Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikáprilis 14 2021 06:59:16
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 8
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,203
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Anagramma
Szerelem
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10202]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3573]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Zsiványvér
Részlet a Necronomicon átka címû regénybõl.










Hiányzott neki az édesanyja, vele együtt New York is, hiszen ott született. Édesanyja német-magyar származású volt. Hans még Európában, Bajorországban töltötte gyermekkorát, mielõtt szülei kivándoroltak volna, egy távoli rokonuk meghívására. Olyannyira tisztelte édesanyja a saját szüleit, múltját, hogy élete végéig Erzsébetnek hívatta magát. Nem volt hajlandó Elizabeth-té válni, és divatos ruháiba mindig belehímzett egy kis magyar vagy bajor motívumot. Szelíd szõkesége, vakító kék szeme, örökös nyugalma szinte megbabonázta apját, Antonio Michaelt, a szélhámos bankrablót, akinek fogalma sem volt származásáról, mert árvaházban nevelkedett. Anyja sokszor nevetve mesélte, hogy mennyire félt, amikor Hansot a szíve alatt hordozta, nehogy néger gyereke szülessen, mert apjában annyi nép tulajdonsága keveredett, hogy az sem lett volna csoda.

Apja vagy tíz évig udvarolt Erzsébetnek, aki türelmesen küldte a csomagokat a börtönbe, egy-egy balul sikerült akció után. Anyja soha nem kérte az apját, hogy hagyjon fel pénzszerzési módszereivel és menjen inkább dolgozni, ahogy a tisztességes emberek. Erzsébet úgy gondolta, hogy Antonionak zsiványvére van, és abba csak belehalna, ha tisztességesen kéne dolgoznia, vagy otthon úgy csinálna, mintha dolgozni járna, de közben ugyanúgy találkozgatna hasonszõrû barátaival.

Antonio még hatvan éves korán túl is rendszeresen lejárt a sarki klubba bokszolni, és minden vasárnap délután, csakhogy egyensúlyba hozza a délelõtti mise hatását, rendszeresen oktatta fiát a boksz rejtelmeire.
Hans sohasem értette, hogy két ilyen különbözõ ember, hogyan tudott annyi éven át együtt szerelemben élni, s ezért titkon irigyelte is õket.

Tulajdonképpen boldog gyermekkora volt a külvárosi negyedben. Semmi nem indokolta, hogy rossz társaságba keveredjék. Amikor elõször gyûlt meg a baja a hatóságokkal csempészés miatt, anyja csak ingatta a fejét, és azt mondta:

- Úgy látszik, inkább apád vérét örökölted, de én így szeretlek és így fogadlak el. Ha bajba kerülsz, rám mindig számíthatsz - azzal homlokon csókolta és elment a templomba imádkozni.
Hans elvileg keresztény nevelést kapott, még konfirmált is, de anyja megtanította Nap Atya és Hold Anya tiszteletére is.

Amikor apját lelõtték a rendõrök, rá egy évre anyja is utána ment. Egyik este átnyújtotta neki kedvenc medálját, amin egy pogány figura, egy napba öltözött csillagasszony volt, és közölte vele, hogy halott apja nem tud eljutni az Örök Nyár Birodalmába, ezért õ kötelességének érzi, hogy elkísérje. Felvette ünnepi ruháját, abban feküdt le aludni. Soha többé nem ébredt fel. Hans õrjöngött fájdalmában, hogy egyedül maradt, de aztán megértette, hogy anyja még akkor is szerelmes volt a vén zsiványba.

Többé nem érezte jól magát New Yorkban, bár barátai osztozva fájdalmában, mindent elkövettek, hogy jobb kedvre derítsék. Amikor Európában kitört a háború, úgy gondolta, eljött az õ ideje. Úgy érezte magát, mint a fõnixmadár, amikor hamvaiból feltámad. Anyja sokat mesélt Németországról, és Hans mindig is vágyott oda. Szüleitõl örökölt házát barátjára, a félvér Wilsonra hagyta, akinek a felesége éppen gyermeket várt. Nyakába akasztotta az aranymedaliont és kiment a temetõbe elbúcsúzni szüleitõl. Leült a sír melletti kis padra, hogy elmesélje édesanyjának, mire készül.

Enyhe szél támadt, kékes fény kezdett derengeni a sír felett, amibõl szép lassan kibontakozott anyja alakja. Elõször azt hitte, káprázatot lát. Megdörzsölte a szemét, talán elmúlik, de nem. Valóban az anyja volt. Kibontott haja és ruhája furcsán lobogott, tekeredett a teste körül.

- Veled vagyok, fiam, mindig is veled voltam.
Hans körülnézett, hogy más is látja-e, amit õ, de a néhány sírral arrébb piszmogó idõs néni zavartalanul mélyedt munkájába.
- Nem a szemed káprázik, fiam. Tényleg én vagyok.
A Hans torkában összegyûlt gombóc könnyeket csalt a szemébe. Az égi tünemény odatáncolt elé és átölelte. Hans valós ölelést érzett, érezte édesanyja illatát, a gyöngyvirágillatot, annak a kölninek az illatát, amit mindig az apja vásárolt neki. Becsukta a szemét, hogy jobban átélje az ölelést.
- Menj nyugodtan! Mi mindig veled leszünk.
- Mi? Kik azok a mi?
- Én és a társaim, majd idõben megismered õket.
- És apa? Apa hogy van?
- Remekül. Õ is itt van, de még halálában is hitetlen, ezért nem tud alakot ölteni.
- De beszélni már tudok - hallotta Hans a távolból apja rekedtes hangját. - Jó utat, fiam! Aztán, ha valaki kekeckedik egy horog balról, egy egyenes jobbról. Tudod, ahogy tanítottalak.
- Jó utat, fiam! Hívj csak, és azonnal ott leszünk! - ölelte át még egyszer a jelenség, majd fokozatosan eltûnt.

Hans nem tudta, mennyi ideig állt ott. Arra gondolt, talán megbolondult, de a gyöngyvirágillatot még mindig érezte, pedig nincs a környéken ilyen virág, egyébként pedig ahol volt, már rég elvirágzott.

- Drága asszonyom! - szólította meg a kertészkedõ nénit, aki éppen feléje közeledett, hogy kannáját megtöltse a Hans mögötti kútból.
- Mondjad, fiacskám! - szólt barátságosan az idõs hölgy és szemét várakozóan Hansra függesztette.
- Milyen illatot tetszik érezni?
A néni beleszimatolt a levegõbe.
- Hát, gyöngyvirágot - jelentette ki határozottan. - Kétségtelenül gyöngyvirágot. Na, de ilyenkor? - ingatta fejét és köszönés nélkül továbbment.
Hansnak ez elég bizonyíték volt arra, hogy nemcsak látomása volt. Mosolyogva megigazgatta a síron lévõ virágokat és bátran elindult egy kézitáskával Európa felé.
Hozzászólások
denes - május 04 2008 11:00:25
Nekem szellemjáték volt e kis írás, hiszen hitetlen vagyok-mágiamentes-de a történet megfogalmazása, pörgetése, az életrajzi elemek beiktatása vonzóvá tette és így bátorkodtam végigolvasni.smiley
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2021. április 14. szerda,
Tibor napja van.
Holnap Tas, Anasztázia napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Helen Bereg
13/04/2021 19:26
Szép estét Napkorong! smiley

Helen Bereg
13/04/2021 11:08
Szép szeles napot Mindenkinek! smiley

KiberFeri
13/04/2021 08:45
Jó reggelt mindenkinek!

Helen Bereg
12/04/2021 19:48
Szép estét Koronglakók! smiley

Manon
12/04/2021 11:03
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
12/04/2021 10:53
Mindenkinek küldöm az üdvözletemet!

pircsi47
12/04/2021 10:43
Szeretettel köszöntöm a GYULÁKAT!

pircsi47
12/04/2021 10:33
SZÉP NAPOT KEDVESEK!

Helen Bereg
11/04/2021 18:04
Szép estét Koronglakók! smiley

Helen Bereg
11/04/2021 13:25
Szép vasárnapot Mindenkinek! smiley

KiberFeri
11/04/2021 09:13
Legyen tavaszias a vasárnapotok!

Helen Bereg
10/04/2021 18:59
Szép estét Mindenkinek! smiley

Helen Bereg
10/04/2021 13:22
Szépséges hétvégét Napkorong! smiley

KiberFeri
10/04/2021 08:50
Kellemes és jó hétvégét kívánok minden kedves lakótársnak és a minden olvasónknak!

Delfinke
09/04/2021 23:45
Jó ejt

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes