Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikDecember 11 2019 21:33:01
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 6
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,195
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Anagramma
Asszociáció.
Szerelem
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10198]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3564]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Marie Marel: Családi legendárium: Az a piros kabát
A pince sötét, nyirkos, áporodott és érezni a félelem szagát. Böce két karjával szorosan ölel még mindig. Automatikusan simogatom, megnyugtatóan dünnyögök neki valami ismeretlen dallamot.




M




Családi legendárium: Az a piros kabát

A pince sötét, nyirkos, áporodott és érezni a félelem szagát. Böce két karjával szorosan ölel még mindig. Automatikusan simogatom, megnyugtatóan dünnyögök neki valami ismeretlen dallamot. Kifelé fülelek. Mintha már elhalkult volna az a szörnyű zúgás, ritkultak volna a sivító hangokat követő robbanások. Úgy van. Felhangzik a sziréna: lefújták a légoltalmi riadót.
Böce mocorogni kezd, maszatos kis arcát felém fordítva kérdi:
- Mehetek?
- Menj csak, de ne messzire! - mondom, miközben arra gondolok, nem való gyerekeknek a háború. Hisz menne már, szaladna, de nincs hova. Még mindig nem engedett fel a gyomromban a görcs. Megnyújtóztatom a derekam, nekem is jól esne egy kis mozgás. Nehéz sóhajjal emelkedek fel, még a zsigereimben érzem a félelmet. Nem lehet ezt megszokni...
Böce után nézek. Máris ott csacsog valamelyik szomszéd nénivel. Szegény kislány. Mindjárt rászólnak. Már megint. Nem érti szegény, hogy itt, a pince világában csak ez a kétszer két méter a miénk. A kínkeservvel lecipelt heverő, amin hárman alszunk Mamival, meg a nyugágy, amiben Karcsi tölti az idejét.
Főzni csak egy sparhelten lehet, a légóparancsnok gondosan beosztott időrendje szerint. Hiába, ő a parancsnok. De kell is hogy legyen, rendet kell tartani, az asszonyok ingerlékenyek. Minduntalan összekapnak valami apróságon. Hogyisne, mikor a másiknak van még valamije, amit megfőzhet, és a másik elé tolakodik... Meg ingerli az embereket az ételek illata, hisz van aki csak az éhkoppot nyeli. Micsoda világ!

***

Elmentek! Végre, elmentek! - gondoltam magamban, miközben megtöröltem arcomat koszos zubbonyom ujjában. Jancsi ijedten nézett rám:
- Megsebesültél? Véres az arcod!
- Nem, azt hiszem, nem. - mondtam bizonytalanul, mert több helyen is csípett az arcom. Megtapogattam. Hál’istennek csak néhány karcolás.
- Tudod ez meleg volt, eléggé jól céloztak a rohadékok. De csak a felfröcskölő kavicsdarabok karcoltak meg. Katonadolog! - mosolyogtam rá megnyugtatásul, de nem igazán figyeltem rá tovább. Már percek óta toporgott bennem a gondolat: Na mi lesz? Menj már oda! Muszáj volt elindulnom.
Az őrmesterünk nekem háttal állt a géppuskafészeknél, azt nézegette, történt-e kár. Lassan a közelébe értem.
-Mi van, Szabó? Mit akar? - morrant rám.
-Őrmester úr... - motyogtam tétován, miközben belül szidtam magamat, őt, az egész nyomorult világot. Szép kis katona! Na mi van, nem mered kérni? Félsz, hogy nem engedi? Az ég rogyassza rá a világot, ha nem, dühödtem meg magamban.
- Őrmester úr! Ahogy múltkor is! Kérek engedélyt...
- A fenébe, Szabó, maga még mindig a rögeszméjével kínlódik? - legyintett kissé dühösen. Figyelmesen rám nézett, majd megenyhült a tekintete.

***

Böce, gyere ide! - szóltam a kislányra.
- Gyere kicsim, felvesszük a szép kabátodat.
Erre már röppent is. Mami is cihelődni kezdett, mennünk kell. De előtte, mint mindig, fontos dolgaink vannak.
A légiriadó lefújása után az első dolog: ki kell menni az udvarra, megnézni mennyi kár érte a házat. Nem kaptunk-e itt-ott találatot.
Lassan szállingóztak elő a pincéből az emberek. Most nem ért minket túl nagy kár.
A ház egy sarkánál már a múltkor lesöpört a bomba néhány lakást. Mint egy színházi díszlet, olyan lett. Egyszer voltam színházban, ott volt ilyen szoba, csak három fala volt. Ezt is épp ilyennek láttam az udvarról. A szoba egyik fala egyszerűen eltűnt. A másik három állt. Még egy fénykép is ott lógott a falon...
Körbenéztem. Most nem történt nagyobb baj. Böcét kézen fogva óvatosan elindultam az emeletre Mami után. Felfelé igyekezett, óvatosan, a fal mellett lépkedve.
Ez a második legfontosabb dolog a légiriadó lefújása után: megnézni, hogy épek maradtak-e az ablaküvegek.
Mi az ablaküvegeknek köszönhettük, hogy itt húzhatjuk meg magunkat a másodikon, a méltóságosék lakásában. Ők vidékre költöztek, és megbíztak bennünket, hogy felügyeljük a lakást, vigyázzunk az üvegekre. Minden lakásban le voltak szedve a belső szárnyak. Gondosan becsomagolva álltak egy sarokban. Ha a másik betört volna, cserélnünk kellett volna az ablaktáblákat. Üvegest szerezni sem könnyű mostanában, de ha kellett, mégis csak egy kis eseményt jelentett a jötte. Lehetett beszélgetni egy idegennel, akitől nem kellett félni.
Légiriadó után ellenőriznünk kellett, hogy rendben vannak-e az ablaktáblák. Rendesen elvégeztük a feladatunkat most is. Mindent leellenőriztünk, aztán végre elindulhattunk. Szaporáztam a lépteimet, mert elöntött a nyugtalanság. Vajon minden rendben van?
Ijedten gyömöszöltem a hajamat a nagykendő alá, mert Mami hátranézve rám dörrent:
- Húzd szorosabban azt a kendőt magadon, te lány! Egy tyúkért cseréltem, megbecsüld ám! Hányszor mondjam, hogy vigyáznod kell, nagyon vigyáznod! Ne lássanak a katonák fiatal lánynak. Bújj csak abba kendőbe, csak az orrodat lássam!

***

- Tudja, Szabó, maga jó katona. Nem értem a mániáját, de a jó vezető tudja mikor legyen elnéző. - mondta a végét már vigyorogva az őrmesterem.
- Aztán legalább helyes a kicsike? - kacsintott végül.
- Hisz mondtam már, ő a leghelyesebb kislány a széles földkerekségen! - vigyorogtam vissza.
- Na tűnjön el! Fél óra, nem több! - intett. Tisztelegtem és már futottam is a Duna irányába.
Újra elfogott a nyugtalanság. Remélem láthatom...
Elvette az Isten az eszemet, mikor azt tettem... Hiába, no, heves a természetem. Kisportolt, erős gyerek vagyok, meg is szeppent mindenki a műhelyben, mikor az üllőre kicsaptam a tízkilós kalapácsot:
- Ezzel ütöm agyon, aki felveszi a munkát! Nálunk nem lesz senki sztrájktörő! - mondtam és közben kidagadtak a nyakamon az erek. Mit mondjak, senki sem pisszent.
Azon viszont már nem volt mit csodálkozni, hogy néhány napra rá megkaptam a sasbehívóm. Így kerültem ide, a légelhárítókhoz. Ide a megveszekedett kemény legények kellenek , főleg a Citadellára.
Pedig jó helyem volt a Fegyvergyárban, no meg katonai mentességet is biztosított. Kellett is, mert Mami egyedül nevelt fel minket, testvérei gyerekeit, engem és a két kishúgomat.
(Kishúgaim, mindig így emlegettem őket. A legjobb barátom, Józsi, mikor eljött hozzánk csak állt, mint a kapubálvány, mikor Ibit meglátta.
- Te Feri! Hisz ő már nem kicsi! Kész nő, és milyen szép! - bámuldozott.
- Nono, a szemedet se merd rávetni, mert kettéharaplak! - csaptam hátba a bámuldozót. De ő bizony ott felejtette a szemét Ibin...)
Mindegy már, hevességemnek köszönhetem a bajt hogy itt futok épp - az iménti légiriadó lefújása után - a Citadella eleje felé.

***

- Jaj Istenem, de nagy gond! - sóhajtotta végül Mami.
Nem nagyon törődtem ezzel a sóhajjal, hisz közeledtünk a Sörház utca végéhez. Felkaptam Böcét és szaporán, szinte futva mentem tovább. Már nagyon vágytam rá, hogy megláthassam.
(Mindig úgy hívott kishúgom. Meg is lepődött a legjobb barátja, Józsi, mikor először eljött hozzánk. Jajj, de rajtam felejtette a szemét...
- Te Feri! Hisz ő már nem kicsi! Kész nő, és milyen szép! - bámuldozott.
- Menjen már! - pirultam el hajam tövéig és gyorsan kifordultam az ajtón, hogy leplezzem zavaromat. Pedig, jajj, de nagyon tetszett!)
Végre kiértem a sarokra. Böcén megigazgattam a kabátkát és pár lépéssel előbbre küldtem, hogy jól látható legyen. Olyan aranyos, ahogy az izgatott kis arcocskájával a Citadella felé pillantgat...

***

Ott álltam a Citadella ormán, kerestem a jelet, amit megbeszéltünk Mamival, amikor megkaptam a sasbehívót.
-Mamikám, ugye megteszitek? – könyörögtem.
- Tudnom kell, hogy nem történt bajotok! – mondtam.

***

- Ott van! Ott van! - kiáltozta boldogan Böce.
Mami rosszallásával nem törődve, lekaptam magamról a nagykendőt és fejem fölött diadalmasan megforgatva előrébb futottam. Működik! Megint működik! Úgy látszik ő is meglátta a jelet most is, mint minden légiriadó után. Böce kis piros kabátja jól látszik a Citadelláról is, hál’istennek.

***

Most tehát fürkésztem a túlsó partot, látom-e őket. Hatalmasat dobbant a szívem, mikor végre felbukkantak a Sörház utca sarkán. Ott vannak! Istenem, élnek!
Két karom kitárva integetni kezdtem feléjük.

***


Örömömben harsányan kiabáltam, bár tudtam, úgy sem hallja:
- Feri! Ferikém! - és csatlakozott hozzám egy vékonyka hang a kis piros kabátból:
- Bátyus! Gyere haza!

***

Ugye, hogy ő a leghelyesebb kislány széles e világon? - gondoltam. Néztem, csak néztem feléjük, boldogan integettem, miközben ott virított a Duna másik partján az a piros kabát: és benne a kishúgom.


2012. január 27.
Hozzászólások
Torma Zsuzsanna - január 27 2012 19:59:40
Kedves Marie!

Nagyon szépen írtál a háborús időszakról, közelebbről egy család tagjait bemutatva. Külön a pincében bújkáló "otthoniak" és külön a családból bevonuló fiatal fivér szemszögéből "nézve"!
Ha ez a család Ti voltatok, (a címből ítélve), akkor el is tudom hinni, hogy a legélethűbben vissza tudtad adni az események hangulatát, az érzéseket, a családtagok egymás iránti szeretetét és féltését, aggódását.
(A nagy kendőbe burkolózás, az idős asszonynak beöltözés ismerős nekem is a szülők és nagyszülők elbeszéléseiből.)

Köszönöm, hogy olvashattam, örülök, hogy életben maradtál, mert másképp nem születhetett volna meg ez a megemlékezés!


Szeretettel: Zsuzsa
smileysmileysmiley
Marie Marel - január 27 2012 22:41:35
Köszönöm szépen kedves Zsuzsa a figyelmet. Nagy fába vágtam a fejszém: édesanyám történeteit szeretném megörökíteni. Ő volt a nagyobbik lány.
Andy Jazz - január 29 2012 16:22:04
Jaj de jó volt olvasni egy igazi novellát, amely lekötött az első betűjétől az utolsóig. Lehet, ehhez hozzájárult az is, hogy magam is átéltem a 3 falu szobák látványát, a szigorú légófelügyelőt, aki néha megengedte hogy fölvegyem a rohamsisakját, menekülést az égő házból. Nagy örömöm volt ezzel a gyöngyszemmel találkozni! Szeretettel Andy smileysmileysmileysmiley
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2019. december 11. szerda,
Árpád napja van.
Holnap Gabriella napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Helen Bereg
11/12/2019 19:32
Szép estét Napkorong! smiley

vali75
11/12/2019 10:09
Szép napot kívánok! smiley

Manon
11/12/2019 08:53
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
11/12/2019 08:00
Mára mindenkinek, kellemes napsütéses napot kívánok...

Helen Bereg
10/12/2019 19:12
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
10/12/2019 15:16
Szép délutánt Napkorong smiley

Manon
10/12/2019 12:23
Szép napot Napkorong!

Tiberius
10/12/2019 11:14
Kedves Barátaim !!Barátaimnak és minden Napkorongos tagnakBoldog karácsonyi ünnepeket kivánokSzeretettelTibor ( Tiberius )

KiberFeri
10/12/2019 08:03
A borús idő ne befolyásolja a kedveteket, legyen jó mindenki napja.

Helen Bereg
09/12/2019 19:59
Csodás, szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
09/12/2019 13:08
Szép napot Napkorong smiley

KiberFeri
09/12/2019 08:35
Minden korongosnak és látogatónknak jó napot kívánok!

Helen Bereg
08/12/2019 18:49
Csodás estét kívánok Mindenkinek! smiley

Gyongy
08/12/2019 15:33
Szép vasárnapot Napkorong smiley

Helen Bereg
08/12/2019 12:18
Szép vasárnapot Mindenkinek! smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes