Szaladnak a fák,a bokrok,a házak,a póznák. A nap néha-néha megcsillan a harmatos sárga-barna-vörös leveleken.Érik a kökény.
Rég felébredtél már.
A pocsolyában reszket a víz.Végigfut rajtad a hideg.
Egyre csak közelednek és távolodnak a falvak,városok.
Madarak szárnyalnak az égen.Keresik az életadó élelmet.
Ezüstös gömb villan a puszta távolban.Hosszú,ezüst csáppal kapaszkodik a földhöz.
Fûzfa hosszú ágai simogatják a talajt.
Egy kutya fut körbe-körbe a láncra kötve.
A fák koronája ring a hûvös szélben.
Egy róka elkapott egy tyúkot.Hópiheként száll a tolla.Lassan,tûnõdve,vajon hová is eshetne?
A szürke ég alatt forog a négy kerék.
Egyik oldalon árnyék,másikon meg fény.
