|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Ahogy a cím is mutatja, az életbõl való kiábrándultságot mutatja ez a mû. S hogy hova is vezethet a kilátástalanság és a kétségbeesés, s hogy a küzdés miért sem szerepel a lány vagy éppenséggel fiú(döntse el mindenki magában) gondolataiban. Az ok a belefáradás...
A sötét szobámban csak egy kis élni vágyó fény pislákolt be az ablakrésen át. Kicsiny cérnához hasonló nyúlánk volt csupán, de engem borzasztóan zavart. Erõt vetem hát magamon, s lomhaságomtól vezérelve, mint egy zombi, úgy másztam oda az ablakhoz, és belemarkolva a függönybe, elhúztam azt teljesen. Majd visszakúsztam a régi szokásos helyemre. Bágyad tekintetemet csak mozdulataim multák felül, ahogy szép lassan visszaültem a sarokba, és folytattam azt a fontos teendõmet
A szoba le sem tagadhatta volna gazdáját, hiszen teljesen olyan volt, mint én, olyan élettelenül akarattalan és kipusztult. Nem is sok minden található benne, csak épp amire szükségem van: egy ágy egy kisasztallal. Ennyi az egész. És ott van az a sok haszontalan holmi a másik sarokban. Egy tányér, valami pohár, zokni, néhány fecskendõ, papírok, zsebkendõk.
Ennyi hát az én életem. Ja és az a bizonyos fontos teendõm
Muszáj, kell!
Számtalan öngyilkossági kísérletet hajtottam már végre, de rájöttem ennél sokkal jobb a kábítószer. Élvezetes nem úgy, mint mikor megpróbálod felvágni az ereidet, vagy megfojtani önmagad, esetleg bevenni egy csomó gyógyszert.
24 éves vagyok, rokonom nincs, szüleimet elveszítettem. A munkahelyemrõl kirúgtak, az állítólagos nagy szerelmem megcsalt, s mikor szakítani akartam vele korházba kerültem a sérüléseimtõl. Ott döbbentem rá, hogy célom nincs, álmaim szertefoszlottak. Ez az életem? Hogy éljek így tovább? Miért? Nem kérek többet ezekbõl a fájdalmakból, köszönöm.
Így hát jó barátommal, a fecskendõvel tengetem napjaimat ebben a szobában. És, jól érzem magam. Most vagyok csak igazán; talán boldog.. Többre nincs is szükségem. Nem kell semmi már.
Viszont ahogy magamra nézek, nem látok mást csak egy lelki nyomorultat, aki lassan darabokra esik szét . Fáradt, és haszontalan vagyok. És ahogy látom már csak a ruha tart össze. Ember lennék? Már nem tudom. Nem hasonlítok egyáltalán egy emberre, sõt állat módjára lakok és viselkedek ebben a szobában.
Élet? Mi az? Már nem tudom.
S valaha tudtam? Fogalmam sincs
Csak egy szúrás.
Megoldás-e ez? Nekem igen. Viszont az utolsó szúrásom jól sikerült. Érzem.
Csak az Istent kérem, hogy értsem , és bocsásson meg nekem.
Nagyon jól sikerült, érzemr30;nagyon jól..
|
|
|
- március 30 2008 19:37:43
A leírásból is látszik, hogy ez nem az utolsó út. Ez csak kitérõ, egy menekülés a problémák, gondok, tragédiák elõl.De éppen azért vagyunk "emberek", hogy mindezt feldolgozzuk önmagunkban s ha ez egyedül nem megy, akkor mások segítségével. Csak az elsõ lépés a nehéz, mert ott a boldogságot, a megnyugvást ki kell harcolni, dolgozni kell érte.A tû a legegyszerûbb út, gyors és hatásos, de végzetes.
A segítség mindig ott van, csak a kezedet kell nyújtani érte s akkor megtalál.
Persze e sorok nem rólad szólnak, hiszen az életkor mást jelez, de valakirõl írtad vagy részese voltál, lehetsz, életének és ezt életszerûen, reálisan leírtad nekünk. |
- április 01 2008 13:57:30
Nagyon remélem én is, kedves Manga, hogy nem Te vagy az, akinek már csak egy-egy tûszúrásra van szüksége a boldogsághoz!
Ha ilyen jutna eszedbe, akkor gyorsan felejtsd el.
Istenben és magadban bízz - akkor nem csalatkozol!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- április 02 2008 18:43:04
Köszönöm, hogy írtatok :-) És ne aggódjatok, jól vagyok örülök én az életnek, és semmi pénzért sem dobnám el magamtól:-) Ez a mû úgy született, hogy épp csalódtam valakiben, és pont azon a napon olvastam egy újságban, hogy egy fiatal lány akar véget vetni az életének. Így született ez a kis novella. Tudom, hogy küzdeni kell az életben, de néha igen is nagyon nehéz, ezt próbáltam érzékeltetni. Én nem vagyok egy feladós típus:-) Szóval ne aggódjatok, most boldog vagyok:-) Viszont verseket, és novellákat akkor szoktam írni, mikor magam alatt vagyok, szóval a többi novelláim, veseim sem lesznek épp vidámak.De remélem tetszeni fognak. |
- április 03 2008 10:19:39
 |
- április 09 2008 22:29:14
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 05. szerda,
Imre napja van.
Holnap Lénárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
