|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
(Gyula bátyámnak ajánlva :)
 M
Fiatal volt s bohó. Arról nem is beszélve hogy nem rég lépett ki a nagy betűs életbe.
Legalábbis ő már így hívta. Mert hát ha valakinek megbecsült munkahelye s komoly barátnője van, az már….
Pedig a tojáshéj még igencsak ott volt ülőgumói felületén. De ő már kiszabadult az iskola padból s elkezdte az életet.
Így történt aztán:………………….
Komoly párkapcsolata révén nagyon jó kontaktust ápolt a lány szüleivel. Befogadták. S ő mindent meg is próbált tenni az ügy érdekében, hogy minél jobban s hamarabb elfogadják. Megpróbálta agyi kapacitásának 100%-át kihasználva, inteligens, jól nevelt s tisztelettudó lenni minden alkalommal. Egy-egy vasárnapi ebéd után például együtt mosogattak a konyhában, pedig otthon szülei házában messziről elkerülte eme helységet.
„-Lacikám nem segítenél nekem egy kicsit Szombaton?”- kérdezte egy alkalommal a lány apja Őt.
„-De Gyula bácsi! Természetesen!”- szaladt ki szájából, talán meggondolatlanul a válasz.
„ -Na akkor Szombaton reggel 6 órakor várlak. Itt találkozunk a parkolóban, a kocsinál.”-
„-Húúúúú! Mit is ígértem!”- futott át az agyán a gondolat. Akkor most a Szombatnak lőttek? Nem találkozhatom vele.?! Mi lesz így a beígért programmal?S velem? ebbe belehalok?!”….
Tudva lévő hogy a lány apja tehertaxizással foglalkozott. Hétköznap kisebb vásárlói igényeket elégítette ki a bevásárló központ parkolójában drosztolva, hűtők s kisebb szekrénysorok, ágyak a megadott címre való szállításával egy segéddel. De hétvégén? Költöztetés!
„-Uramisten mi lesz velem? Mi lesz a véleménye ha nem bírom el? Most már mindegy, majd lesz valahogy!”
Mert még csak legényke volt a legény. S az sem a szánhúzó vagy a favágó fajtából.
El is érkezett a Szombat s természetesen igazi nyár végi meleg napot sikerült az Szent Péternek összehoznia. De tette a dolgát a legényke zokszó nélkül s nem érte szó a ház elejét. (vagy ha igen, hát a mai napig nem került napvilágra). A nap, a munka végeztével,ahogy az már ilyenkor lenni szokott irány a borozó. Pedig Ő már igencsak kedvese ölében pihentette volna a fejét. De hát mit volt mit nem tenni…
„-Na mit iszol?”
„-Csak egy málnát Gyula bácsi”
Hát egy fél literesre sikeredett a pohár de szinte párás volt az üveg. Jó hideg. Ez a nap után ….
Szinte egy hajtásra kiitta.
„-Jesszusom mi volt ez?”
„- Málnás fröccs Lacikám ahogy én iszom! Borozóba emberek járnak nem nyikhajok!”
A mai napig emlékszik rá talán hogy hány lépcsőn keresztül kellet feljönni a pince helységből, mert ugye egyszerre ezek után nem sikerült. S még arra hogy hazáig menyi de mennyi hülyeséget hordhatott össze GYULA bácsinak.
|
|
|
- június 16 2011 08:47:45
Nagyon aranyos történet!
Jól megírtad, gratulálok: Pircsi |
- június 16 2011 09:45:03
Köszönöm szépen!
Pedig már negyedszázada kb.
De kedves emlék |
- június 17 2011 13:41:18
Kedves Novák!
Szerintem is aranyos kis történet. Csak két helyen találam hibát, amikor a helyiség helyett "helység" szót használtál.
De ezt lehet javíttatni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 17 2011 14:16:23
|
- december 16 2011 12:54:47
Aranyos történet. Én azonban formailag kicsit jobban rendeztem volna el.
Üdv.: Imi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 02. vasárnap,
Achilles napja van.
Holnap Győző napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
