Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikFebruár 23 2020 16:48:30
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 5
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Szerelem
Anagramma
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10199]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3565]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
A mélység ereje
"...Van aki könnyen eléri azt akit szeret, van aki sír szenved, mire övé lehet..."









Hideg, õszi nap volt. A szél éles, kérlelhetetlen ujjai belekapaszkodtak a lány bokáig érõ, sötét kabátjába. Bele-bele kapott vállig érõ, szõkés barna hajába. Fázósan összehúzta magán a kabátot, s nézte a lába elõtt kergetõzõ levelek élettelen, szélnek kiszolgáltatott táncát. Tekintetét a lába elõtt örvénylõ levelekre függesztette, hosszú ideig csak bámult maga elé, miközben némán rótta az utat.
A lány szemébõl kihullott egy könnycsepp, s apró gyöngyként gördült az út porába. Kisvártatva egy hosszú, fémkorlátos hídhoz ért. Belekapaszkodott a hideg vasba.
Úgy szorította, mintha az megváltoztathatna mindent, s azonnal meleg takaróként burkolná körül fájó szívét.
Lenézett. Pupillái óriásira tágultak, s beleveszett az alant örvénylõ hûvös, nehézkes folyam látványába.
A vizet nem töri meg az idõ, s az érzelmek. Olyan nyugodt, ahogy végtelen elhatározással hömpölyög a végsõ megsemmisülés felé, ahogy a nap melege egyenként magához szólítja minden egyes cseppjét, hogy aztán a szelek szárnyán újra születhessen, s egy másik mederben összegyûlve ismét egyesülve áramoljon tova. Mindezt az idõ soha véget nem érõ láthatatlan síkján át.
A lány könnyei már megállíthatatlanul potyogtak, s a mélybe hullva elvegyültek a fénytelen vízben. A teremtés halkan suttogta maga elé.

"Van aki könnyen eléri azt akit szeret, van aki sír szenved, mire övé lehet...

S hirtelen határtalan megkönnyebbülés járta át testét, lelkét. Az emlékek erõt adtak, s boldogsággal töltötték el.
Könnyei továbbra is hullottak, kísérletet sem tett rá, hogy letörölje õket. Levette nehéz kabátját, s a korlátra hajtotta.
A szél most már akadálytalanul csapódott meztelen karjának, s tépte, cibálta gyönyörû haját. Földöntúli szépség és hatalom áradt belõle, miközben felmászott a korlátra, s elveszett szerelmére gondolt, ami talán sohasem volt igazán övé.
Felegyenesedett a vékony vason, s széttárta karjait. Meg-megbillent az erõs fuvallatok nyomán, de ugyanolyan háborítatlan, békés mosoly ült arcán. Figyelte, ahogy egy kisebb szélroham felkap, s a magasba emel néhány élettelen falevelet, s szép lassan a víz felszínére ejti õket.
Újult erõvel eredtek neki ismét könnyei. Elmondhatatlan, beletörõdött szomorúsággal gondolt vissza eddigi életére. Minden széllökéssel egyre bizonytalanabbul ált a korláton a több méteres mélység fölött.
Hatalmas levegõt vett, s egy hirtelen széllökés kíséretében elvesztette egyensúlyát. Hangtalanul, könnyezve zuhant a hidegen tátongó, mély vízbe.
A testet elnyelték a szürke habok. Még néhány percig fodrozódott a víz, de szép lassan teljesen magába fogadta a mozdulatlan testet.
A víz, mintha misem történt volna ballagott tovább medrében. Ugyanazzal a nyugalommal, amivel már száz, meg száz éve minden áldott nap.
Most elnyelt egy életet, egy magányos, összetört szívet, mely egész eddigi életében csak viszonzatlan szerelemre lelt. De még csak meg sem látszott rajta. Semmi más nem árulkodott róla, hogy a boldogtalan teremtés itt járt, csupán a korláton csüngõ, elhagyatott, fekete kabát. Egy újabb fuvallat életre keltett egy halom, csupa szín, õszi levelet, s a vízfelszínre helyzete, ahol a lány néhány pillanattal ezelõtt eltûnt.
Eleredt az esõ. A természet vadul, tombolva gyászolt.
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. február 23. vasárnap,
Alfréd napja van.
Holnap Mátyás napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Gyongy
23/02/2020 14:21
Kellemes délutánt Napkorong smiley

orok szerelem55
23/02/2020 11:04
Kellemes, szép vasárnapot kívánok Mindenkinek! smiley

Manon
23/02/2020 10:54
Kellemes pihenést mindenkinek!

Helen Bereg
22/02/2020 19:12
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
22/02/2020 15:24
Kellemes, szép délutánt Napkorong smiley

hzsike
22/02/2020 11:06
Szépséges napot mindenkinek! smiley

Helen Bereg
22/02/2020 10:43
Csodás, tavaszias hétvégét Koronglakók! smiley

orok szerelem55
22/02/2020 10:30
Szép napot és kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek! smiley

KiberFeri
22/02/2020 10:30
Kedves korong-lakóink és látogatóink, mindenkinek kellemes hétvégét kívánok!

Helen Bereg
21/02/2020 19:18
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
21/02/2020 12:52
Kellemes délutánt Napkorong smiley

KiberFeri
20/02/2020 08:46
Kellemes napot kívánok, kedves korongosok...

Manon
20/02/2020 08:19
Kellemes csütörtöki napot Napkorong!

hzsike
19/02/2020 18:35
Szépséges estét mindenkinek! smiley

Helen Bereg
19/02/2020 17:16
Szép estét Mindenkinek! smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes