|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
A főárbocra erősített a kék égboltba mozdulatot rajzoló vidám zászló búcsút intett az éjszakai álmokat vetítő kikötőnek.
 MM
Simon Roland
Az elsüllyedt vitorlás III
A főárbocra erősített a kék égboltba mozdulatot rajzoló vidám zászló búcsút intett az éjszakai álmokat vetítő kikötőnek. A vitorlás orra a tengerből lassan kiemelkedő napkorong felé fordult. A raktárépületek között meghúzódó konténerek felett atyáskodó daru kinyújtózott, mint az a zsiráf, aki a fa legmagasabb részén lévő csemegéből akar kóstolót venni. A dokk emlékezetébe zárta a vitorlás sziluettjét. A szerető is így várja kedvesét. A kikötőben sétálók számára a kecses hajó ponttá zsugorodott. A hegyen posztoló világítótorony követte ameddig csak tudta. A legtehetségesebb festő, a természet kék festéket öntött a vászonra. A kincskereső fantázianévre keresztelt hajó fedélzetén két alak tartózkodott, egy férfi és egy nő.
Nick a kormányba kapaszkodott, miközben a szemrevaló útitársát nézegette. Eliza a korlátnak dőlt, innen figyelte a kapitányt. Gyönyörű hajával játszadozott szél. A hajó oldalába csapódó hullámokból vízcseppek jutottak a magasba. A látóhatáron rajtuk kívül egyetlen tengeri jármű sem tartózkodott - Már leszámoltam a munkahelyemen, egy ideiglenes munka volt, tegnap meglátogattam a munkavezetőt, átvettem a fizetésemet, de nem csak azt hoztam el – szólalt meg a kapitány. Eliza próbált közömbösnek látszani, de a szeme izgatottságot sugárzott – ez a szelence téged is érdekelhet – A tenger összeszorította öklét, dühösen lecsapott.
A vízpermetből jutott a lánynak is, a napfénytől csillogó vízcseppek beborították a nyakát, az izmos vállát csiklandozva végül lefutottak a blúzába, az apró, de izgató keblek közé. Nick a látványtól megigézve állt egy darabig, miközben felidézte a múlt héten látottakat, mikor is a bokrok mögül leskelődve szemrevételezte a nő adottságait.
Eliza észrevette a férfi szemében a vágyakozást. Összeszedte magát, eltávolította a doboz tetejét. Egy félig kiürült fiola, egy kés és egy ólomcső volt a tartalma – Őszinte leszek. Tetszel nekem, szerelmes vagyok beléd, ezért is hívtalak meg erre a vitorlás útra, ha komoly kapcsolatba akarsz kezdeni, akkor jobb, ha mindent elmondasz – A nő közelebb húzódott hozzá, játékosan megpaskolta az arcát – Nem tudom, hogy ezek, hogy kerültek a csónakba, a munkavezetőd zsarolt engem, muszáj volt fizetnem - A férfi gyengéden átkarolta – Hat éve mentem hozzá Stevehez, először minden rendben, zökkenőmentesen ment, megértettük egymást, úgy tűnt tökéletesen illünk egymáshoz, az évek során azonban elhidegültünk egymástól, későn ért haza, hetekig volt távol, sosem beszélt a munkájáról. Bárhogy faggattam az üzleti dolgairól makacsul hallgatott, mikor rákérdeztem, ijesztően komollyá vált. Úgy gondoltam, valamiféle törvénytelen jövedelemből szerzi a betevőt. Sokáig pénz nélkül lődörgött, néha meg feltöltve érkezett haza. Tavaly nyáron rajtakaptam a titkárnőjével, amint a nappaliban hancúrozott. A beosztottjával már a házasságkötés előtt is szenvedélyes kapcsolatot ápolt. Hozzávágtam az örökségemet, a delfint ábrázoló porcelánt. Nick úgy nézett rá, mint a fel s alá járkáló rendőr a gyanúsítottra az őrszobán – Nem öltem meg a férjemet – a gyanús szemét látva kelt ki magából. A végzetessé vált hajókirándulás az ő fejéből pattant ki, el akarta mondani az összes titkát. Beleegyeztem, minden vádlottnak joga van megfogalmazni a véleményét, de a döntésemet már semmi sem változtathatta meg. Nem csak a porcelán tört össze, hanem a kapcsolatunk is. Elakartam válni. Hajóra szálltunk. Éjszaka volt, mikor az északról érkező viharfelhők utolértek minket. A vitorlásunk sebesen menekült előre. A hold és a csillagok elbújtak. Steve a kormánynál állt, a térképet tanulmányozta. Odasiettem hozzá, megnéztem a helyzetünket, a legközelebbi sziget is igen távol helyezkedett el attól a ponttól, ahol éppen hánykolódtunk, a semmi közepén kalandoztunk, kitéve a dühöngő elemeknek. Steve szitkozódott, az irányítótűt piszkálgatta, a térképen számításokat végzett, vonalakat húzott. A tenger háborgott, elnyomta a kiáltásait, átkait. Ellentmondást nem tűrően leküldött az utastérbe. Nem akartam menni, megragadta a karomat és erővel levitt. Rám csukta az ajtót. Lent kialudt a világítás. Alig bírtam végigmenni a folyósón. Hatalmas dörej hallatszott odafentről. Nagyon megijedtem, Először be akartam jutni a legközelebbi szobába, a vendégkabinba, de be volt zárva. Hirtelen jött álmosság nehezedett a szememre, a földre küldött a fáradtság, kimerülten feküdve bámultam, amint az ajtót áttörő vízfolyam eléri a lábamat. Az égen villám futott keresztül. A halászhajó kabinjában nyertem vissza eszméletemet – Nem öltem a férjemet - Ártatlan szemekkel nézett a férfi szemébe – Hoztam búvárfelszerelést, megkeressük azt a helyet, ahol elsüllyedt a hajó, felderítjük a titkot - Nick megcsókolta a nő ajkát. A keze a varázslatos lábain járt. Az ujjak a combokba nyomódtak.
A vágytól úgy reszketett, mint egy őrült – Kellesz nekem – A nő a lábaival átkarolta és satuként szorította, a körmével végig szántotta a hátát, olyan szenvedélyesen csókolt vissza, ahogy csak bírt. Olyan vadul szeretkeztek, hogy az már fizikai fájdalmat is okozott.
A hajnal simogató fénnyel, a tenger ritmusos morajlással, friss sós levegővel, a firmament kék selyemmel kedveskedett az ölelkező szerelmespárnak.
|
|
|
- July 03 2011 01:39:50
Kedves Simike!
Gondoltam, lefekvés előtt elolvasok valami kis, de jól megírt novellát. Írásom idején a te műved volt az oszlop tetején, így nagy bőszen nekivágtam. Átolvasása után megállapítottam magamban, egy férfi és egy nő testi egymásra találásáról szólt a történet. Aztán olyan hiányérzetem támadt, aminek bizonyára a második, és első rész nem ismerése lehetett az oka. Nem tudtam magamnak megmagyarázni ennek a forró találkozásnak a kiinduló pontját. Hogyan és hol tudta meglesni a nő „adottságait”? Mind a ketten ismerhették a munkavezetőt a történet szerint. A nőt zsarolta, tehát az minden bizonnyal utálta azt a férfit, aki viszont jó barátja lehetett a kapitánynak, mert amikor tudomást szerzett a kettesben hajókázás szándékáról, odaadta a bűnjeleket? tartó dobozt. Próbáltam a tartalmából kideríteni a bűnesetet, valószínűleg a fiola hiányzó tartalmával elaltatta, majd az ólomcsővel fejbe kólintotta Stevet, de mire kellett a kés? Honnan tudott Nick az előzményekről? Na, de biztos az előzmények ismeretében, minden világosságra kerülhet, nem ébrednek ilyen szőröző kérdések bennem, és valószínűleg az olvasókban sem.
Rátérnék a kapcsolatra. Nick nem ismerhette rég a nőt, hiszen csak egy héttel előbb jött rá annak értékeire. Azt hiszem a kapitány komoly kapcsolat ígérete csak altatás lehet, mert ő – mint az írásból kiderül, csak a nő testére vágyott, nem derül ki, milyen komoly lelki? kapcsolatra gondolt! A nőnek elég egy forró pillantás a bűnjelekkel megspékelve, egy érintés és már is a csúcsponton van. Ez már csak az én nagyon is elítélhető véleményem - az ilyen szerelmi kapcsolat létrejöttének, felépülésének (a beteljesedés az tökéletesen benne van) megírása igazi megoldásra váró nehéz, de szép és hálás feladat!
Azért köszönöm, hogy olvashattalak, mert az írás elérte célját, gondolkodásra késztetett! Szeretettel Andy
   |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 26. Friday,
Ervin napja van.
Holnap Zita, Mariann napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
