Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikáprilis 15 2021 17:03:08
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 5
Tag: PiaNista, mamuszka

Regisztráltak: 2,202
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Anagramma
Szerelem
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10202]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3573]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
A hegedű


Radmila Markovity: A hegedű

Már kislány koromban is szerettem énekelni, az anyám szerint kornyikálni. Ilyenkor durcásan elvonultam a kertbe, leültem a földre, és ott tiltakoztam magamban, mert nekem igen is tetszett a produkcióm. Amikor úgy gondoltam, na most már elfelejtette a nem tetszésének kinyilvánítását, és nem sérti a fülét az én dalligázásom, ismét merészkedtem nekifogni a saját magam szórakoztatásának. megint csak az lett a vége: nem férsz a bőrödbe? Nem nagyon értettem, mi köze a bőrömnek az énekléshez, de abbahagytam.
Az anyám elég magas asszony volt, én meg akkora, mint egy töpörtő, meg mégis csak az anyám volt. Abban az időben nem lehetett pofázni, meg a lelki világát a gyereknek megsérteni nem volt tilos, nehogy szegénykének felnőtt korában jelentkezzenek negatív formákban a gyerekkorban ért traumái. Nem lett nekem semmi bajom sem, meg az én korabelijeimnek sem, pedig ritkán, legalább is én, de kaptam a fenekemre szerintem többször jogtalanul, mint jogosan. Visszatérve az anyámra. Már akkor felfigyeltem rá, pedig csak négy éves lehettem, milyen szépasszony. Barna haja, gyönyörű égszínkék szeme csak úgy csillogott arra, akire ránézett, de tudott az írisz is elhomályosodni, ilyenkor könnyek gördültek végig az arcán, amit igyekezett eltitkolni előlem, de bizony sokszor észrevettem, sejtettem, miért a sós könnyek áztatta arc. Hiányzott neki
az apám, aki hiányzott nekem is. Egy alkalommal, valamiért ismét megdorgált, mert ami igaz, az igaz, nem voltam egy helyben ülő, babázgató kislány. Akkor úgy éreztem, igazságtalanul kaptam a kemény hangú szavakat, leültem, és sírva elkezdtem könyörögni. „ Hol vagy édes drága apukám? Nincs senki, aki megvédjen engem! Itt nem szeretnek. Gyere értem, vigyél magaddal! Az anyám nem messze tőlem teregette a kézzel mosott ruhákat. Láttam elvörösödött az arca, nem szólt semmi sem, de ahogy emlékszem, többé nem kötött bele a kornyikálásomba, nem emelte fel a hangját, és csak nagyobb koromban, általános iskoláskor idején egykét csapás a fenekemre. Azon csodálkoztam, soha sem dorgált meg olyankor, amikor szerintem megérdemeltem volna. Például, hatodikos elemista koromban év végén négyes magaviseletet kaptam. A bizonyítványért neki kellett elmenni velem együtt. Azt hittem, most azért kitör a vihar, és ha megver sem fájt volna jobban, mint a szomorú tekintete, ahogyan rám nézett. Igyekeztem kimagyarázkodni.
– Tudod, anyus, súgtam azoknak, akik nem tudtak, azért kaptam négyest ötös helyett.
– Valóban?
– Volt még egy bűnöm, de nem csak nekem, hanem a fél osztálynak, főleg a fiúknak, és ők nem kaptak büntetést. Meghozták a fűrészport a kályhába, és közötte voltak hosszabb, rövidebb lécek is. Az egészet letakarták ponyvával. Mi kihalásztuk a ponyva alól a léceket, és belekezdtünk a kardvívásba. Persze ahogyan a moziban láttuk. Közben, közben a „kardunkkal” beleszúrtunk a ponyvába is, ami természetesen eléggé lyukas lett. Nos, amikor ezt az osztályfőnök meglátta, fülön fogott bennünket, kik játszottak a ponyván. Síri csend volt a teremben. Erre az egyik megszólalt: Radmila. Felállított a tanárnő, és kérdőre vont, kivel rongáltam meg a ponyvát. Én hallgattam.
– Mondd meg, kivel kardoztál a ponyva tetején?
– Nem akartam árulkodó lenni, de az osztálytársaim közül egynek sem volt mersze jelentkezni
– Jól van-, mondta az osztályfőnök- ,akkor végképp négyes lesz a magaviseleted.
– Erre sem szóltam semmit, csak álltam, mint a szobor, de belül forrongott a vérem.
Látod anyus, ezért a négyes, de még ez is jó, mert az osztályfőnöki óra után neki mentem mindkét főkolomposnak, persze senki sem segített,
letepertem őket, és ne kérdezd mit kaptak a hallgatásért. Bőgtek fiú léttükre, mint az árva szamár. Kérlek szépen, ne haragudj. Ígérem jövőre nem lesz négyesem.
– Tudom, hogy soha sem hazudtál, elhiszem minden szavadat, de azért kislányom mindenből ötösöd van, egyedül a magaviseleted a négyes. Nem örülök neki.
– Mindig azt mondtad, ha tanulok, magamnak tanulok. A magaviselet nem tartozik a tudáshoz, ugye jól mondom drága jó anyuskám.
Erre az én jó anyám elmosolyodott, megfogta a kezemet, és kézen fogva indulunk hazafelé.
Visszatérve a kornyikáláshoz, arról nem mondtam le, de az iskolában, a gyerekektől sok dalt megtanultam. Láss csodát, az anyám most már nem intett le, ő maga is énekelt, de olyan falsul, ahogyan ő szokta volt mondani, hét szekérrel hozzák utána a dallamot. Azért sok népdal szövegét megtanultam tőle, azoktól viszont, akik ismerték a dalt, a dallamot könnyen átvettem.
Ebben az időben, volt a faluban nem egy muzsikus, mi így neveztük őket, többek között egy Kálmán nevezetű hegedűn játszó ember is. Lakodalmakban, kávéházban játszott, na, meg ha éjjeli zenével kedveskedett a fiú a kiszemelt lánynak, akkor éjjel is muzsikált. Ez a Kálmán bácsi, úgy döntött, tanítja a falu gyerekeit hegedülni ingyen, de akinek nincs hegedűje, annak ő árulja, tehát nála meg lehet venni.
Addig könyörögtem, kitartóan nyösztettem az anyámat, én is szeretnék megtanulni hegedűn játszani.
– Tudod, hogy nincs rá pénzem.
– Csak nézzük meg. Hátha meg tudsz egyezni a bácsival.
Végezetül anyus ráunt a sok könyörgésre, és egy délután azt mondta, elmegyünk megnézni azokat a hegedűket. Röpültem a boldogságtól. Egész úton be sem állt a szám. Arra ösztökéltem az anyámat, alkudjon, vagy többszöri lefizetésre vegyen hegedűt. A szemem előtt láttam magam hegedűvel a kezemben.
Amikor oda értünk Kálmán bácsiék házához, a szívem a torkomban dobogott, reménykedtem, meg féltem is, de nem kicsit.

Kálmán bácsi szépen fogadott bennünket. Beinvitált a szobába, és elővett három hegedűt. Játszott mind a hármon, és játszás után megmondta, mennyi a hegedű ára.
Figyelmesen hallgattam mindhármat, és kiválasztottam az egyiket, amelyiknek gyönyörű volt a hangja. Persze az volt a legdrágább.
Valamennyit sikerült lealkudni, és így lett hegedűm.
Megmondta az ember mikor, hány órától tartja a hegedű órákat. Legyek pontos, mert ő nem vár senkire sem.
A hegedűnek nem volt tokja, ezért az anyám varrt neki a formához megfelelő tokot. Szerencsém, hogy tudott varrni, na meg volt varrógépünk is, így már az első órára a fogójánál tartva vittem magammal a hegedűt.
Azt sem tudtam, melyik húrnak mi a neve, hogyan kell tartani a hegedűt, milyen alapállásban kell játszani. Persze nem úgy ment az, mint ahogyan azt Pistike elképzelte. Volt ott gyakorlás rengeteg idehaza is, mire megtaláltam az ujjaim helyét a húron, hogy ne olyan hangokat adjon, mint ahogyan az anyám énekel. Nem adtam fel.
Gyakoroltam, gyakoroltam. Voltunk elég sokan, még cimbalmot is szerzett Kálmán bácsi, és végül is kialakult egy gyerekzenekar.
Ma is azon mosolygok, hogy én is, de gondolom többen közülünk lemondtunk a nyári szandálról a hegedű miatt, és mezítlábasan jártunk az órákra, csak úgy csattogott a sok mezítláb a betonon verve a taktust.
Eljutottunk mi még az újvidéki rádióba is, hiszen abban az időben ez nagy attrakciónak számított.
Egy alkalommal az óra után, azt majd elfelejtetem mondani, hogy mindig több közönségünk volt, akik hallgattak bennünket. Odajött hozzám egy fiatalember, aki felajánlotta, megveszi a hegedűmet, meg ráadásul kapok helyette egy másikat. Eljött hozzánk, az anyámnak is megtette az ajánlatot, aki rám bízta a döntést, de én hallani sem akartam arról, hogy a hegedűmtől megváljak. Mindaddig jártam hegedű órákra, amíg nem kerültem el Szabadkára a gimnáziumba. Magammal vittem a hegedűmet, és gyakoroltam rajta szabad időmben. Szerettem volna ott is tanulni tovább, de azért már fizetni kellett volna, amire sajnos nekünk nem volt pénzünk.
Utolsó fellépésem a szülőértekezleten volt, amikor egy fiú és én játszottunk. Akkor láttam, mekkora különbség volt közöttünk, ő a
zeneiskolában tanult a hegedűn játszani, én meg egy muzsikustól, de attól függetlenül, a hegedű még most is ott áll a szekrényemben, kiszáradva,
amit még valamikor az 1800-as években készítettek. Az maradt meg bennem, hogy volt egy cédula dátummal beleírva, amire pontosan nem emlékszem, és az: Amati Pestini. A cédula kitűnt belőle, mivel nem egy
emberrel akartam felbecsültetni, és ma is sír a lelkem, mert ki hiszi el
nekem azt, amit most leírtam. Mindegyik, aki megnézte, azt mondta, nem éri meg megjavíttatni, adjam el inkább. Hát nem adom el. Valahol közel áll a kétszáz évhez, és nekem még mindig kedves.
Hozzászólások
gyongyszem555 - március 12 2015 08:26:49
Kedves Mara!

Szeretettel olvastam novelládat, külön tetszik nekem, hogy önéletrajzi ihletésű. Ebben az írásodban is megmutatkozik különleges képességed az írással kapcsolatosan. Szóval ilyen "jó kislány" voltálsmiley, csupa fiús játékok.Apukám is szépen tudott a hegedűn játszani, valamint a harmonikán, de engem nem tudott megtanítani, mert annyira nem érdekelt. Én addig jutottam el, hogy szépen tudok énekelni - van hallásom, hangon - és ezzel be is zárult a zenei érzékenységem.

Szeretettel olvastalak és gratulálok! Olvasom sorban a novelláidat, csak két hétig nem volt, küzdöttem a kaszással - sajnos - de még gyenge vagyok, hogy egyszerre elolvassam és véleményezzem az összeset, de haladok lassan. Puszillak sok-sok szeretettel ölellek: Évismileysmileysmiley
Radmila - március 13 2015 22:33:11
Drága Csillagom, olvastam az írásod, és nagyon rám ijesztettél. Legyél erős, és még legyünk egymás baráti olvasótábora.
szeretettel kívánom, gyógyuljál meg mihamarabb: Mara
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2021. április 15. csütörtök,
Tas, Anasztázia napja van.
Holnap Húsvét, Csongor napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

mamuszka
15/04/2021 11:23
Kiber feri egyszer is elég az időjárás jelentés

KiberFeri
15/04/2021 11:00
Hideges az idő, de kívánom, hogy ettől még mindenkinek legyen jó napja!

Manon
15/04/2021 09:11
Szép csütörtöki napot mindenkinek!

Helen Bereg
14/04/2021 18:19
Szép estét Koronglakók! smiley

Manon
14/04/2021 08:41
Szép napot Napkorong!

KiberFeri
14/04/2021 08:12
Jó reggelt kíváok a lakótársaknak is és az olvasóinknak is!

Delfinke
14/04/2021 07:57
Jó reggelt kívánok Mindenkinek! smiley

Helen Bereg
13/04/2021 19:26
Szép estét Napkorong! smiley

Helen Bereg
13/04/2021 11:08
Szép szeles napot Mindenkinek! smiley

KiberFeri
13/04/2021 08:45
Jó reggelt mindenkinek!

Helen Bereg
12/04/2021 19:48
Szép estét Koronglakók! smiley

Manon
12/04/2021 11:03
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
12/04/2021 10:53
Mindenkinek küldöm az üdvözletemet!

pircsi47
12/04/2021 10:43
Szeretettel köszöntöm a GYULÁKAT!

pircsi47
12/04/2021 10:33
SZÉP NAPOT KEDVESEK!

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes