|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
1. rész
*Az igazi szabadság?*
A tavasz apró mozzanatokkal hessegeti el a telet jelezvén jönne már, hisz lassan idõ van és még neki is fel kell készülni a hosszú munkára. A kopár fák ébredezõn nyújtóznak az ég felé ágaikat kitárva, mintha csak ölelni akarnák a fényt.
Az ember fogja magát, leül az Izabella-Andrássy sarokra egy megviselt kis padocskára fülében ordít Jackson: "She likes the boys in the band / She knows when they come to town". Az elektromos gitár hangja felemel; - hihetetlen! Ott vagy a városban, hátad mögött a Lukács cukrászda tornyosul, már a gondolat, hogy betérjek és elfogyasszak valamit elrettent és mégis vonz. Drága hely, csak a tehetõsebbek tehetik meg, hogy a rohanó hétköznapjaikat itt kezdjék egy frissen õrölt kávé, egy szelet sütemény és a napi olvasni való mellett. Én nem tehetem meg, de érdekelne, hogy milyen érzés egyszer így reggel fölkelni. Nyomasztó vagy felemelõ? De tudod mit? Kit érdekel amikor itt van nekem az egész város. Ha kell hozok magammal egy termoszban innivalót, mellé szendvicset és ledobom magam bárhova ahova akarom és elköltöm. Ez az igazi szabadság!
Körbe kell nézni csupán, hisz hol én vagyok egy szeletkéje csak az Andrássy útnak és mégis mennyi tartalommal bír. Az újonnan épült Avenue Gardens egy luxus kihangsúlyoznám, l-u-x-u-s apartman. Inkább a pad vagy a Képzõmûvészeti Egyetem lépcsõje!
Micsoda múltidézõ, büszkén feszítõ épületek vesznek körbe. A "art" alszentélyének falai bágyadtan, fáradtan tekintenek a hangyaseregként sürgõ-forgó tömegre. A köveikbe vésett feliratot kikezdte az idõ és mégis van valami tekintélyt parancsoló, egy láthatatlan erõ ami körül veszi és tiszteletet kér neki. Fölötte jár éppen a nap, mely szemtelenül arcom barázdáival játszik fogócskát...
-Szóval ott ülök mögöttem a tábla délcegen hirdeti, hogy Andrássy út 66-70. Gyorsan megnézem vajon a másik oldal hol tart éppen-ott 71 van kiírva. Meg nem mondom miért volt ez akkor annyira fontos számomra. Folyamatosan kapkodom a fejem miközben ordít a fülemben a zene, lüktet a ritmus, a talpam automatikusan jár veri az ütemet a betonon, a fejem csak kapkodom jobbra-balra, szeme szép lassan behunyom és csak a környezetet látom. Nem érdekel a körülöttem sétáló, dünnyögõ, izgõ-mozgó, suttogó, ordító, nyugodt vagy éppen ideges tömeg. Csak én és megint csak én vagyok!
|
|
|
- február 27 2008 08:21:20
Idegenforgalmi útmutatónak is megfelelne, de ennél több tartalom van benne, napjaink visszásságait is megismerhetjük belõle. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 07. szerda,
Attila, Ramóna napja van.
Holnap Gyöngyvér, Keve napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
