|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 1
|
|
 V
Összezavarodott. Zúgott a feje.
Túl sok ideje volt gondolkozni, túl sok irányból áradt felé az információ.
A sok okosnak kikiáltott, szemüveges, többnyire barázdált arcú férfi és nő, akiket nap, mint nap látott, hallott, minduntalan csak azt hajtogatta: „Ne fojtsd el a negatív érzéseket, később hatványozottan ütnek vissza…” „Sírj, az segít.” „Éld meg a haragot.” „Mutasd ki az érzelmeidet. Ha elfojtod a dühöd, félelmeid, szorongásod, sokkal nagyobb bajt okozol magadnak, mintha kiadnád…. Beteg leszel! Depressziós leszel!!!”
De hát ő mindezeket megteszi, akkor mégis miért érzi magát nyomorultul?
Ha dühös, kiabál, ha boldog, madarat lehet vele fogatni, ha meg olyan filmet néz, amiben csak egy picike kis szomorúság is megjelenek, akkor bizony elpityeredik… de akkor miért érzi ezt? Most mi más? Mi változott? Egyáltalán mi számít „negatív érzelemnek”, hol húzódik a határ „pozitív érzelmek” és „negatív érzelmek” között? És ami a legfontosabb: az az érzés, amit most érez, hova tartozik?
Vágyat érez. Vágyat arra, hogy szerethessen valakit, vágyat, hogy Őt is szeressék, vágyat, hogy kiadhassa magából az évek során felgyülemlett szeretetet. A szeretet, ami más. Azt szeretet, amit nem a Testvére, az Édesanyja, a legjobb barátai, vagy a minden kisállatnál aranyosabb házi kedvenc iránt érez, mégis szinte ugyanolyan mély és erős. Talán nem is „szeretetnek” kéne hívnia, hanem „szerelemnek”? De hiszen ha szerelmes az ember, akkor szeret valakit, tehát iránta is szeretet érez, nem? És Ő mindig, ebben a másik formában is szeretni akart valakit.
A szeretet pedig jó. Pozitív érzelem. És mégis… évről, évre, egyre jobban feszíti szét belülről a mellkasát, érzi, ahogy fáj, szinte hallja ropogni a bordáit, szakadni a húst, pattogni a bőrt. Ki akar belőle törni. Át akarja adni valaki másnak. Valakinek, akit nem is ismer, mégis sóvárog utána. Valakinek, aki sosem volt az Övé, de tudja, hogy ha találkozna vele, akkor soha többé nem engednék el egymást... Egyszer hallott egy idézetet: „Egy kis vágyakozás valaki után csodát tesz az emberrel, és jó a bőrnek”. Na persze… ez az idézet azt mondja, hogy az, amit érez jó dolog…. De ha jó, akkor mégis miért fáj ennyire? Miért sírja álomba magát miatta? Miért nem tud tőle megszabadulni? Miért fáj sokkal jobban, mikor látja a környezetében, hogy mennyire boldogok az ismerősei? Igen, örül nekik. Tényleg szívből örül a boldogságuknak, sokat szenvedtek már ők is. Megérdemlik a Párjukat.
De Ő miért nem érdemli meg ezt a boldogságot? Miért nem adhatja át a szívét másnak? Miért kell magányosan töltenie az estéket? Mégis mi rosszat tett, ami miatt még vezekelnie kell? Melyik égi lényt sérthette meg? Isten komolyan csak Neki nem teremtett párt? Ha nem, miért nem? És hogyan engesztelhetné ki, hogy teremtsen Neki is?
Végül is… mindegy is. Kár már ezeken a dolgokon rágódnia. Nemsokára egy boldogabb helyre költözik, ahol már nem fogja érezni a fájdalmat. Ahol már megnyugodhat. Elgondolkozva nézte az dohányzóasztalra készített pirulákat és a nagy pohár vizet. Néhány szemet tenyerébe vett, nagyot sóhajtott. Sorban, egyenként vette be őket, mindegyik szem után egy kis korty víz, míg el nem fogyott a teljes adag. Aludni készülődött. Végigdőlt a kanapén, s behunyta szemeit.
A csillagok már várták. |
|
|
- November 17 2012 07:56:13
Tetszik  |
- November 18 2012 22:18:39
Ennél a hozzászólásnál mondjuk kicsivel építőbb jellegű dolgokat vártam volna... |
- November 21 2012 18:47:28
Nem akartam eddig véleményezni a prózádat, de mivel látom, hogy nem vagy megelégedve a hozzászólással, gondoltam, hogy van néhány gondolatom.
Valahogy úgy vagyok ezzel a írásoddal kapcsolatosan, hogy nem igazán tudom, hogy mit akarsz "közölni" az olvasóiddal. Én úgy tanultam, hogy egy novella attól novella, ha a vége csattanóval végződik, még pedig ettől egy kicsit "ütősebb" végkifejlettel. Értem én a mondanivalódat - egy öngyilkosjelölt töprengései a boldogságkeresés útvesztőiben eltévedve - mely engem különösebben nem fogott meg. Ennyit a prózádról.
Más: Én azt tapasztaltam, illetve úgy illik, hogyha belépsz egy prózával - 2o1o óta ez a tizedik prózád - megtekintsd és véleményezd a többiek prózáját is. Különben hogyan várhatod el, hogy téged olyan sokan olvassanak és véleményezzenek? Én úgy gondolom, hogy ez így működik minden portálon, aki érkezik annak kell alkalmazkodni a többiekhez. Ha ezt nem így teszi, még annak is örülhet ha egy "TETSZIK"-et kap véleményként egy szmájlival.
Üdvözlettel: Varika |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 19. Friday,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
