|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
Nagyon unom már a pofádat!
 V
Éjfél van. Hatalmas erővel kopogtat az ablakon, tudtam, hogy Ő az. Az Ihletem! Itt van megint, és mindig éjszaka, vagy hajnalban érkezik.
Megrángatja a vállamat, kis hülye hangjával így felel.
- Ébresztő, itt vagyok, ülj a géped elé és írj! Hoztam az újabb ötletet, el nem mozdulok amíg fel nem tápászkodsz ágyadból.- mondja ellentmondást nem tűrő hangon és felkapcsolja agyamban a villanyt. Leül velem szemben a kanapéra és sasol. (A fene essen beléd, én voltam egy nagy ökör, amikor először beengedtelek a tudatomba, nem gondoltam, hogy nem tudok tőled megszabadulni)
- No, akkor mondd, mit hoztál nekem, miről írjak, nehogy azt hidd, hogy főzök Neked kávét, vagy bármit is kapsz tőlem éjfélkor!- mondom kissé morcosan.
Látom már veszi elő a pongyoláját (stílusát) lebegteti az orrom előtt, nem mondom, kellemes illata van, de kissé már kopott.
- Nem gondolod, hogy senkit a világon nem érdekel már a pongyolád? De mivel más stílust nem tudsz képviselni (nem tudsz engem meghatni most már, utállak és unlak, vedd tudomásul) itt ülsz az agysejtjeimben, sőt idegrendszeremben, miképpen űzzelek már el te kis szemtelen, követelőző dög!)
- gondolod, hogy a lőtéri kutyán kívül érdekli még valakit a baromságod, amit diktálsz!
Ugatsz nekem állandóan, mit tegyek, hogy ne gyere többé! - mondom neki egy két gondolat között, amíg püfölöm a klaviatúrát.
Közben keresztbe vetett lábbal ül a hátam mögött és röhög! Nem kell noszogatnia tudja nagyon jól, mert mihelyt megjelenik, szökken ki a fejemből a gondolat. Miről írjak? Társadalmunk fonákságairól, emberek nyomorairól, életünk, életvitelünk romlásáról, szegénységről, keserűségről? Nem engedi, azt mondja, hogy ezekről a témákról már írtak mások, sokan. Én hülyeségről írjak, humorról, mert az is kell az embereknek!
S röhög tovább, most már bele a képembe!
(Eredj innen Te kis huncut, mert leteremtek egy nagy maflást neked rögtön! Itt püfölöd az ablakot minden éjszaka, kár, hogy nem láttad annak idején Feleki Kamill műsorát a televízióban a "Tudni illik, hogy mi illik" című sorozatot. No abból tanulhattál volna, hogy nem illik hívás nélkül senkihez sem megérkezni.
Én pedig nem hívtalak! Mégis jössz, hát mit képzelsz, meddig teheted büntetlenül! Micsoda?
Mit mondtál?)
- Sajnálom, amíg élsz jönni fogok, ha tetszik neked ha nem, rohadtul nem érdekel az imént említett műsorod, nem akarom ismerni az illemszabályokat, én öntörvényű vagyok és nem is parancsolhat soha senki nekem, főleg nem te!- mondja nekem az ihlet kajánul vigyorogva a képembe.
- Akkor mondd az ötletet, ha már itt leledzel!
Nem szégyelled magad? Pongyoládat nyitogatod előttem? Nem vagy szép, kívánatos, nehogy azt hidd! Sőt! - mondom neki most már nem álmosan, mert kiverte belőlem.
Megpróbálok visszaosonni az ágyamba - mert közben kissé elszenderült a széken - sikerült, fejemre húzom a takarómat, már majd nem elérném álomország kapujának a kilincsét és akkor sutty! Akkorát csap a kezemre, hogy feljajdulok!
- No kotorj vissza a rohadt tetves géped elé és írj! Írj, mert nincs sok időm, várnak rám mások is! - és odalökdös a gép elé.
Közben előveszi kis határidő naplóját, lapozgat, nézi a következő címet, hová fog őrületes sebességgel megérkezni. (No menjél már innen, a fene egyen meg, hiszen mindjárt reggel lesz, nehogy azt hidd, hogy reggelire teát készítek neked és reggelit. Ezt eltoltad még kiscsikó pici ihlet korodban!)
- Takarodj innen! Most már tényleg nagyon unlak és soha többé nem akarlak itt látni. Az ablakot is berácsozom, nem, inkább befalazom, ki se lássak soha, örök sötétség boruljon rám!- szidtam keservesen.
Most mintha egy kicsit megszeppent volna, gondolkodni kezdett. (no végre, most már talán meg tudtam sérteni kellőképpen, vigyorogtam magamban, no most erre varrjál kilincset kis pofám!)
Összekötötte pongyoláját, vette a kis motyóját, határidő naplóját, alig vártam, hogy eltűnjön.
Eltávozott. No végre.
De én meg most mit csináljak? Hajnali 3 óra van. Igyak egy kávét, szívjak el egy cigit? Hát persze, mi mást, aludni már úgy sem tudok, de legalább megszabadultam tőle.
Végre ledöglök az ágyamba, nézem a mennyezetet, várom az álommanókat. No, valaki mocorog a tudatomban, ezek már csak is az álommanók lehetnek.
Felpillantok, hát őt látom, az ihletemet, röhög a képembe (van pofája beleröhögni) és kaján vigyorral a képén azt mondja:
Pá, pá, holnap hajnalban újra itt leszek!!!
Szépen kérek valakit, szabadítson már meg tőle! |
|
|
- October 21 2011 18:35:26
Kedves Sanyi!
Köszönöm szépen, hogy olvastál. No igen, ha éjjel jön, hát éjjel...
öntörvényű a kis bitang, nem érdeklik a szabályok!
Szeretettel: Évi. |
- October 21 2011 19:39:55
Kedves Évi!
Lehet, hogy sokan örülnének annak, ha az ihlet gyakrabban jelentkezne náluk, de azért az nem mindegy, hogy éjszaka kettőkör, vagy háromkor!
Talán egy kis nyugtató jól jönne, hogy legalább az éjszakáidat át tudd aludni. Mondom én, aki éjszaka szintén többször is felébred, és bizony, van olyan eset, hogy nekem is éppen akkor jutnak eszembe a gondolatok, amiket hamarosan ki kell írnom magamból!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- October 22 2011 08:33:30
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
A nyugtatót nem szereti az ihlet , már próbáltam, úgy hogy inkább hagyom magam, hamarabb szabadulok (mit írok én, Te jó ég!)
Egyébként minden viccet félre téve hajnali fél ötkor legkésőbb "betoppan". Tudom, hogy még rajtam kívül nagyon sokan vannak ilyen "barátságban" ihletükkel. Néha viszont úgy érzem, hogy ez olyan mint az alkohol, függővé tesz (tett).De amondó vagyok, hogy inkább ettől függjek mint a másiktól.
Szeretettel: Évi. |
- October 23 2011 02:28:38
Kedves Viki!
Megbeszéltük! Oké! Aztán ne haragudj, ha ajtóstól ront a házba!
Mert mindenre képes!
Évi. |
- October 24 2011 19:19:38
Kedves Évi!
Eszembe sem lenne elküldeni Tőled. Akkor mit olvashatnék Tőled, ami ennyire tetszene? 
Szeretettel olvastalak: Tara |
- October 24 2011 23:55:17
Kedves Évi!
Az ég áldja meg az ihletedet, nem dolgozott hiába! Nagyon klasszat ihlettél! Nem szabad haragudni rá, mert csak kívülről ilyen "pongyola". Ezzel leplezi, hogy szereti azokat, akikhez ellátogat! Éppen akartam kérdezni, nem tudtál belelesni a határidő naplójába? Hátha hozzám készült, mert én várom már nagyon. Jöhet akár pongyola nélkül is!!!
Köszönöm, hogy olvashattalak! Andy |
- October 25 2011 06:39:58
Kedves Andy!
Ígérem Neked, hogy holnap hajnalban elcsenem a határidő naplóját és belekukkantok, bár titkosírással ír (de mi az nekem, megfejtem!) és küldöm a névsort Neked!
Azt tegnap mintha mondta volna vörösboros tűzhely takarítása közepette - mert segít ám mindenben nekem, aranyos különben -
hogy van egy nagyon kedves barátja végtelen humorérzékkel megáldva - úgy tudja, hogy az én barátom is - és hozzá készül több időre, de azért idefut hozzám is, csak kevesebb ideig marad.
Ebből gondolom, hogy készül Hozzád, mert nekem végtelen humorérzékkel megáldott barátom nem sok van.
Úgy, hogy bízhatsz benne, ki fogom deríteni.
A pongyoláról megpróbálom lebeszélni, úgyis kopott már nagyon,
de azt nem ígérhetem 1oo %-ra, (majd Te leveszed róla, azt engedi) csak legyen jó meleg a lakásban, mert fázós a lelkem.!
Kedves András!
Nagyon szépen köszönöm, hogy véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 27. Saturday,
Zita, Mariann napja van.
Holnap Valéria napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
