|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Kecskepásztorból - tejgyáros karrier
Gyerekkoromban nagyapám házában, - homokdomb tetején épült - éltünk. Zsákutca volt közlekedés szerint és életútként is, noha amiről mesélek, szerencsés, ritka kivételnek mondható.
Szomszédunkban is nyomorúságos körülmények között éltek az emberek. A szélső házban lakott egy nyolc gyermeket nevelő szabómester, akinek mesterségéhez illő munkája sohasem akadt. Ugyan ki varratott volna ruhát a háborús nélkülözések idején, amikor ennivalóra sem jutott pénz, a rongyos ruhákat pedig mindenki házilag, maga javította. Így a szabómester – kecskéket legeltetett naphosszat és közben vadon termő gyümölcsöket gyűjtött családjának táplálékul. Lakásukat nevezhetjük menedékhelynek is: egyetlen szoba, tele ágyakkal szekrény, varrógép és néhány szék. A konyha verandából lerekesztett keskeny fülke, benne egy asztal, pár hokedli, tűzhely és egy láda.,benne edényekkel. A gyermekek közül kettő szellemi nyomorék. – Reggelente – iskolába menet – beszóltam Irénkéért, aki osztálytársam volt, amíg le nem bukott /nem tanult szinte semmit, hogyan is tehette volna?- kisebb testvéreire vigyázott, mert ő volt korban a legidősebb. / Gyerekként is megcsodáltam azt a feneketlen nyomort, amit az édesanya derűsen viselt. Nem idegesítette egy picit sem, hogy a felfordított hokedliban egy szál rövid ingecskében hangosan sivalkodott a legkisebb lány, Erzsike, mert éhes volt és mert bizonyára fázott is, hiszen mezítláb saját ürülékében állt, amíg anyjuk a többi gyerekkel foglalkozott. Mit ebédeltek? – elképzelni sem tudom, de nem haltak éhen és nem is betegeskedtek. Nyáron könnyebb volt az élet, de télen nehéz, hisz meleg ruha sem volt, ami mégis, azt közösen, felváltva viselték.
- Nagyot fordult az élet a háború után. Imre bácsi munkát kapott a kekszgyárban, kedvezményes áron vagy ingyen sok süteményt hordott haza, még nekünk, játszópajtásoknak is jutott belőle.
Később - akkor már nem laktunk a közelben, - hírét hallottam, hogy a két idősebb lányt rokonok örökbe fogadták, iskoláztatták. Imre bácsi pedig a közeli nagyvárosban – a kitelepített svábok egyik pompás házát kapta szolgálati lakásként és kinevezték a tejgyár vezérigazgatójának. Jól ment a soruk, szépen öltöztek és finom ételeket ettek. A kecsketejet továbbra is szívesen itták, mert a szerencsét a tejnek köszönhették. A zsákutcából megnyílt az út az emberi élet méltó folytatásához.
|
|
|
- október 09 2012 18:31:46
Drága Saroltám!
Mindig szívesen olvasom ezeket a régi történeteidet. Sok hasonlót láttam és éltem át a háború után.
Te olyan színesen érdekesen eleveníted fel az élményeidet, a látottakat, hallottakat, hogy szinte levegővétel nélkül olvastam végig. A tej akkoriban az életet jelentette a szó szoros értelmében.
Szeretettel gratulálok, nagyon tetszett: Maria |
- október 10 2012 08:28:17
Kedves Maria!
Köszönöm erre az aprócska írásra - emlékezésre - is kiterjedő figyelmedet. Az tette aktuálissá, hogy manapság megélhetési forrásként emlegetik a kecskét /!!/ - és persze a nyomor, ami talán néhol még nagyobb, bár 8 gyereket nem nevelnek egy családban már
szeretettel -Mamuszka |
- október 11 2012 06:58:24
Szeretem a régvolt igaz történeteidet kedves Mamuszka, szeretettel olvastalak és gratulálok!
Szeretettel ölellek: Évi. |
- október 11 2012 16:31:34
Kedves Mamuszka!
Igen szép és megható történetet olvashattam Tőled, örülök, hogy az olvasásban Hozzád is elértem!
Minden szegény és tisztességes, becsületes család megérdemelné, hogy jó sorsra jusson! Sajnos, ez nem mindenkinek adatik meg!
Ma hallottam a rádióban, hogy nagyon sokan vettek fel családok hitelt lakásvásárlásra vagy építésre. Példának okáért van egy 3 gyermekes család, s csak egy kereső van a családban jelenleg. A 6 milló Ft-os hitel törlesztését ne tudják fizetni, és az Eszközkezelő ha megvásárolja a lakásukat, akkor is bérletet kell fizetniük havonta azért, hogy a saját lakásukban maradhassanak. Számszerűleg kb. 8.000 ilyen család vár az Eszközkezelő segítségére, de nem biztos, hogy mindegyiken tud segíteni!
Sajnos, az elszegényedés folyamata egyre jobban felerősösik napjainkban. Nem tudom, hová jutunk?
Talán, ha most is egy nagy család kicsi házban, egymás hegyén-hátán élne, nem volna olyan nagy az igény, akkor kevesebb-ből is meg lehetne élni! Érvényes mindig az a mondás: "Addig takarózz, ameddig a takaród ér!"
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
- október 11 2012 17:00:45
Kedves Évi!
köszönöm, hogy ismét meglátogattál és elolvastad ősrégi történetemet - ami igaz volt és jól végződött
szeretettel köszöntlek - mamuszka |
- október 11 2012 17:04:33
Kedves Zsuzsanna!
Örülök, hogy nálam jártál és hozzátetted szomorú élményeid gondolatait.
Nagyon igaz, hogy szegény ember is tud boldog lenni - gyerekeivel és állataival - és ha vidáman fogja fel a nélkülözést, lehet, hogy egyszer csoda történik - mint az én szereplőimmel.
Én is boldogabb voltam, míg szegényebb és egyszerű emberek között éltem.
szeretettel köszöntelek ismét - mamuszka |
- október 15 2012 16:43:28
Drága Sárika!
Mikor élettörténeteidet olvasom, felelevenednek emlékeim a gyerekkorból. Igaz, nem voltunk gazdagok, de jutott étel és ruha is. Talán elmondhatjuk - kevesebből is meg tudunk élni, ha nehezen is.
Jó volt olvasni Téged
Szeretettel ölellek: Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 18. csütörtök,
Diána napja van.
Holnap Vilhelmina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
