Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikáprilis 03 2020 18:49:09
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 7
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Szerelem
Anagramma
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10200]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3566]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
GerzsenyiPetra: Tündérke
V


Egy különös kislány különös története

- Apa! Apa!
- Tessék, tündérkém?
- Nem láttad Bubut? Tudod, a szürke mackóm.
- Jaj, tündérkém, miért játszol még mindig azzal az ócska vacakkal? Hiszen a születésnapodra kaptál egy szép új babát.
A tündérkének nevezett 4 éves, vörös hajú, szeplős kislány halkan sírdogálni kezdett. Miért látja apa olyan csúnyának? Miért nem látja olyannak, mint én? Hiszen Bubu a legszebb és legkedvesebb maci az egész kerek világon. Két éve karácsonykor kaptam a nagymamámtól, aki pár héttel később meghalt. Nem igazán értem, hogy mit is jelent az pontosan, ha valaki meghal. Azt gondolom, hogy a nagyi csak nyaralni ment, és ha kipihente magát, visszajön hozzám. Hiszen mindig azt mondta nekem, hogy én vagyok az ő szeme fénye. De már nagyon sokáig távol van. Tegnap az anyukám azt mondta nekem, hogy a nagyi egy sokkal szebb helyre költözött, ahol boldogan él, és onnan figyel. Nem hittem neki, hiszen ő soha nem hagyna el engem. Azóta sokat álmodom a mamiról, és az álmaimban mindig olyan gyönyörű, amilyennek csak én láthattam. Azt szokta nekem mondani, hogy nagyon vigyázzak Bubura, mert amíg a macim velem, van, ő mindig vigyáz rám. És most elvesztettem! El sem tudom képzelni, hogy mi lesz velem, ha a mami már nem vigyáz rám! És apa sem hajlandó segíteni. De nem tudhatja! A felnőttek nem értik meg. Azt mondogatják, hogy majd kinövi. Egyszer elmeséltem anyunak, hogy szoktam beszélgetni a mamival, de nem örült neki. Sírni kezdett és azt mondta, hogy ha legközelebb beszél hozzám, ne válaszoljak neki, és hamarosan eltűnik. De én nem akarom, hogy eltűnjön. Ezután, ha anyu kérdezte, mindig azt mondtam neki, hogy már nem látom őt. Persze ez nem igaz. De ezt ők nem érthetik meg.
De most ennél sokkal fontosabb, hogy megtaláljam Bubut. Nem tudom, hol kereshetném még. Már az egész lakást átkutattam: az ágyam alatt, a szekrény mögött, a mosógépben, a ruháim között…de sehol nem találtam.
- Tündérkém, menj be szépen a szobádba és aludj egyet! Majd délután folytatod a keresést.
- De apu,…
- Nincs semmi de!
Végül is igaza van. Rám fér egy kis pihenés. Egész délelőtt Bubut kerestem, és már nagyon elfáradtam. Majd később folytatom.

***
- Elintézted, édesem?
- Mire gondolsz, Paul?
- Jaj, Jess, hát a macira, mi másra!?
- Igen. Elvittem a két utcával arrébb lévő szeméttárolóba. Sosem fogja megtudni, hogy mi tüntettük el.
- Szerinted helyesen döntöttünk?
- Ugyan Paul, ezt már sokszor átrágtuk. Nem hagyhatjuk, hogy a lányunk azzal a rögeszmével nőjön fel, hogy a halott nagyanyja beszél hozzá! Ez majd talán visszarázza a valóságba.
- Talán igazad van, de…
- Pssszt! Hallod? Felébredt.

***
- Szia tündérkém! Hogy aludtál? Gyere, csinálok neked uzsonnát!
- Nem anyu, nem vagyok éhes.
- Mi a baj kincsem?
- Mond anyu, te sem láttad Bubut?
- Nem édesem, nem láttam. De ha eszel egy keveset, majd segítek megkeresni.
- Megígéred?
- Igen.

***
- Anyu! Anyu! Ide gyere! A szobámban már sokszor megnéztem! Gyere, segíts nekem!
Anyu uzsonna után betartotta az ígéretét, és most segít nekem megkeresni Bubut. Szerettem volna, ha apu is besegít, de veszekedtek anyuval, és elment. Nagyon megijedtem. Megkérdeztem tőle, hogy ő is megy-e a nagymamához. De megígérte, hogy nemsokára hazajön. Remélem, hogy ő is betartja az ígéretét!
- Nézd csak tündérkém! Megtaláltam a szép szőke Barbie babádat.
- Jaj anyu, azt én tettem a zoknik közé, mert apu mindig azt mondja nekem, hogy milyen szép hosszú haja van. Attól féltem, hogy jobban fogja szeretni őt, mint engem.
- Ugyan már, ettől nem kell félned. Mindig te leszel apa egyetlen szeme fénye.
- Azért inkább tedd vissza a zoknik közé!

***
Anyuval egész délután Bubut kerestük, de semmi nyoma. Végül azt tanácsolta, hogy vacsorázzunk meg, feküdjünk le, és majd holnap folytatjuk. Ezután felhívta aput. Mérges volt még rá, de kicsit megnyugodott, amikor megígérte, hogy nemsokára hazaér. Én már szörnyen fáradt vagyok. De megfogadtam, hogy ma nem alszok el egészen addig, amíg meg nem találtam Bubut. Most türelmesen fekszem a paplan alatt, és szörnyen hegyezem a fülem. Ha a mami végre befejezi a mosogatást, és felmegy az emeletre rendet rakni, akkor akcióba lendülhetek. Meg kell találnom Bubut! Nem veszthetem el a nagyit! Mert ha nem lesz Bubu, akkor nem lesz nagyi. El sem tudom képzelni, hogy mi lesz velem, akkor, ha…
Vajon mi történhetett vele? Szegénykém biztosan rosszul érzi magát nélkülem. Milyen magányos lehet! Pont, mint én. Hiszen amióta hozzám került, egy percre sem hagytam magára. Most pedig egyedül kószál, biztosan fázik és fél, és nem talál haza. Muszáj rajta segítenem! De most indulnom kell, mert anyu felment az emeletre. Csak fel kell húznom a kis barna bundás csizmámat, mert már korábban felöltöztem, nehogy anyu felfigyeljen a zajokra. Megijedne, esetleg még sírna is, ha észrevenné, hogy eltűntem. Azt pedig nem szeretném, ha miattam szomorú lenne. Csúnya hideg van idekint. Még szerencse, hogy jól bebugyoláltam magam, mert különben azonnal megfáztam volna. Most, hogy itt állok a sötét utcán, sokkal nehezebbnek tűnik a feladat, mint először gondoltam. Nagy ez a város, én pedig anyuék nélkül még soha nem voltam egyedül az utcán. Ijesztő idekint, hiszen az utca teljesen kihalt, és a házak között bujkáló szél és a kóbor macskák kórusa kísértetiessé teszik a környéket. Most kell meghoznom életem első, felelős döntését. Balra vagy jobbra induljak? Végül is jobbra tartok, mert a bal az mindig rosszat jelent. Ilyen helyzetben nem kockáztathatok. Szépen, ahogy apu tanította, a járdán sétálok, mert sohasem tudhatom, mikor fog erre járni egy fáradt sofőr, aki már nem figyeli az utat, csak hajt előre. De hol is kezdjem a keresést? Pár utcányira van egy szép játszótér, ahol sokat bújócskáztunk Bubuval. Talán ott bújhatott el a hideg elől. De addig még rengeteget kell sétálnom. Biztosan nagyon el fogok fáradni. Közben talán szólongatnom kellene, hátha felfigyel a hangomra, és hamarabb megtalálom.
1 Bubu! Bubukám! Gyere elő! Én vagyok az!
Figyelek, hátha meghallom puha mancsainak suhogását, ahogy boldogan szalad felém, amikor felismeri a hangom. De egy kóbor macska mérges fújtatásán kívül nem hallok semmit.
- Nem hallod, Bubu? Tessék szépen előjönni!
- Bubu! Bubu…Bubu…Bu…..
Hiába próbálom, nem tudom visszafojtani a sírást. Nem ismerem ezt a környéket, nagyon félek egyedül, és borzasztóan fázom. Mit tehetnék most? A legjobb lenne, ha visszafordulnék. De már nem emlékszem pontosan, hogy merről jöttem. Hiszen ez borzasztó! Most én is elvesztem! Talán le kellene ülnöm itt az út szélén és megvárni, amíg erre jár valaki. De ki tudja, hogy miféle alak lesz az! Jaj anyuci, úgy szeretnék hazamenni! Elvesztem örökre! És a mama azt fogja gondolni, hogy azért jöttem el, mert nem szerettem őket. ANYU! APU! HOL VAGYTOK?A
Mi ez a hang? Jaj, ez csak egy kocsi…EGY KOCSI!!!! Remélem, hogy nem gazember vezeti! De milyen ismerős ez az autó…észrevett…lassan megáll…nyílik az ajtó, és…APU?!

***
- Mond el még egyszer, hogy mi történt! Nem Tudom elhinni!
- Úgy volt, ahogy mondtam. Találkoztam Teddel, sokáig beszélgettünk. Aztán amikor kocsiba ültem, a szomszédos utca szélén észrevettem egy mozgó ruhakupacot. Ahogy közelebb értem, felismertem a lányunkat. Az arca ki volt pirulva a hidegtől, amúgy falfehér volt a rémülettől.
- Ezt nem tudom elhinni…
- Hogy engedhetted kimenni?
- Tessék? Te engem okolsz? Hiszen fent voltam az emeleten. Hogy vehettem volna észre? Egyébként nem kérdezted meg, hogy miért kószált el?
- De igen…
- És? Mit mondott?
- Azt, hogy meg kell keresnie Bubut.
- Jézusom!
- Nekem kezdettől fogva nem tetszett ez az egész.
- Semmi értelme egymást rágalmazni. Ki kell találnunk valamit!
- Ugyan, mit tehetnénk?
- Talán vissza kellene hozni neki azt a macit. Mikor is ürítik a kukákat?...
- Már megnéztem. Üres.

***
Mit tettem? A szüleim megint miattam veszekszenek. Ezt nem hagyhatom. Bármilyen hideg van odakint, és bármennyire félek, el kell mennem. Nem akarok több bánatot okozni nekik. Végre megkeresem Bubut, és utána majd lesz valahogy. Jobb lesz így mindenkinek. Apuék nem fognak miattam veszekedni, én pedig újra együtt lehetek Bubuval, és beszélhetek a nagyival.

***
- Nem kellene elvinnünk egy pszichológushoz?
- Erre már én is gondoltam, de nem vagyok benne biztos, hogy egy idegen előtt meg tudna nyílni.
- Igazad lehet.
- Szerintem most menjünk, aludjuk ki magunkat, holnap pedig kitalálunk valamit.
- Előbb nézzük meg, hogy alszik-e már!
- Rendben.



- PAUL!
- Mi történt?
- ELTŰNT! MEGINT ELMENT!
- Hozd a kocsi kulcsot!




***
(3 nap múlva)

- Tessék?
- Sajnálom, asszonyom! Amikor megtaláltuk, már órák óta halott volt.
- De mi történt?
- A kislányuk minden valószínűség szerint megcsúszott a jeges úton, az árokba zuhant, ahol egy súlyos fejsérülés miatt elvesztette az eszméletét. Mivel havazott, az ájult testet betemette a hó. Ez okozta a fokozatos kihűlést. Asszonyom, higgye el, nem szenvedett.
- Köszönöm. Van még valami?
- Ami azt illeti, igen. Ezt a kislány mellett találtuk.
- Paul nézd! Nem azt mondtad, hogy kiürítették a kukát?
- De igen. Hiszen ez lehetetlen!
Jess kezében egy koszos, ázott, félszemű mackó hevert, mely a szeméttelepek fullasztó bűzét árasztotta magából. Megtépázta a zord idő, és az a sok viszontagság, amin keresztül kellett esnie, de látszott rajta, hogy valaha egy kislány nagyon szerette.
Hozzászólások
esprit - február 18 2012 16:58:17
Nagyon szépen megírt történet, köszönöm, hogy olvashattam. Én is nagyon szerettem a nagymamámat, de szerencsére már nagyobb voltam amikor itthagyott bennünket. Tanulság számomra, hogy egy gyereket sem szabad becsapni, félrevezetni és tiszteletben kell tartani a kedvenc játékát.
Szeretettel: esprit
GerzsenyiPetra - február 18 2012 17:55:52
Kedves esprit!

Szívből örülök, hogy tetszett a történet, és köszönöm a szavaidat!
Az anyai nagymamám szerencsére még él, gyönyörű gyermekkort köszönhetek neki, az apai nagymamámat szinte nem is ismertem, mégis megviselt az elvesztése. Talán ez az, ami inspirált.

Üdv.
Petra
szomorufuz - február 19 2012 19:03:06
Nem is tudom, mit írhatnék. Meghatódva olvastam.
Köszönöm. Szeretettel: Szomorúfűz
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. április 03. péntek,
Buda, Richárd napja van.
Holnap Izidor napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Helen Bereg
03/04/2020 18:06
Szép estét Napkorong! smiley

Manon
03/04/2020 15:10
Szia Gyöngy!

Gyongy
03/04/2020 15:09
Szép napot Napkorong smiley

Manon
03/04/2020 08:16
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
03/04/2020 08:03
Remélem mindenki jól ébredt? Legyen jó a napotok!

KiberFeri
02/04/2020 10:18
Szép napot; lakótársasak!

Manon
02/04/2020 08:12
Szép reggelt mindenkinek!

KiberFeri
02/04/2020 08:11
A bezártságban is legyen szép a napotok!

Helen Bereg
01/04/2020 19:12
Szép estét Napkorong! smiley

KiberFeri
01/04/2020 08:24
Legyen szép napotok és ebben nincs semmilyen április elsejei trükk!

Gyongy
31/03/2020 16:52
Szép délutánt Ica! smiley

Helen Bereg
31/03/2020 16:49
Csodás délutánt Koronglakók! Szioa Gyöngy! smiley

Gyongy
31/03/2020 16:42
Szépséges délutánt Napkorong smiley

hazocsa
31/03/2020 14:33
Üdv minden Korongosnak! Most sercegnek a tollak. Vírus sokunkat bezárt képzelet mindent bejárt. Készülnek a művek, szellemesek frissek.

Helen Bereg
30/03/2020 19:11
Szép estét Napkorong! smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes