|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,201
|
|
emlékezés kollégiumi életemre
 V
Mostanában az egyetemeken és főiskolákon tanuló diákok nem szívesen laknak kollégiumban, pedig a szülőknek komoly gondot okoz az albérlet és annak költségeinek előteremtése.
A mai kollégiumok pedig jóval komfortosabbak, a szobákban kevesebben laknak együtt, mint az én időmben.
Öt évig laktam kollégiumban - és életem legszebb évei kötnek ehhez az öt évhez. Minden tanévben másik szobában, más évfolyamtársakkal laktam együtt és talán ezáltal váltunk - az egész évfolyam olyanná, - mint egy összetartó nagy család.
Nyikorgó, emeletes vaságyakon aludtunk, ócska matracokon, egy szobában minimum hatan, de az utolsó évben tízen. Szekrények a folyosón, minden szinten két mosdótálas szoba, ahol moshattunk, persze kézzel és szappannal, két WC és egy hat személyes nyitott zuhanyozó.
Szigorú rendet tartottunk, magunk takarítottunk, este tíz órakor villanyoltás, tanulni a közös nagy tanuló teremben lehetett . Villanyt felkapcsolni ezután már nem volt szabad, és ezt a napirendet és fegyelmet mi magunk szabtuk ki és tartottuk be zokszó nélkül.
A kollégium igazgatónője minden délelőtt végig járta a szobákat és ellenőrizte a rendet. Ő állította össze tanév elején a névsor, kik laknak együtt - ezt kíváncsian vártuk és elfogadtuk. Olcsó volt a havi díj, de szociális helyzetünk alapján volt olyan, aki ingyen lakhatott, sőt szociális segélyként havonta pénzbeli támogatást is kapott. Én is ezek közé tartoztam, sőt ingyen ebédet is kaptam, és tanulmányi eredményem alapján ösztöndíjat.
Ez nagyon fontos volt számomra, mert szüleimtől anyagi támogatást nem kaptam - szegények voltunk. El kellett magamat tartani. Könyveket kölcsönöztünk vagy közösen vásároltunk. Néha - már felsős korunkban alkalmi munkákkal is tudtam némi pénzt keresni.
Legmeghatóbb és egyben legkülönösebb élményem az igazgatónőhöz fűződik. Ő tagja volt az egyetem szociális bizottságának és szavazati joga a szociális juttatások odaítélésében.
Egy alkalommal éppen vasaltam a folyosón - kölcsönözni lehetett vasalót a portán - és arra jött az igazgatónő, megállt mellettem, végigmustrált és így szólt:
- hallod-e te milyen ronda vagy! akár egy gebe, talán fogyókúrázol? Miért nem eszel rendesen?
Nem tudtam, mit válaszoljak, mert kipotyogtak a könnyeim...nem volt pénzem, bár a szobatársak csomagját közösen kóstoltuk meg, de nekem sohasem érkezett csomag, öt év alatt talán két vagy három alkalommal a nagymamámtól sütemény.
Két nap múlva üzent értem az igazgatónő az irodájába - elképzelni sem tudtam, mit vétettem, hogy rapportra kell mennem. Szigorúan végigmért, amikor félénken beléptem és így szólt:
- Hétfőtől kezdve ingyen vacsorát is kapsz a menzán, hogy összeszedd magad. Így történt.
Amikor tanulmányaim befejezése után ellátogattam a városba, felkerestem, számomra mindig akadt szállás és meghívott a lakásába is, lányomat is pártfogolta, aki szintén ott járt egyetemre. Áldott jó szíve volt, anyaként őrködött felettünk ..ez is hozzájárult a családias légkörhöz. /Sajnos már nem él... a rák elvitte, mert túl sokat dohányzott/
Abban az épületben már nem működik diákszálló, sokkal szebb, komfortosabb épült helyette a város másik részében. Mikor öt évenként évfolyam találkozókon összejöttünk - akik még élünk - felelevenítjük kollégiumi emlékeinket is.
A jövő évben már az ötvenediken emlékezünk a régi boldog időkre.. |
|
|
- August 01 2011 21:33:46
Kedves Mamuszka!
De jó, hogy ma már nincsenek emeletes vaságyak! Biztosan nem volt könnyű életed.Nagyon szemléletesen írtad le a fiatalságodat. A nagymamám süteményének az íze rögtön érződött a gondolataimban, ahogy olvastalak.
Igaz én soha nem laktam kollégiumban és néhány évvel kevesebb vagyok,mint Te, de mi otthon is tudtunk szegények. Nekem két blúzom és két szoknyám volt, ebben koptattam a főiskolai padokat...egyszer talán majd írok róla,mert vannak emlékeim.
Nagyon megható a visszaemlékezésed, szépen megírtad!
Szeretettel:esprit |
- August 02 2011 07:38:03
Mamuszka kedves!
Nagyon szépen megírtad egyetemi kollégiumi éveid alatt szerzett tapasztalataidat. Minden mondatodból sugárzik a szeretet mindenki felé. Különösen meghatott az az igényesség ami lényedből árad.
"Szigorú rendet tartottunk, magunk takarítottunk".
És az a szeretet, ahogy az igazgatónődről "beszélsz", csodálatos volt olvasni Téged.
Nagyon sokan elolvashatnák ezt a művedet, felnőttek, diákok egyaránt. Azt hiszem sokan tanulhatnának belőle.
Szeretettel olvastalak és köszönöm az élményt!
Ölellek: Évi. |
- August 05 2011 11:33:52
Kedes Mamuszka!
Nem voltak könnyűek, és gondtalanok azok az évek, de lehet, hogy sokkal több kellemes élmény maradt meg Benned és az akkori osztálytársaidban. Örülök, hogy segítőtársra leltél az igazgatónődben. Kevés a hozzá hasoló jó ember.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 23. Tuesday,
Béla napja van.
Holnap György napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
