templom sarkán volt egy hatalmas olajfa és rengeteg olajbogyó rajta és ősszel, amikor már megcsípte a dér, akkorra olyan édes lett és sárga és nagyon finom, de amikor már majd megfulladtunk tőle, mert olyan folytós volt a húsa, akkor irány a NORTON KÚT /ez volt az öntöttvas kútra ráöntve/
Nagy húzós kút volt, oda jártunk ivóvízér az egész környék, na akkor leöblítettük az olajbogyó
szőrös húsát és kezdődött előröl a nassolás!
Mikor eljött a vacsora ideje, ez mindig az első harangszónál volt, akkor mindenki minden irányba elindult holtfáradtan és telegyomorral hazafelé
és otthon kapta az áldást, hogy miért nem vacsorázik?
Hát miért:..........
|
|
|
- május 25 2011 12:13:00
Már ötször olvastam végig!!!!!Nagyon magaddal ragadtál a régi időkbe. Sugárzik a Szeretet a szavaidból. Oly sok minden az eszembe jut. Milyen mások voltak a gyerekek! csapatba verődve játszottak reggeltől-estig.
A nagyok "tanították" a kicsiket....milyen bogyót lehet enni...
Egy Maci--most meg?! mindennap másik játék...
Nekem, papír dobozban lakott a gipsz babám. Büdös bogáncsból készültek a bútorok. Gyönyörű volt. A varrodákból adtak hulladék anyagot, ha kértünk. Abból varrtuk a babaruhákat....
Szóval...Remeket írtál.Gratulálok! Folytatás?????
Szeretettel:Glica |
- május 25 2011 12:25:00
Kedves pircsi47!
Nagy élvezettel olvastam a hiteles, gyerekkorodat bemutató kor- és jellemrajzot! Sajnos a titeket ért sorscsapás nem egyedi volt, sok ember szenvedte meg azt a korszakot!
A gyermekkori játékaid, élményeid nem ismeretlenek előttem, magam is ilyeneket "használtam". Állítom, legalább- vagy talán még jobb és hasznos szórakozást nyújtottak, mint a mai öldöklős, kegyetlen videójátékok! Ami a bohócot illeti, hááát, anya csak egy van, az anyai szeretet nem ismer lehetetlent, bizonyíték rá ez a bohóc is.
 Egy kérés, ami talán teljesíthető. A leírt szöveget mielőtt beküldöd olvasd át, így sok elmaradt betű, hiba kijavítása emeli írásod színvonalát!
Szeretettel Andy  |
- május 25 2011 17:17:51
Glica!
Köszi szépen, hogy tetszett, még nem tudom lesz e folytatás!
Andy a végén el szoktam olvasni, de ma kapkodtam, mert még főzni is kellett! Majd megkérem a Valikát, hogy javítsa ki.
Köszi, hogy olvastátok, Puszi: Pircsi |
- május 26 2011 09:16:08
Kedves Pircsi!
Nagyon tudom értékelni, hogy ráérő idődben ennyi sok szép emléket hozol gyermekkorodból, s legalább, amíg ezeket megírod, addig feltöltődsz lelkileg, mert biztosan jó érzés újból végiggondolni a többi gyermektársaiddal együtt töltött időt, a gondtalan játszadozásokat.
Nem ismerem azt az "olajbogyót", amiről írtál, biztosan felénk nem volt honos. De kóstoltam kökényt, galagonyát, és én is ettem papsajtot, de megettük a barackmagot, és a tökmagot is.
Azt mondták, hogy aki a barackmagot megeszi, nem születik gyermeke, de ez szerintem nem igaz!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- május 26 2011 09:44:03
Zsuzsikám!
Úgy van ahogy írod! Jó visszaemlékezni a gyerekkorra, akármilyen
jó-vagy rossz volt, de szép volt mindenképpen!
Az olajfa levele ezüstös hosszúkás vékony, nem tudom mihez hasonlítani, csak azt, hogy megszenvedtünk érte, mert ágain tüskék vannak! Ha nem tévedek Jézus fejére ilyenből raktak töviskoszorút!
Amikor már a lelógó ágakat megdézsmáltuk, akkor fára kellett mászni és akkot mindenütt volt karmolás!Jaj és a barackmag! folyt. köv.
Köszi, hogy olvastál, puszI: Pircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 23. csütörtök,
Köztárs. napja, Gyöngyi napja van.
Holnap Salamon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
