Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikFebruár 22 2020 05:35:12
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 3
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Szerelem
Anagramma
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10199]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3565]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Papon: Ben-Jamin Szentháromsága
A folyó másik partján, kissé távolabb, magyar hősi emlékmű őrzi bajtársai álmát, és hirdeti, kérdi örökkön, van-e, létezik-e bármilyen Szentháromság, ami megvédené az emberiséget önmagától?

MM


(Uryvi katonai emlékmű)



A kis csapat, csupa munkaszolgálatos, az ezerkilencszáznegyvenhárom, január tizenhetedikén kiadott hadiparancs értelmében menekült Kijeven keresztül Usice falu irányában, ahol a gyűjtőtábor lett volna. Az öt nappal korábbi szovjet áttörés a Donon lévő, Jaryv-i átkelőnek nevezett hídfőállásnál következett be, ahol a magyar II. hadsereg negyvenkettő nyara óta próbálkozott a hídfő megszerzésével. Eredménytelenül. Az amúgy is rosszul felszerelt, legyengült magyarok itt voltak a leggyengébbek (a hetedik könnyű hadosztály negyedik gyalogezrede védekezett a túlerő ellen). Gyakorlatilag be sem tudták magukat ásni a mínusz harminc fok alatti hidegben. A futóárkok térdig értek, csak a hótorlaszok takarták úgy, ahogy a honvédeket. Nem csoda hát, hogy a szovjet túlerő január tizenharmadikán, dél tájban, áttörte a magyar hadrendet, és még délebbre teljes átkaroló műveletekkel fenyegetett.

Közben, Nyugat felé haladtukban, a csapat tíz–tizenöt főre duzzadt, és tízen úgy döntöttek, nem Kijev és Usice, hanem egyenesen Magyarország irányába folytatják útjukat. Ekkor már voltak köztük nem munkaszolgálatosok is.

Ben-Jamin falubelije, egy hentes megszólalt:

- Gyuri! Nem lenne mégis jobb Kijev felé venni az irányt? Tudod, üldöznek bennünket állandóan a partizánok, az orosz lakosság, keresni fog a tábori csendőrség. És akkor még nem is említettem a németeket.

- Rendkívül nagy lenne arra menet a fogságba esés esélye, miközben az általad említett veszélyek jó része is ugyanúgy fennállna, Karcsi. Ha gondolod, ne gyere velünk. Mi haza indulunk. Majdcsak elleszünk valahogy ebben a nagy kavarodásban. Szerzünk majd civil ruhákat.

- Na hiszen! Milyen jól festesz majd muzsiknak öltözve, Jumikám?! – mondta N. Károly, a szülőfalujuk egyik hentese, és néhány bajtársával elvált a tízek társaságától.

Gyuri a Jumi megszólításra akaratlanul is elmosolyodott. Otthon, az Iparos Körben minden korabeli kisiparosnak volt valami ragadvány-neve. P. Gyulát, a keresztkomáját, Tepsisnek nevezték, mert bádogos volt a tisztességes foglalkozása. M. Laci, gépész mestert Másfél-lábúként titulálták, mert olyan erős lábakon állt, hogy egy lábából másnak másfél is kitelt volna, no meg nagyokat is mondott. P. Lajos kőműves mestert, a jó ég tudja miért, Sunesznek nevezték. Lajos csendes, hallgatag ember volt. Talán ezért. Gyuri apját Benjaminnak hívták, ekként ragadt rá a Jumi megszólítás. Ő a gépész- és kovácsmesterséget tanulta ki. N. József molnármestert, a sógorát, Lisztkukacként tisztelték a talonmáriás és a biliárdozás közben. L. Károly gépészt, cséplőgép tulajdonost, Veszőkösnek hívták. Ez volt ugyanis a szavajárása.

Visszarévedéséből N. Károly, a Pacalos búcsúzkodása zökkentette ki.

- Isten áldjon benneteket, Gyurka. Aztán megvan-e a szerencsepatkód, ezredkovács úr, amit annak a lónak a lábáról szedtél le, amelyik megvédett a muszka géppuska sorozatától? Ha megvan, el ne hagyd! Arra is nagy szükségetek lehet.

- Nektek is minden jót! Találkozzunk otthon, az Imre-Lajos-Kocsmában!

Azzal a két csapat elvált egymástól. Még odasejlettek Jaryw (Uriv) templomdombjának romjai, ahol a faluban a futóárkok húzódtak, hogy rá lehessen látni a Don ottani kanyarulatának hídfőállására. Ezért aztán a hagymakupolás templomot maguk az oroszok lőtték rommá. A Donnak ez a kanyarja pontosan olyan alakú volt, mint egy lópatkó, ahogy a nagy, lomha folyó hatalmas U-alakban hömpölygött.



*



Lassú és nehézkes gyaloglás következett. Igyekeztek mindig Nyugatnak tartani, de úgy, hogy minél kevésbé legyenek feltűnőek. Ezért még kisebb csoportokra oszlottak, rőzsét és egyéb tűzre valót gyűjtöttek. Nagyon fogytán volt az élelmük. A jegesre fagyott földeken szinte semmi esély sem mutatkozott ehető dolgok, krumpli, répa kiásására. Ebben az irányban a legközelebbi falu Bolgyirevka volt, útitervük első állomása. Azt tervezték, meghúzzák magukat a falu alatt valami kalibában vagy az állandóan üvöltő, északi szél ellen maguk vájta hó-kunyhókban. Az este beálltával beóvakodnak a faluba, utolsó értékeikért (gyufa, öngyújtó, gyűrűk, cigaretta, ezüst cigarettatartó, kar- és zsebórák, egyéb holmik stb.), végső estben erőszakkal szerezzenek árulkodó ruhadarabjaik helyett az ottani ellenséges lakosságtól másikat, és főleg, valami élelmet. Úgy gondolták akkor, katonaruháikat is megtartják azokra az időkre, ha már elérik a hazafelé tartó szerelvényeket vagy gépkocsizó oszlopokat. A terv tehát megvolt. Némi fegyverük és lőszerük is akadt. Mindezt nem volt azonban könnyű ki is vitelezni.

Az apró falucska kutyái veszettül ugattak. A januári nap hamar lebukott az általuk annyira óhajtott irányban. Leltek egy csőszkunyhó szerű tákolmányt, ami azért némi védelmet nyújtott a maguk mögött hagyott, átkozott Don felől süvöltő szél ellen, ami még most is aknarobajt, ágyúdörgést hozott északkeleti irányból. Tartott a szovjetek nagy átkaroló hadművelete. Tüzet élesztettek olvasztott hóból, Cikória pótkávéból meleg löttyöt készítettek, ami most felért az istenek eledelével. Akadt még némi húskonzerv és komiszkenyér. Hangtalanul, vacogva ettek. Pokrócokba burkolózva várták, hogy teljesen besötétedjen. A fagyos orosz éjszaka nem is késlekedett. Őrt állítottak, a többiek pihenni, aludni próbáltak. Éjfélre tervezték a falu becserkészését. Addig még kétszer váltották az őrséget. Fő az óvatosság.

Pontban éjfélkor, harmadmagával a falu felé kezdett kúszni Kiss L., karpaszományos tizedes. Ő nem tervezte, hogy leveti az angyalbőrt. Haljon meg a magyar katonák egyenruhájában. Ennek köszönhette az életét, mert a falubeliek azt hitték, tábornokot fogtak vele. No, de ne menjünk az események elé!

Közvetlenül a falu szélén partizánok várták őket. Harcnak, ellenállásnak semmi értelme sem volt. Simán megadták magukat. Kiss csak egy rakétát lőtt a magasba, ahogy az meg volt beszélve, ha a művelet balul ütne ki, hogy a visszamaradottak dönteni tudjanak saját további sorsukról.

Ugyanebből a jelből persze a partizánok is tudták, további menekülő ellenség lapul valahol, a falu közelében.

Megkeresésükkel megvárták a reggelt. Emezek meg a vaksötétben teljesen kilátástalannak tartottak minden akciót. Volt, aki imádkozott, volt, aki káromkodott. A többiek rettegve hallgattak. Egyiküket le kellett fogni, mert öngyilkos akart lenni. Tudták, a partizánok úgy bánnak majd el velük, mint ők tették azt feljebbvalóik parancsára.

Gyuri arra gondolt, Karcsinak lehetett igaza. A fogság, a reguláris szovjet csapatok bánásmódja talán mégis jobb lett volna. Hogyan is képzelhették, az irdatlanul nagy ellenséges területen, éhesen, legyengülve, gyalog elérhetik a tervszerű, visszavonulási vonalakat?!



*



A tízekkel január tizennyolcadikán (ez egy hétfői nap volt) délelőtt megásatták saját sírjaikat a bolgyirevkai partizánok a falu határában. Az ásás eltartott majd délig, olyan fagyos volt a föld. Elszedték mindenüket. Felsorakoztatták őket a megásott gödrök előtt. Eldördült a sortűz. Kilenc magyar esett a hevenyészett gödrökbe. Gyurka nem halt meg azonnal. Jobb kezével a szíve fölött a szerencsepatkót szorongatta. Érezte, vér buggyan fel a torkából. Tüdőlövést kapott.

Maga előtt látta az egész harcteret, a patkó alakú Don-kanyart. Kihúzta, és maga elé tartotta patkót. A patkó közepén, ahol azt a bizonyos kis peremet szokták a ló patájára rásimítani egy ősz hajú és szakállú, már-már jóságos arc jelent meg. Kettős, ortodox szakálla lengett a szélben. Keresztet vetett, és mintha imádkozott volna. Valamit mondott, de Gyuri semmit sem értett a szavaiból. A patkó bal oldali végén, tehát a jóságos arc jobbján, a tőle elvett fényképen a meztelenül látható 12 hónapos kisfia arcmása jelent meg. A kisded arca egyre nagyobb lett, majdnem befedte a kilátás felét. Csodálatos színekben ragyogott az arcocska. Gyuri, aki nemrég, szinte egy időben kisfiával, keresztelkedett meg, tudta, nem Krisztust látja, hanem az üdvösségét. A patkó másik végénél szeretett felesége arcmása bontakozott ki a vakítóan kék orosz ég hátteréből. Aztán minden elsötétedett. Gyuri Ben-Jamin zuhant, zuhant a jótékony eszméletlenségbe.



*



Bolgyirevkában a szeszélyesen kanyargó Gyevica folyócska egyik partján van egy magyar katonai temető. A sok kékre festett, azóta arcképpel ellátott keresztfák között vannak jeltelen sírok is. Kiss L., egykori karpaszományos tizedes, aki az idén 107 éves lenne, eltűnődött, jól emlékszik-e, itt lőtték-e a partizánok társait az idők kezdetén sírjaikba, amiket vele temettettek be. A folyó másik partján, kissé távolabb, magyar hősi emlékmű őrzi bajtársai álmát, és hirdeti, kérdi örökkön, van-e, létezik-e bármilyen Szentháromság, ami megvédené az emberiséget önmagától?



Utóirat:



N. Károly fogságba esett és visszatért a falujába. A Gyurkával folytatott beszélgetés-töredéke tőle származik. Ő látta Gyurkát utoljára élve.




Hozzászólások
Andy Jazz - június 04 2011 23:58:32
Gratrulálok ehhez a remek íráshoz, amely remekül ráhangolódott a kortárs beszélgetés töredékére, és evvel hiteles képet, történelmi leckét ad az olvasónak a Don-kanyar szörnyűségeiről.
Andy
Torma Zsuzsanna - június 09 2011 12:36:43
Kedves Papon!

Sajnos, nem először olvastam hasonló szörnyűségekről, melyek a magyar katonákkal estek meg a háborús időkben.
Én örülök, hogy később születtem, és örülnék, ha sem nekem, sem a gyermekeimnek nem kellene megélniük egy újabb háborut!

Szívesen olvasom visszaemlékező történeteidet!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
smileysmileysmiley
patakikatalin - június 10 2011 06:58:03
Papon-Kedves! Nem azért hallgatok, mert nem olvastam a munkádat!Többször is visszatértem....vártam....
Azt látom, hogy még mindig Félnek az Emberek!!A szemtanuk, és fültanuk, az áldozatok hozzátartozói "hallgatnak!" Pedig több millióan veszítették Életük....a polgári lakosság is!!!! Én is kevés történetet hallottam a saját családunkban. Háborús filmet sokat láttam....DE! smileysmiley
Erről lehetne sokat beszélgetni....
Köszönöm, hogy olvastattam a munkád:Glica
patakikatalin - június 10 2011 07:17:07
olvashattam
Papon - június 10 2011 12:48:04
Kedves Andy!
Sajnos, csak ez a töredék maradt fogódzkodónak. Az is hallomásból. N. Károly már rég nem él, és nem nekem mesélt. Még az elesettek listáján szereplők történeteit is nehéz "rekonstruálni". Hát még az eltűnt, névtelenekét. A tízek között nem csak munkaszolgálatosok voltak. Nekik, a névteleneknek akartam a magam fantáziája szerint emléket állítani.
Köszönöm értékelő szavaidat.
Üdv.
Papon
Papon - június 10 2011 12:49:57
Kedves Zsuzsa!
Hű maradtál önmagadhoz: szorgalmasan, értőn, érzőn olvasol. Köszönom szépen.
Szeretettel:
Papon
Papon - június 10 2011 12:56:57
Kedves Katica!
Teljesen igazad van. A háború mindenütt szedte áldozatait, akikért szintén illendő megkondítani a harangokat. Kevés az a magyar család, amelyik véráldozat nélkül úszta meg ezt az ordas eszméktől, karvaly kezektől lángra lobbantott világégést.
Mit mondhatok még: ecce homo!!!
Sok szeretettel:
Papon
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. február 22. szombat,
Gerzson napja van.
Holnap Alfréd napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Helen Bereg
21/02/2020 19:18
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
21/02/2020 12:52
Kellemes délutánt Napkorong smiley

KiberFeri
20/02/2020 08:46
Kellemes napot kívánok, kedves korongosok...

Manon
20/02/2020 08:19
Kellemes csütörtöki napot Napkorong!

hzsike
19/02/2020 18:35
Szépséges estét mindenkinek! smiley

Helen Bereg
19/02/2020 17:16
Szép estét Mindenkinek! smiley

KiberFeri
19/02/2020 08:28
Kellemes jó és Reményteljes reggelt kívánok minden kedves lakótársnak és olvasónknak!

Helen Bereg
18/02/2020 20:05
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
18/02/2020 13:46
Kellemes, szép délutánt Napkorong smiley

KiberFeri
18/02/2020 11:34
Nagyon kívánom, hogy kellemetes napotok legyen!

nagygabi
17/02/2020 23:04
Nagyon szépen köszönöm kedves Ica! Nagyon szuperul kitaláltad. Bevallom,nekem sosem sikerült még saját fényképet feltennem ide.Puszi Neked!:-D

Helen Bereg
17/02/2020 19:48
Szép estét, jó éjszakát Korongosok! smiley

nagygabi
17/02/2020 16:34
Szép estefelét mindenkinek -e helyen! :-)

hzsike
17/02/2020 13:50
Szépséges napot mindenkinek! smiley

Gyongy
17/02/2020 12:38
Szép napot Napkorong smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes