|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
Egy kevéssé ismert alapítvány – városunkban – kiírt egy pályázatot, közzé tette a helyi napilapban nyugdíjasok részére. Címe csábító a nosztalgiára. „Amikor én még kis srác /kislány voltam”. A pályamunkát géppel írva személyesen kellett benyújtani adott címre.
Mivel van elég időm, emlékezni, írni is szeretek, a pályamunkát én is benyújtottam. Egy hónap múlva kaptam értesítést, melyen a díjkiosztó ünnepségre hívták a résztvevőket. Férjem kíséretében elmentem a műsoros rendezvényre. A nagy előadóteremben körülbelül harmincan gyűltünk össze. Találkoztam néhány kortárs ismerősömmel, akik szintén beadták írásaikat.
Örömmel üdvözöltem egykori tanár kolléganőmet, akiről tudtam, hogy miután elvégezte tanári diplomája mellé a könyvtár szakot, a városi könyvtár munkatársa lett, és csatlakozott – már nyugdíjasként - a könyvtár által támogatott Antológia-körhöz, melynek tehetséges alkotótábora kiadvánnyal jelent meg minden évben a könyvhét rendezvényein. Adél – nevezzük így – már több önálló kötetet is megjelentetett – szintén örömmel üdvözölt engem, és miközben helyet foglaltunk, elmondta, hogy őt felszólították a részvételre, és azt is tudja már, hogy ő lett a második helyezett. Kissé meglepődtem, - én nem kaptam értesítést esetleges sikeremről, de még reménykedtem – mert kis elbeszélésemet elég jónak ítéltem.
Következett a rendezvény megnyitása. A szervezők rövid ismertető után beszámoltak az eredményről. Beérkezett harminckét pályázat, az első három helyezett nevét ismertették, majd felkérték őket, hogy olvassák fel műveiket. A többi pályázó nevét a „futottak még…” kategóriában sem említették, elismerésük az volt, hogy végighallgathatták a „győztesek” írását. A három sikeres pályázó közül kettő az Antológia-kör tagja /köztük az én említett volt kolléganőm/, a harmadik egy vezető beosztású nyugdíjas tanár felesége, aki a megadott címhez képest /Amikor én még kislány voltam/ - érettségiző korában megélt szerelme történetét mesélte el pályamunkájában. Lánya fotózott, a díjazott mama pedig egy tálca süteménnyel megvendégelte a részt vevő közönséget. A díjazottak könyvcsomagot nyertek,
mi, többiek pedig egy hasznos tapasztalatot: nem érdemes pályázni, ha nem ismered a rendezőt. Csalódottan távoztunk. Feledhetetlen „élmény” volt.
|
|
|
- January 22 2014 08:23:44
Kedves Mamuszka!
Nem csodálkozom, hogy nagy csalódás volt ez a feledhetetlen "élmény". Én még soha nem pályáztam sehová semmivel, pontosan ezen okokból kifolyólag amit leírtál. Nem is érdekel. Ugyanis olvastam már egy párszor ilyen eredményhirdetéseket, melyben olvashattam a "győztesek" műveit is, és elcsodálkoztam. Hiszen voltak sokkal jobb, szebb, értékesebb alkotások a győztesektől, mégsem azok nyertek, pontosan ilyen megfontolásból, mint ahogy Te írtad.
Én úgy gondolom, hogy akit érdekelnek az írásaink, elolvassák, véleményezik, szívesen teszik. Aki pedig nem olvas, nem véleményez, az olvassa a díjazott győzteseket.
Gratulálok írásodhoz, szeretettel olvastalak!
Évi |
- January 22 2014 19:54:02
Kedves Mamuszka!
Nagy érdeklődéssel olvastam írásod. Sajnálom, hogy így jártál, bizony, én is átéltem már egyszer ilyet. Nagy csalódás, mert apait-anyait belead az ember. El is ment a kedvem, nem próbálkoztam többé. Aztán hogy-hogy nem, mégis nekilendültem tavaly előtt.
Nem is számítottam semmire, amikor tavaly nyáron kaptam az értesítést, hogy különdíjas lettem és a Parlamentben lesz az átadás. Gondolhatod örömömet, de ezt szép befejezésnek gondolom, de elég volt.
Azért ne keseregj el, mert a Te tudásod magasan az átlag felett van.
Szeretettel gratulálok: Viola  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 19. Friday,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
