|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
 V
Nagyanyám módszerei a nevelésről
Puzzle-darabkák az életemből
-------------------------------------
1. rész. A munkára nevelés
----------------------------------
Mivel félárvának születtem, anyám két műszakba járt dolgozni egy textilgyárba, ahol műstoppolóként hibás szövésű vásznakat kézzel kellett megjavítani. Fárasztó és szemrontó munka mesterséges fényben pepecselni ülve - igazi rabsolgaság. Sajnos, nem volt választása, mert nem szerzett szakmai képzettséget, és el kellett tartania magát és gyermekét, engem. Amikor apám halála után megszülettem, a rokonságból többen ajánkották, hogy örökbe fogadnak, felnevelnek, nevükre vesznek és anyám "élheti világát" - anyja ezt tanácsolta, de ő nem mondott le rólam. Ezért saját szüleihez költözött /hova is mehetett volna!?/ - és engem nagyanyám gondjaira bízott. Sanyarú sors várt rám és keserves jövő. Mihelyt menni és beszélni tudtam, minden házi segédmunkát nekem kellett végeznem: az összes zöldségtisztítást, mosogatást, lépcsőmosást, seprést, és mindig én mentem a boltba bevásárolmi. Gyakran a kocsmába is engem szalasztottak sörért, borért, amit nagyon utáltam, mert a részeg férfiak folyton belém kötöttek és futnom kellett, hogy ne bántsanak. Esténként, sötétedéskor tejért küldtek , mert háztól hordtuk és féltem egyedül, de nem mertem tiltakozni. Nagyanyám kedvenc mondását gyakran hallottam: aki nem dolgozik, ne is egyék!
- Mindezek ellenére szerettem a nagymamát, mert azt hittem,ez így természetes. A szomszéd gyerekekkel nem érintkezhettem, sem ők nem jöhettek be udvarunkba - nehogy lármázzanak - sem én nem mehettem ki hozzájuk játszani. Ezt a szót - játék - nem is ismertem.
-Szabadidőmben nagymama haját gondoztam. derékig érő , kissé őszes, selymes fekete haját soha nem mosta vízzel. Hetente egyszer spiritusszal én dörzsöltem át, majd kifésültem - jaj volt, ha véletlenül meghúztam a haját - és hátul egy vastag copfba befontam. Ő kontyba tekerte és csonthajtűkkel megtűzdelte. Néha vastag fonalakból kendőket horgolt, a piacon eladta, ebbe is be kellett segíteni, megtanultam lyukas zoknikat művészien bestoppolni és kötni is.
- Időnként a közelben lakó nővéréhez mentünk látogatóba, ahol tejes teát kellett innom, amit nagyon utáltam, titokban a kert végében kihánytam. A pletykáik saját felnőtt gyerekeikről szóltak - nem éppen gyerekfülnek való dolgokról hallottam akkor, amin aztán elalvás előtt sokat töprengtem, de megkérdezni nem mertem . Ők semmibe vettek, nem kérdezhettem, csak ültem a sámlin és hallgattam. Időnként bodagnak nevezett süteménnyel is megkínáltak, amit nehéz volt eltüntetni. Versenyezhettek volna, melyikük főz rosszabbakat. Nagyanyám olyan sok rántással készítette a főzeléket, hogy megállt benne a főzőkanál. Süteményt egyáltalán nem szokott sütni, legfeljebb nehezen emészthető, elsózott vagy éppen sótlan pogácsát, esetleg kalácsot. Igyekeztem hasznossá tenni magam ilyenkor is, de néha rosszul sült el az igyekezetem. Történt egy alkalommal, hogy miközben kelt a kalácstészta, nagymama elment a piacra.Azalatt én, hogy örömet szerezzek neki, hamuval meghintettem "megcukroztam" a kelő tésztát. Nem örült, ehelyett ordítozott és a fejemre kente, majd lemosta a hajamat gorombán. Azt hiszem, nem lett volna kedve ellenére, ha meghalok, mert hűvös, őszi esős időben kirakta az udvarra a teknőben a vizet és mezítelenül kellett fürdenem. Utána vért pisiltam, és sokszor fájt a vesém, hólyaghurutot kaptam.
- Azt tervezte, hogy ha megnövök, elküld a textilgyárba dolgozni anyám mellé. Ez nagy csapás lett volna, mert én mindig tanítónak készültem magamban, amikor esténként az ágyban, elalvás előtt a jó tündérről álmodoztam, aki majd teljesíti három kívánságomat, és ez a tanítói pálya állt a kívánságlista első helyén. Szerencsére a jó tündér megsegített anyám képében, mert amikor betöltöttem a hatodik évemet - hat évi özvegység után - férjhez ment végre egy derék munkás emberhez, aki engem is vállalt. A hatéves özvegységnek ugyanis az volt a magyarázata, hogy a férfiak, akik anyámat feleségül vették volna, más gyerekét - engem - nem vállaltak, anyám pedig engem választott.
- Anyám házasságával minden megváltozott az életemben., nem voltam többé rabszolga, jó szóval oktattak és játszani is engedtek, olvashattan sokat és iskolába jártam. Elköltöztünk a nagymamától albérletbe, és ekkor kezdődött a háborús szenvedések pokla, a menekülés és az éhezés, a német katonák beszállásolása, tetvesedés és egy újabb puuzle az életemből.
|
|
|
- May 08 2012 16:28:38
Kedves Mamuszka!
Nagy érdeklődéssel olvastam életrajzi ihletésű írásod első részét és megdöbbentem. Egyszerűen felfoghatatlan számomra a nagymamád viselkedése irántad. Ez tényleg igazi rabszolgasors volt, de hát anyukád kénytelen volt elmenni dolgozni, mert "aki nem dolgozik ne is egyék", nagymamád életfelfogása szerint téged nem vállalt volna másképp. Iszonyatos lehetett, hiszen még kicsi gyermek voltál, amikor a leggyámoltalanabb egy kicsi lélek.
Végül is őszintén örülök annak, hogy ez a szenvedésed 6 év után végetért - legalábbis egy kis időre - amikor anyukád megtalálta a párját.
Drága Mamuszka! Remélem folytatod, mert engem kifejezetten nagyon érdekel, hogy hogyan alakult később kicsi életed.
Biztos, hogy mást is érdekelni fog, úgy hogy kérlek, hogy folytasd légy szíves!
Szeretettel olvastalak és várom a folytatást!
Évi. |
- May 08 2012 16:48:21
Kedves Mamuszka!
Évi az én gondolataimat írta le. Egy ártatlan gyermek sebezhető kis lelke nem felejt.
Kirakós történeted nagyon meghatott, szeretettel várom a folytatást!
Maria |
- May 08 2012 17:02:34
Kedves Mamuszka!
Megható történeted könnyeimmel küszködve olvastam. Hihetetlen számomra, hogy tudott így bánni Veled a nagymamád.
Szeretettel olvastalak, várom a folytatást.
Szofi |
- May 08 2012 17:52:55
Kedves Mamuszka!
Mielőtt kiszerkesztettem volna, figyelmesen olvastam. Fájó és megható érzések uralkodnak most, azt gondolom, hogy ez a fajta rabszolgasors ami gyermekkorban neked kijutott, könnyfakasztó...
Egy gyermeknek a játék öröme adott volna felhőtlen örömöt, mert a játék örömet adó, szabad tevékenység....
Megható történetedet szeretettel olvastam!
Gratulálok: Vali.  |
- May 09 2012 09:59:29
Köszönöm szépen kedves üzenetedet Évi, Maria, Szofi55, Valika...
jólesett az együttérzés...
szeretettel - Mamuszka |
- May 11 2012 20:21:15
Drága Sárika!
Nem éltem át, amit Te - de környezetemben többen.
Megható - borzasztó - csak ezeket a szavakat tudom írni.
Szeretettel olvastalak - ölellek? Szomorúfűz |
- May 14 2012 20:13:39
Kedves Mamuszkám!
Nagyon sajnálom sanyarú gyermek sorsodat, amit az árvaság hozott számodra, és lehet, hogy a mostani betegségeidet a nagyanyád mellett élés alapozhatta meg! Hiszen a kisgyermekkorban átélt dolgok nagyon is meghatározhatják a felnőttkorunkat. Igen örülök, hogy végül édesanyád újra férjhez ment és már nem éltél a "kegyetlen" nagyanyáddal, mert szerintem ez a helyes meghatározás.
Örülök, hogy végül is az lehettél, ami szerettél volna lenni!
Szeretettel: Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 26. Friday,
Ervin napja van.
Holnap Zita, Mariann napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
