Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikáprilis 06 2020 03:46:20
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 2
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Szerelem
Anagramma
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10200]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3566]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Rohanó emberek
Töri órán írtam:)










Aznap ismét korábban ébredtem a szokásosnál. Megint rosszul aludtam. Kikászálódtam az ágyból, felvettem magamra a legközelebb es? ruhadarabokat és elindultam a konyha felé, hogy megigyak forró kávét. Minden reggelemet így kezdtem, reméltem talán a kávétól felébredek. Míg kortyolgattam, kezdtem gondolkozni, hogy mit is kellene ma csinálnom. Délutános vagyok, így a délel?ttöm szabad. Végre egy kis változatosság a 2 hét éjjeli m?szak után.
Arra jutottam, hogy mosnom kellene, elmosogatnom, talán még ebédet is f?znöm. De el?bb elmegyek a boltba, gondoltam. És ezúttal gyalog, hogy szívjak egy kis friss, ?szi leveg?t.
Általában autóval járok mindenhová, még a szomszéd utcába is, de ma meg?rültem volna, ha be kell ülnöm a kocsiba. Felkaptam magamra a kabátomat, a zsebébe belegyömöszöltem a pénztárcám és a telefonomat, hátha felhív a f?nököm. Jól is tettem, mert alig tettem meg 10 lépést, már csörgött is. Felkaptam és vártam azt az egyáltalán nem különleges és nem egyedi hangot, mely a f?nökömet jellemezte. Köszönt, beszélt hozzám, de nem fogtam fel a szavait, mert nem tudtam másra figyelni, csak az idegesít?en szürke és unalmas hanglejtésére. Minél gyorsabban próbáltam befejezni a társalgást, mondtam, hogy persze, beviszem a kért iratokat délután. Majd gyorsan elköszöntem és kikapcsoltam a telefont is, csendre vágytam.
Sétálgattam, de már nem is a bolt felé jártam, csak mentem és próbáltam nem a munkára gondolni. Sem arra, hogy mi lesz holnap. Évek óta végre akartam egy napot, mely más, mint a többi és most tettem is ezért valamit.
Mióta egyedül vagyok, 18 éves korom óta, egyfolytában dolgozom, 12 éve minden napom ugyan olyan: felébredés, munka, haza, alvás és újra ugyanez.
De ma, ma talán nem fogok úgy élni, mint 12 éve minden egyes napja... 12-szer 365 napja, rengeteg id?...
És csak sétáltam, át a parkon és végre nyitott szemmel, néztem a leveleket, a fákat és a felh?ket. Az ?sz idejét érz? kismadár halk csipogását is hallottam. A fák mintha nyúltak volna éppen a földre hulló leveleik után, hajladoztak... talán ez az utolsó ?szi nap.
A park után az utcára tértem, egy csendes kis mellékutcába, sz?k járda, egysávos út. S láttam, ahogy egy kisgyerek nevetve szalad el mellettem, egy falevelet kergetve, melyet zörögve fúj el?tte a szél. Pár pillanat múlva kacagva rohant utána egy fiatal n?. Mikor gyermek voltam talán még én is figyeltem a falevelekre.
Az utca után a folyó jött, a város szélén haladt keresztül... nem is folyó, inkább kis patak. Koszos viz?, az emberek semmire sem vigyáznak a nagy rohanás közepette, sietnek és még a nevet? gyermeket is fellökik, csak egy perccel érjenek el?bb a célhoz.
Undor fogott el, én nem akarok ilyen lenni, gondoltam... Leültem a f?be, a zörg? színes levelek közé, majd a hátamra feküdtem. Néztem a kopaszodó ágak között halovány fénnyel rám világító napot... behunytam a szemem és figyeltem. Csend volt és nyugalom, ahogy hozzászokott a fülem, megindult az élet. A távoli zajok, madarak, levelek, f? susogása, minden mintha beszélt volna hozzám.
Lassan kinyitottam a szemem, hidegnek éreztem a leveg?t körülöttem... és sötét volt. Elaludtam, úgy gondoltam. Talpra ugrottam hirtelen, kiráztam a hajamból a faleveleket, és rohanni kezdtem hazafelé. Elkéstem a munkából, ki fognak rúgni, rohantam zihálva, nehezen kapkodtam a leveg?t és hamar ki is fáradtam, de csak rohantam tovább. Arra felé, amerre jöttem, arra futottam. Hirtelen az enyémmel együtt csattogó talpak zaját hallottam felém közeledni a sötétb?l. S lám, a reggel látott kisgyerek volt az, még mindig rohant, fel sem t?nt, hogy mit kereshet éjjel az utcán, nem álltam meg elmosolyodni rajta, csak futottam haza, és mikor egymás mellé értünk véletlen meglöktem. De rohantam tovább, hallottam közben, ahogyan a földre esett, és a feltör? sírást.
Erre a hangra eszméltem fel és torpantam meg. Megfordultam és rohantam visszafelé. A földön ült, térde vérzett és keservesen zokogott. Indultam felé, ránézett a csillogó könnyes szemeivel, közben melléguggoltam, kinyújtottam felé a karomat... és ? egyszerre csak elt?nt...

A f?ben feküdtem, szemem égette a fény mikor kinyitottam... nappal van. Vajon mennyi lehet az id?? Feltápászkodtam, kiráztam a hajamból a faleveleket és hirtelen eszembe jutott minden. Megdermedtem. Benyúltam a telefonomért a zsebembe, bekapcsoltam és türelmetlenül vártam... 2 órája indultam el otthonról, nem késtem el, nem is volt még éjszaka.
Lassan lépkedve menni kezdtem. Rájöttem, hogy én is rohanó ember vagyok, nem tör?döm senkivel sem, és meg akartam változni. Többet soha nem akartam már rohanni, elhatároztam, hogy minden egyes percet kiélvezek ami még hátra van az életemb?l.
Délután dolgoztam, talán életemben el?ször élveztem is. Próbáltam a jót látni és keresni a munkámban, beszélgettem a munkatársaimmal, ha mást nem legalább egy mondatot.
Aznap óta már évek teltek el, közben tanultam, tapasztaltam: már tudom, hogy mindenki életében eljön a gyermek, vagy akármi más, ami megváltoztathatja az ember életét. Csak észre kell venni, hinni a jöv?ben, és merni változni.
Én változtam. Már új munkám van, egym?szakos... 4 éve dolgozom egy gyermekotthonban. És azután a nap után másfél évvel újra láttam a könnyes, síros, csillogó szemeket és mikor odamentem, már nem t?nt el a gyermek... hagyta, hogy átöleljem...
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. április 06. hétfő,
Vilmos, Bíborka, Vilmos napja van.
Holnap Herman napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Helen Bereg
05/04/2020 18:11
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
05/04/2020 16:14
Szépséges délutánt Napkorong smiley

orok szerelem55
05/04/2020 09:29
Kellemes, szép napt Mindenkinek! smiley

KiberFeri
05/04/2020 09:08
Legyen jó vasárnapotok!

hzsike
05/04/2020 08:01
Szépséges napot mindenkinek! smiley

Helen Bereg
04/04/2020 20:08
Szép esét Mindenkinek! smiley

Gyongy
04/04/2020 17:06
Kellemes délutánt Napkorong smiley

KiberFeri
04/04/2020 08:08
Itt már tavasziasan süt a nap... Legyen kellemes és ilyen napja mindenkinek!

Helen Bereg
03/04/2020 18:06
Szép estét Napkorong! smiley

Manon
03/04/2020 15:10
Szia Gyöngy!

Gyongy
03/04/2020 15:09
Szép napot Napkorong smiley

Manon
03/04/2020 08:16
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
03/04/2020 08:03
Remélem mindenki jól ébredt? Legyen jó a napotok!

KiberFeri
02/04/2020 10:18
Szép napot; lakótársasak!

Manon
02/04/2020 08:12
Szép reggelt mindenkinek!

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes