Az a leírhatatlan, és elmondhatatlan érzést próbáltam szemléltetni, milyen is, mikor az ember hazatér...
A horizont távolában pislákolt a már-már kihunyni készülõ haldokló napfény. S szívemet megtöltötte mind az a boldogság, mi egész testemen végig járt, ahogy mindezt láthattam újra a vonat ablakából. Mert tudtam...
- Végre itthon vagyok-
Lassuló robajjal zúgott a sínen a megállni készülõ jármû. A vonatról leszállva beleszippantottam a természet üde, friss és csalogató illatába. Becsuktam szemem, s hagytam hogy érzékeim vezessenek oda, ahol már rég jártam. Oh Istenem! Milyen rég éreztem már ilyesmit...
Mert végre; végre haza értem.
Manga lany - április 02 2008 12:25:43
Az a 30; három pont lenne, nézzétek így a mûvet
denes - április 02 2008 15:27:36
A 30-okat kijavítottam. Most rövidet írtál nekünk Manga lány.Nem tudjuk honnan jöttél és hová érkeztél, de azt érezzük, hogy boldogan jöttél és ez a lényeg.
Így aztán kritikát se nagyon lehet írni, de az ez elõtti történetedre írhatnál nekünk valami biztatót.
Manga lany - április 02 2008 18:33:49
Köszönöm, hogy kijavítottad nekem:-) Oké, írni fogok:-)
