Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikNovember 17 2019 22:16:18
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 3
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,194
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Anagramma
Szerelem
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10194]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3564]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
willam: Bűnözők
V


A Nyugati pályaudvar melléképületében lévő McDonald'sban tevékenykedő félelmetes bűnbanda


- Mennyiér’ adod a cuccot?
- Négy milláér’.
- Hülye vagy?
- Mi bajod? Négy millát ér, akárhol nézed, annyiért lehet megkapni, vagy még drágábban.
- Ja, ha újonnan veszed, de a te lopott szarod nem ér négyszázezret sem.
- Attól, hogy lopott, még ugyanolyan jó.
- Menj a faszba! Kinek tudnád eladni négyszáznál drágábban lopottan?
- Nem lenne könnyű eladni, az biztos. De te se tudsz venni két és fél millánál olcsóbban ilyen cuccot senkitől.
- Ez is igaz. Tudod mit? Adok érte egy millát.
- Egy nagy lófaszt! Kettőnél olcsóbban nem adom! Tudod, milyen nehéz volt ellopni?
- Az kit érdekel? Attól még nem lesz értékesebb.
- Tudod mit? Megkapod ingyen.
- Mi van?
- Megkapod ingyen, de akkor segítened kell nekem, és én kapok érte öt millát.
- Hahaha! Mit találtál ki már megint!?
- Írunk egy adásvételi szerződést ötmillió forintról. Én majd elviszem a fotós felszerelést a Nyugati pályaudvarra a McDonaldsba, ott megiszom egy kávét, elüldögélek egy kicsit a kávézóban, majd amikor távozom, körülnézek, hogy a biztonsági őrök ne lássanak elmenni, és egészen véletlenül ott felejtem a cuccot. Te kicsit később bemész a Mekibe, és kétségbeesetten keresed a fotós felszerelésedet, ami ötmillió forintot ér. Pontosan leírod, milyen táskában volt és micsoda. A biztonsági őrök oda fogják adni neked. Esetleg még egy kis jattot is adhatsz nekik, ha már egyszer ingyen jutottál hozzá a cucchoz. Miután te már elmentél, visszamegyek én, és még nálad is kétségbeesettebben követelem a fotós cuccomat. A biztonsági őrök majd nem értik, hogy mi van. Elmondom pontosan, hogy hogyan néz ki a cucc, és megmutatom az adásvételi szerződést is ötmillió forintról, ami elő van készítve, pontosan benne van, hogy miről van szó, de még nincs aláírva. Nincs fotós cucc, nincs bizonyíték, de van nálam egy adásvételi szerződés. A biztonsági őrök, mivel odaadták valaki másnak a cuccot, ami papíron egyértelműen az enyém, meg kell hogy térítsék az öt milla „káromat”.
- Hehe! Szuper ötlet! De hogy szedsz ki a biztonsági őrökből öt millát? A legtöbbnek valószínűleg ötvenezre sincs.
- De van felelősség-biztosításuk, ami a szakmájukban elengedhetetlen. Ha engem kár ért, mert a biztonsági őr odaadta valakinek az én cuccomat, amit papírral tudok igazolni, hogy az enyém, és ő jóhiszeműen adta oda, a munkaidejében, akkor a biztosítója fizetni fog.
- Jó az ötlet, de azt hiszem, van pár buktatója a tervnek. Mi van, ha valaki más lopja el a cuccot, amíg ott marad őrizetlenül? És mi van, ha a biztonsági őrök nem becsületesek?
- A biztonsági őrök becsületesek, ismerem őket. Más meg aligha tudja ellopni a cuccot, mert az őrök az összes zsebest ismerik, és mindig figyelnek, nem engednek be egy gyanús alakot se a Mekibe. Oda egy légy se tud berepülni észrevétlenül. A kockázat minimális, ennyit bevállalhatunk. Te megkapod ingyen a cuccot, én meg kapok ötmillió forintot.
- Oli, te zseni vagy!
- Akkor benne vagy?
- Benne hát!
- Helyes! Én délben megyek a Nyugatihoz, megkávézok, és legkésőbb negyed egyig otthagyom a cuccot. Te pontosan fél egykor menj oda, és keresd kétségbeesetten a fotós cuccodat. Egy nagy fekete Tumi fotós táskában lesz. Én majd odaküldöm a csajomat, hogy figyeljen téged. Ha elmentél, majd ő fog nekem telefonálni, hogy mehetek, de a többi már az én dolgom, te addigra megkaptad a cuccot tök ingyen!
- Nagyon sukár! Akkor fél egykor a Nyugatinál, és az őrök tuti odaadják majd a cuccot.
- Igen, csak ügyes legyél!
- Te is! Na szia!
- Szia!


Rosenfeld Dávid független pénzügyi szaktanácsadó a McCaféban ült, és az elemző füzeteit rendezgette fontoskodva. Szakterülete a hitelkiváltás és az életbiztosítással egybekötött megtakarítási programok voltak, de foglalkozott minden mással is, amiből pénzt lehet csinálni. Nemrég saját céget alapított, hogy többet kereshessen. A jutalék ugyan nem lett több a szerződések után, de az eszközök megválogatásában sokkal nagyobb, mondhatni korlátlan szabadsága lett, ami nagy előny, főleg, ha az ember nem válogat túlzottan finnyásan az eszközökben. Dávid pedig nem volt egy finnyáskodó típus. Számlaképes független tanácsadóként akkor járt ügyfelezni, amikor akart, oda, ahová akart, így a McCafé törzsvendégeként a kávézóban tudta fogadni az ügyfeleit, ezzel még az irodafenntartás költségeit is megtakarította. Más haszna is van a kávézónak, például szert lehet tenni új ügyfelekre úgy, hogy kihallgatja a körülötte ülő vendégek beszélgetését. Számos üzletet összehozott már így. Egy nap különös vendégre lett figyelmes: farmernadrágot és kék kabátot viselő fiatalember, talán még húszéves sincs. Egy nagy fekete táskát cipelt a pulthoz.
– Szia! Kérek szépen egy közepes moccaccinót és egy csokis-diós kockát! – adta le a rendelését Olivér a pultnál. – Fú, de rohadt nehéz ez a fotós táska! – Mondta ravaszul, miközben lerakta a táskáját a földre, hogy elővehesse a pénztárcáját. Ez arra volt jó, hogy a pultoslány majd emlékezzen rá. A lány felnézett a vendégére, a falak minden irányból sárga fényt tükröztek rá, barna szemei aranyszínűnek hatottak ebben a megvilágításban. De micsoda kifejezésteli, érdeklődő és mindent értő tekintete van ennek a lánynak! Olyan a pillantása, mint egy borzongató érintés. Ez a csaj biztosan emlékezni fog rá. Olivért majd szétvetette az öröm és az önelégültség, amiért olyan zseniálisan kitervelte a dolgot, a legapróbb részletekig menően.
Beült a sarokba a galéria fedett részénél, és bedugta a fotós felszerelést maga mellé a földre. Fontos, hogy senkinek ne tűnjön föl az ott maradt táska, mert ha egy szemfüles vendég, biztonsági őr vagy a kávézó egyik dolgozója észreveszi és utána viszi, az az egész tervet elrontja. Dávid kíváncsian nézte a különc vendéget, aki gyorsan megette a süteményt, megitta a kávét, idegesen nézte az embereket, főleg a biztonsági őröket és a kávézó dolgozóit; végül fölkelt, és sietve távozott. A táskát ott hagyta, és Dávid biztos volt benne, hogy nem véletlenül. Ha a sejtése nem csal, valaki eljön majd azért a táskáért. Igaza is lett: hamarosan heves fiatalember nyomult be a kávézóba. Vastag szürke kabátot viselt és egyszerű fehér nadrágot. A fotós táskáját kereste izgatottan, amit állítólag ott felejtett. A biztonsági őr egy pillanat múlva előhozta a nagy fekete csomagot. A fiatalember láthatóan nagyon hálás, leszámol egy pénzösszeget az őrnek. – Ugyan, én ezt nem pénzért tettem, nekem ez a munkám! – szabadkozik a biztonsági őr, de a fiatalember belegyűri az ingje zsebébe a pénzt. A biztonsági őr zavarba jön, de a pénzt nem adja vissza. – Ötmillió forintot ér a felszerelésem! – Mondja jelentőségteljesen, még hálálkodik egy sort, azután távozik. Ez tehát valami adásvétel volt. De vajon miért kellett ott felejteni a táskát, miért nem lehetett egyszerűen átadni? Különös ügy, utána kellene járnia, hátha terem neki is valami pénz belőle. Az események azonban még nem értek véget. Néhány percen belül jön vissza a kék kabátos srác, és őrjöngve, kétségbeesetten keresi az ő ötmillió forintos fotós holmiját. A biztonsági őr elhűlve közli vele, hogy hiszen azt a táskát már odaadta egy másik srácnak, aki percekkel korábban járt ott, és érdeklődött iránta. A kék kabátos fickó magán kívül van. – Az az én táskám, az enyém, az én ötmillió forintos fotós felszerelésem! Most akartam eladni, itt van a papírja! – Ordítja, és megmutatja az őrnek az adásvételi szerződést, amelyen csakugyan szerepel a táska, annak teljes tartalma, az eladó és a vevő neve, és már csak a vevő aláírása hiányzik róla. Valaki kétség kívül becsapta a biztonsági őrt. Dávid izgatott, kezdi megérteni, hogy miről van szó: itt valami értékes tárgyat eladtak, és az eladó kétszer akarja megkapni az árát. Ügyes, nagyon ügyes!
– A hölgy talán emlékszik rá, hogy én veszítettem el a táskát, mert nincs fél órája, hogy kiszolgált – mutatott a kék kabátos fiatalember a pultoslányra, aki megerősítette, hogy csakugyan egy nagy fekete táskát cipelt, amikor kiszolgálta. Tehát nyilvánvaló, hogy egy trükkös tolvaj ellopta a táskát, és mivel a biztonsági őr adta oda, még ha jóhiszeműen is, övé a felelősség. A srác még egy jó darabig beszélgetett a biztonsági őrrel, ekkor már halkan, ezért Dávid semmit nem értett belőle. Amikor a kék kabátos távozott, Dávid utána sietett, hogy kövesse. A fiú egy buszra szállt fel, amelyen alig ült valaki. Oda már kockázatos lett volna követni, mert észreveheti. Aznap feltehetően már úgyse fog történni semmi érdekes. Az egyetlen dolog amit tehet, hogy mindig a kávézóban ül és figyel, mert úgy tűnik, nem csak ő intézi ott az üzleti ügyeit.

Dávid minden nap reggel korán beült a McCaféba, és késő estig ott maradt. Arra számított, hogy a múltkor látott fiatalember újra meg fog jelenni a kávézóban. A számítása bejött. Két nappal az ominózus táska-eset után belépett az étterembe a kék kabátos srác, és rögtön a biztonsági őrhöz ment oda, aki ezúttal civil ruhában tartózkodott az étteremben. Odaállt a közelükbe hallgatózni, úgy tett, mintha várna valakit, de semmit nem hallott a beszélgetésükből. Rövid ideig beszélt csak az őrrel, azután fölment a kávézóba, rendelt egy kávét és egy süteményt, s beült a galéria fedett részébe a sarokba, ugyanoda, ahová a legutóbb. A háttámlája mögött egy fal választotta el a kávézónak ezt a részét a pulttól, e falhoz egy hosszú asztalt építettek a másik oldalról, és hokedliket állítottak elé. Dávid leült az egyik hokedlire. Ideális hely a hallgatózáshoz. Mindent hall, amit a fal másik oldalán mondanak, de ő láthatatlan marad, ha lehúzza a fejét, és úgy tesz, mintha olvasna. Olivér hamarosan telefonált, amiből Dávid persze csak Olivér hangját hallotta, mintha a fiú a csenddel társalogna.
- Hali!
- (…)
- Igen, megvan a pénz.
- (…)
- A biztonsági őrt kirúgták, de a biztosítója fizetett. Mint mondtam, a szakmájukhoz kötelező a felelősség-biztosítás. A biztosító sokat akadékoskodott, de a fotós cucc nem került elő, és az adásvételi szerződésem érvényes, ötmillióról szól, az az egyetlen bizonyíték, így a biztosító kénytelen volt kifizetni.
- (…)
- Holnap fölveszem a bankból, és egy kicsit megutaztatom. Régóta be akarok szállni a dizájner-drog bizniszbe, és most lett végre elég lóvém.
- (…)
- Oké, te is!
- (…)
- Csáó!

Dávid eleget hallott, most már mindent értett. Megvárta, hogy a kék kabátos fiatalember távozzon a kávézóból, ami néhány percen belül meg is történt, azután felhívta egy ismerősét telefonon.
- Szia!
- Szia Dávid, mi újság!? Csak nem megint egy kis faktorálás kéne?
- Nem, de üzleti ügy. Találkozzunk holnap reggel kilenckor a Nyugatinál, ott majd elmondom a részleteket. Hozz magaddal legalább még egy jó srácot!
- Rendben, ott leszek! Addig is, légy jó!
- Te is! Szia!
- Szia!

Másnap délelőtt Olivér bement egy bankfiókba Teréz körúton, és fölvette az ötmillió forintot, amit a barátaihoz készült elvinni, hogy beindítsák a „vállalkozásukat”. Mielőtt bement a bankba, körülnézett, hogy követik-e, de az az elegáns posztókabátos férfi nem tűnt fel neki, aki egy kicsit lemaradva éppen rágyújtott, amikor Olivér hátra nézett. Az ötmillió forintot jól elrejtette a kabátja belső zsebébe. Olyan vidám hangulatban lépett ki a bankból, hogy beleütközött egy járókelőbe, és hirtelen arra eszmélt, hogy körbeállták. Mellette bal oldalt egy szürke-piros kockás inges ember állt hozzá egészen közel, jobb oldalt egy bőrkabátos kövér férfi, és akibe beleütközött, az ugyanaz a posztókabátos fickó volt, akit reggel már látott. Ő volt a vezér, ő volt az, aki egészen Olivér elé állt, és jókedvűen megszólította.
- Kedves barátom, te nagyon ügyesen megkopasztottad azt a biztonsági őrt. Rendjén is van ez így, az eszes emberek jól élnek a többiből. Én azonban még nálad is okosabb vagyok, és a vesédbe látok. Ezért arra kérlek, oszd meg velem az ötmillió forintot.
- Ez felháborító, mit nem gondol rólam! – Próbált színészkedni Olivér. – Nincsen nekem semmiféle ötmillió forintom! Becsületes földműves vagyok, pénzem nincs, csak valami néhány ezer forint a bankszámlámon, amiből hónap végéig kell megélnem.
- Még hogy becsületes földműves! – nevetett a posztókabátos férfi. – Öregem, kár a gőzért! Tudok a biztosítási csalásodról. Mindent tudok. Mondom, nagyon ügyesen csináltad, és én az ilyen ügyes srácoknak hasznát vehetem. Korrekt ajánlatom van a számodra: most add ide nekem az ötmillió forint felét, és akkor a jövőben dolgozhatunk együtt. Ha ügyes leszel, biztosan fogsz belőle profitálni.
- Mit képzel! – Hebegett Olivér színpadiasan. – Egy szót se értek abból, amit mond! Eresszen utamra! Szegény, becsületes ember vagyok! Nincs pénzem! Eresszen!...
- Ajjaj! – Csóválta a fejét a posztókabátos. – Úgy tűnik, mégse vagy olyan okos, mint hittem. Tudod mit? Az előbbi ajánlatomat most visszavonom. Két választásod van: vagy ideadod szépen az ötmillió forintot, vagy megverünk és elvesszük tőled. Választhatsz, fej vagy írás.
Olivér hirtelen egy félfordulatot tett, és megpróbált elfutni, de elvágódott. A kockás inges férfi gáncsolta el. A következő pillanatban iszonyatos rúgás érte a fejét, a látását, a hallását, tér- és időérzékét is elveszítette egy pillanatra. Az első, amit észlelt a járda durva aszfaltja volt, amit vaktában kitapogatott, majd sok ezüstszínű folt kezdett szaladgálni a szeme előtt. Amint képessé vált rá, gyorsan az arca elé tartotta két karját, hogy védje magát a további rúgásoktól. Párszor a hasába is belerúgtak, amitől görcsbe rándult az egész teste. Érezte, ahogyan végigtapogatják a nadrágját és a kabátját. Emberek sikítanak. Rugóskés csattan, és hasítja végig a kabátja bélését, hátha odabent van a pénz. Sikítás, kiabálás, jajveszékelés töltötte be az utcát, ám ekkor egy erőteljes férfihang törte át a hangzavart.
- Abbahagyni! Abbahagyni! Kezeket a tarkóra! A törvény nevében!...
Hozzászólások
mse - november 25 2011 10:57:25
jó kis sztori, nagyon tetszett..smiley
Torma Zsuzsanna - november 25 2011 14:57:11
Kedves Willam!

Azt hiszem, eddig még nem olvastam Tőled novellát, de ezzel a mostanival rögtön megmutattad, hogy milyen jól tudsz írni.
Nagyon tetszett ez az izgalmas, mozgalmas, fordulatokban gazdag történet.

Gratulálok!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
smileysmileysmiley
Andy Jazz - november 25 2011 19:47:50
Pfhűűű! Ez aztán a jó krimi! Mindig bántott, hogy Jessica Fletcher a Gyilkos sorok c. filmsorozat írója nő, aki irodalmi tevékenységgel, detektívként hihetetlen érzékkel oldja meg a legfurcsább gyilkossági ügyeket. Most megnyugodva konstatáltam, van már férfi írónk is, ráadásul mint neve mutatja magyar, és írása egy cseppet se marad el a fentemlített írónőétől!
Gratula!smileysmiley Andy
willam - november 25 2011 20:40:16
Nagyon szépen köszönöm mindnyájatoknak! Nagy élvezet volt megírni! Egy biztonsági őr inspirált rá, aki egyszer elmesélte nekem, hogy valakinek megőrizte és visszaadta az ötmillió forint értékű fotós felszerelését. Ettől indult be a fantáziám.
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2019. november 17. vasárnap,
Hortenzia, Gergő napja van.
Holnap Jenő napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Helen Bereg
17/11/2019 18:23
Szép estét és holnaptól csodás új hetet! smiley

orok szerelem55
17/11/2019 12:27
Kellemes, szép napot kívánok Mindenkinek! smiley

Gyongy
17/11/2019 12:16
Szépséges napot Napkorong smiley

Helen Bereg
17/11/2019 10:46
Napsütéses szép vasárnapot Mindenkinek! smiley

Gyongy
16/11/2019 15:31
Szépséges napot Napkorong smiley

KiberFeri
16/11/2019 08:19
Kellemes hétvégét kívánok minden kedves lakótársnak!

Helen Bereg
15/11/2019 18:28
Csodás péntek estét Napkorong!

Gyongy
15/11/2019 11:40
Szépséges napot Napkorong smiley

Manon
15/11/2019 08:17
Szép reggelt mindenkinek!

KiberFeri
15/11/2019 07:51
Csendes, őszi napunk van, kívánok, hogy mindenkinek legyen jó is!

vali75
14/11/2019 20:10
Szép estét kívánok! smiley

Helen Bereg
14/11/2019 17:32
Csodálatos szép estét Mindenkinek!

Gyongy
14/11/2019 13:05
Kellemes, szép napot Napkorong smiley

KiberFeri
14/11/2019 08:03
Ma nem fog esni, így kívánok mindenkinek kellemes napot!

Helen Bereg
13/11/2019 17:32
Csodás koraestét Mindenkinek! smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes