|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Szösszenet Vyvyen írásának hatására
csak-fater
Olyan, mint egy ölelés. Mikor ( a már nem létező ) kedvesem megölel. Nem hiszem, hogy mindenki tudja, egy ölelés mennyire megnyugtató, felszabadító tud lenni. Igazából, rendesen, már rég nem ölelt meg senki. De mégis, mégis emlékszem rá, milyen is az, mint amikor írok.
Mikor írok,- mert írnom kell, egy belső késztetésre-, csendnek kell lennie körülöttem és persze nyugalomnak. Néha bíz, könnyezem a gondolatok, érzések hatására, amit leírok. Papírra vetem úgy, ahogy az kiszakad belőlem, később átnézem és rendezem sorait írásomnak. Ez, a fizikai része. Hogy belül mi zajlik? Az leírhatatlan, Nincs rá mondat, nincs megfelelő szó, mert még nem találták ki. Van, hogy a poklokat járom, vérzek. Elszorul a torkom és nyom a mellkasom. A könnyem meg csorog, sírok. Úgy érzem, utolsókat dobban a szívem. Ennek ellenére, csak írok és írok. Mert az írás, az igaz írás, felszabadít némiképp.
Máskor meg, tündérekkel táncol a lelkem felhők tetején. Ugrándozik, repked, mint egy húsz évesé. Eufórikus érzés ragad magával. Kellemes, érzéki fuvallat. Olyankor át tudnám ölelni az egész világot, megrázni és a kipottyanó szép dolgokat elajándékozni. Mindegy kinek, valakinek, aki épp arra jár és mellé, egy mosolyt is adnék. Vagy épp futnék vidáman, ki, messze a szabadba. Rétre, erdőszélére és lepkéket kergetnék. Mintha valóban ott sétálnék az erdei úton, és hallanám a szél hangját, ahogy a fák tolmácsolják. Szinte látom, ahogy egy őzike szökken át az úton, a léptem neszére, felrebbennek a madarak. Hallani vélem a szárnysuhogásukat, ékes trillázásukat. Orromban érzem az erdő jellegzetes illatát.
Ám, nem mindig tudok írni. Hiába érnek hatások, hiába érinti lelkem öröm, vagy bánat. Csupán bennem kavarog, mintha azt mondaná,- nem, még nem vagyok kész-.
Egyszer valaki, a következő üzenetet küldte nekem: „mikor az ember verseid olvassa, azt hinné, nem is ember a szeretett lány, hanem, virág szirmaiból ágyat vető tündér, ki nektáron él. S a kínzó csend itt szavakból áll, mik csak egyet mondanak végig, azt, hogy szeretlek.” |
|
|
- december 20 2012 17:18:13
abszolút tudom, miről beszélsz 
"Ám, nem mindig tudok írni. Hiába érnek hatások, hiába érinti lelkem öröm, vagy bánat. Csupán bennem kavarog, mintha azt mondaná,- nem, még nem vagyok kész-."
örülök, h ezt megírtad, mert jó olvasni, másnak mit jelent az alkotás öröme :3 én szívesen megölelnélek  mert jó dolog az :3
bár én az ellentéted vagyok olyan tekintetben, h lévén zenefüggő vagyok, imádom mindig a gondolataimhoz illőt választok, mikor írok
szeretettel olvastalak!  |
- december 20 2012 17:28:02
Köszönöm a kedvességed Vyvyen éééés jöhet az ölelés Tudom, hogy jó, szuper dolog
Köszönöm |
- január 03 2013 13:14:17
Kedves Csak-fater!
Szösszenetedet olvasva én is arra jutottam, hogy hiszen nagyon sokan hasonlóan érzünk ami a "pokoljárást" és az "eufórikus állapotot" illeti.
Amikor könnyen jön az ihlet, akkor a Múzsánk homlokon csókol minket, mindjárt könnyebben jönnek a gondolatok, s követik a leírt szavak. Aztán van, amikor ugyan forog az agyunk, s benne a különböző gondolatok, mégis olyan nehézkesen tudjuk leírni az érzéseinket. Én azt mondom, semmit sem kell erőltetni.
Mert tudom, hogy ha nagyon erősen akarom, akkor sem megy jobban az írás!
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
|
- február 08 2013 14:16:24
Számomra csak egy év volt, amikor álomból ébredés után születtek az írásaim, kegyelmi állapotként éltem meg. Azóta is várom, hogy újra éljem.
Szeretettel: Perzsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 23. kedd,
Viktória napja van.
Holnap Ádám, Éva napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
