|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
A csomag
Ma már újra tudom. Minden, amit kapunk, kell nekünk, értünk van , szükségünk van rá.
Biztos tudtam valamikor régen is, amikor még gyerek voltam. Egészen kicsi gyerek. De elfelejtettem.
Mostanság gyakran jut eszembe egy régi karácsony. Fiaink 3-4 éves formák voltak.
Elhatároztuk, hogy szakítva a szokásokkal, nem vacsora után csenjük az ajándékokat a fa alá, hanem
míg a kicsik alszanak, odavarázsoljuk, és megterítünk vacsorához.
Úgy terveztük, hogy a feldíszített, ajándékokkal körberakott fa mellett, gyertyafénynél vacsorázunk.
Koradélután kicsikéinkkel feldíszítettük a fát. A mai napig közösen díszítjük, és szinte minden dísznél
van valami kedves történetünk.
Mikor a fiúk felébredtek, szépen felöltöztettem őket, ahogy ünnepen illik.
Kicsiny lakásunk nappalija szolgált az ünnepi asztalnak is hellyel. A teljes fényében pompázó
karácsonyfa mellett megkezdtük a vacsorát. Kis családunk szokása, hogy a karácsonyi asztaltól nem
állunk fel, amíg mindenki meg nem ette az utolsó falatot is.
Szépen körberakjuk magunkat mindennel. Az almával, amit mindig annyiszeletre vágunk, ahányan az
asztal körül ülünk, hogy mindig együtt maradjunk, a levessel, a másodikkal, az innivalókkal, a kis
asztallal a szennyesnek, a fogpiszkálóval, a tartalék zsepivel…. Mindennel, amire csak szükség lehet,
csak felállni ne kelljen. Az szerencsétlenséget hoz (persze nem vagyunk babonások).
Szóval, leültünk vacsorázni. A karácsonyfánk a gyerekek szemében tükröződve pompázatosan
csillogott,villogott. Nekiláttunk a vacsorának. A fiúk feszengtek. Mint akinek viszket a feneke.
Tudták, hogy nincs felállás, de úgy mentek volna. Két falat levesnél több nem csúszott le a
pocakjukba. A másodikból egy – két falatot elmajszoltak, s szemmel láthatóan nehezteltek ránk, hogy
mi többet eszünk. Cinkos mosollyal kacsintottunk egymásra férjemmel. Az idő tájt kevés pénzből
csináltunk csodát a kicsiknek. A két okos tekintetű, érdeklődő, mindenre olyan nagyon kíváncsi és
nyitott, gyönyörű fiainknak. A karácsonyfa alatt gondosan becsomagolt csecsebecsék várták Őket.
Nagy piros masnival, és óvódás jelükkel. Alig tudtuk lenyelni az utolsó falatokat. Két kicsink kilövésre
készen, az izgalomtól egyre vörösebben ficánkolt az asztalnál. A desszerttől elment a kedvünk. Nem
akartuk kínozni őket. Már ez is óriási teljesítmény. A koszos edényeket már leszedni sem volt időm.
Mikor elhangzott, hogy „-Egészségetekre!”, a két gyerek, mint marathoni futó a hírrel, egyként
zuhant a fa alá, és mindent felülmúló izgalommal kutatták a csomagokat, hogy melyiken van a jel?
Az ovis jel. Domino, vagy szívecske.
Rolandom a fa alatt ülve, egyszer csak átölelt egy csomagot, és ragyogó tekintettel ránk meredve,
örömtől mámoros hangon ennyit rebegett:
- Köszönöm! Pont ilyet akartam!
- De hisz nem is tudod, mi van a csomagban kicsim! – mondtam jótékony mosollyal.
- Nem baj, én akkor is pont ilyet akartam! – hangzott a gyermeki válasz. Azzal a bölcsességgel
és tudással, amit, ha szerencsénk van, újra meglelünk. És újra egy négyéves gyerek
tisztaságával tudunk majd örülni minden csomagnak, ami minket illet.
(Monori Andrea 2012.12.20.) |
|
|
- december 20 2012 20:56:09
Jaj, ez annyira jó... kicsit visszavittél a múltba, mikor a gyerekeim még kicsik voltak. Milyen fura, hogy tudtak örülni mindennek. Mára már fiam 26, lányom 24 éves lett.
Igen és ez is mennyire jó, igaz, hogy az ember örüljön annak ami van, amit kap. Mindegy mekkora az ajándék
Örömmel olvastam
Zoli |
- december 20 2012 21:24:28
Szia Zoli!!!!
Érted érdemes írni!
Olyan aranyosan tudsz örülni.
Jó, hogy itt vagy.
Jó, hogy olvasol.
Örültem Neked!  |
- december 21 2012 06:56:05
Ó, köszönöm Andrea
Aranyos vagy |
- december 21 2012 19:55:21
Kedves Rezdüléseim!
A legapróbb rezdülés nélkül, szinte visszafogva a légzésemet olvastam végig ezt a bájos, karácsonyi szeretet melegét árasztó írásodat. Kívánom, hogy ennek a kis írásnak a kisugárzása ragyogja be az idei- és az eljövendő karácsonyi ünnepeidet!
Szeretettel Andy  |
- december 21 2012 20:11:27
Köszönöm Andy!
Hasonló szépet és jót kívánok, s ha van kedved verset is olvasni,
Karácsonyi csoda versem békességét kívánom Neked nem csak az ünnepre.
Szeretettel
Andi |
- december 31 2012 16:37:16
[b]Azzal a bölcsességgel és tudással, amit, ha szerencsénk van, újra meglelünk. És újra egy négyéves gyerek tisztaságával tudunk majd örülni minden csomagnak, ami minket illet.[/b]
Gyereknek maradni, gyermeki meglepődéssel élni s látni a világot... így kellene. Nagyon szép "mese". Örülök, hogy olvashattam |
- január 02 2013 18:42:21
Köszönöm Elaine! |
- január 03 2013 13:21:10
Kedves Andrea!
Nagyon szép a visszaemlékezésed azokra a régi Karácsonyokra, a gyermeki öröm, a naivitás engem is mindig megkörnyékezett, főleg ünnepek alkalmával, de mondhatom, hogy az egész eddigi életemet is jellemezte. Mert még mindig bennem is ott van a valamikor kisgyermek, és ez nagyon jó dolog, sok felnőttkori nehézségen át tud segíteni!
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 21. vasárnap,
Tamás napja van.
Holnap Zéno napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
