|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Bözsi néni
A nap még csak kukucskált a keleti égbolton, amikorra már a takaros kis ház hátsó udvarában a disznók csámcsogva falták a moslékot, a tyúkok, kacsák, pulykák, libák és gyöngyösök eszegették a kukoricát. A tehenet nem olyan régen eladták, mert az ember asztmás, fullad, nem bír fejni, nem azért mintha állandóan fejt volna, csak amióta Bözsi néni kezéből is kiszállt az erő nagy része. A többi jószágról nem volt hajlandó lemondani az asszony. Korát meghazudtoló fürgeséggel még az itatást is elvégezte. Közben dudorászott. Szeretett énekelgetni. Pirospozsgás arcára lassan ráragyogott a nap sugara, kerekded termete árnyékot vetett a földre, és ő örült, örült az életnek. Ez a nap is jól kezdődött. Most gyors tempóban elkészítette a reggelit: rántotta szalonnával, hagymával, egy kis fokhagymával, mert a párja így szereti.
-Hajja kee, hasára süt a nap valakinek! Nem csiklandozza az orrodat a reggeli illata? Na szójj má valamit! Mé nem szósz.? Gyüssz má?
Válasz nem érkezett a tisztaszobából, ahova csak aludni jártak. Alvás után a párnákat, a dunnát megveregette Bözsi néni, szép sarkosra igazította, és letakarta az ágyterítővel. Most nem győzött várni, és bement kiverni az urát az ágyból.
- Na, gyere má! A férje nem válaszolt. Most hirtelen Bözsi néni arcáról lehervadt a szép színű piros rózsa, keze remegni kezdett, a lába a földbe gyökerezett, és csak tátogott, hang nem jött ki a száján, majd vinnyogó hang töltötte be a szobát, amit még Bözsi néni sem hallott, csak sejtett valami furcsát maga körül, és ez a furcsa egy idő múlva a csend volt, ami rettenetesen zakatolt a szobában, szinte beleremegtek az ablakok..Egy darabig ott ült az ágy szélén, ahova leroskadt, lassan potyogni kezdtek a könnyei, és tudta, valamit tenni kell.
Most nagyon jó volna, ha a gyermekáldás meglátogatta volna őket annak idején, a testvére is elment örökre. Na igen. Szólni kell először a szomszédasszonyoknak, akik majd megfürdetik, meg felöltöztetik az emberét, ő meg elmegy az orvosért, a koporsóshoz, meg a paphoz. A temetés után is Bözsi néni végezte a dolgát, csak nem igen dudorászott, de ahogy múlt az idő, visszatért a pír az arcára, szemei csillogni kezdtek, és szabad idejében kiült az utcára, és beszélgetett, vagy csak szót váltott a járókelőkkel. Mindenkit ismert. Mindenki ismerte őt is. A tél beköszönte előtt pokrócba burkolózva, fejkendőben, kiskabátban, de még mindig ült az utcán, mert bent nagy a csend, még rádió sem szól, mert az ura nem engedte megvenni, pedig a szalmazsák tele van pénzzel. Már épp indult volna befelé, amikor meglátta egyik ismerőse fiát, amint imbolyogva közeledik, úgy hullámzik az úton, mint nyáron a búzatábla. Mosolygott Bözsi néni, és amikor a fiatal ember közelebb ért, rákérdezett jó hangosan -Te Jani! Tán kígyót kergecc, hogy így hajlongasz hun jobbra hun balra. - É ..én? Nnneeem.Csak ..daanolook. - Mit danósz Janikám? -Aaaszt…hooooogy …nnneeem vvvvagggyooooook één…..rrrééésssszeg….cccccsak …booorooos. - Nem keskeny az ucca csak szoros- fejeze be Bözsi néni. – No iparkodj haza, gondolom igazán megörül a felesíged, ha meglát. Ahogy Jani távolodott, Bözsi néni mosolyogva felkelt a székről, a pokrócot a szék támlájára tette, és lassú léptekkel indult befelé, közben elkezdett dudorászni. Mikor a fák kirügyeztek, a fű kidugta fejét a földből, a hóvirág már régen elvirágzott, jácint, tulipán bontogatta szirmait a tavaszi langyos szellőben, Bözsi néni már nem egyedül figyelte a járókelőket, egy kopaszodó, szikár, mosolygós férfi oldalán ülve élvezte az ő kis világát.
|
|
|
- június 27 2015 12:03:04
Kedves Radmila!
Valóságos élmény olvasni az írásod. Az elején láttam, hallottam a disznók csámcsogását, aztán kergetve a betűket, elszomorodtam.
A végén viszont felvidultam. Nagyon tetszett, csak nem értem, miért nincs itt több olvasó?
Szeretettel gratulálok: Viola   |
- június 29 2015 13:46:00
Gyönyörű zsánerkép drága Marám!
Komoly élethelyzetet foglaltál össze kis novelládban. Volt benne tanulság, szeretet, gondoskodás, az élet szeretete, borús, keserves, könnyes napok, és a végkifejlet csodálatos.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Ölellek, sok-sok puszi. Évi |
- július 04 2015 19:16:55
Drága Viola!
Köszönöm, hogy olvasás közben sikerült lekötni a figyelmedet.
Miért vagyunk itt kevesen? Talán azért, mert a vers gyorsan megszületik, és aki a poézis híve, az elbeszélést nem igen kedveli. Kevesen az irodalombarátok, akik nem tesznek különbséget.
Szeretettel és köszönettel: Radmila |
- július 04 2015 19:18:32
Drága Évikém!
Az embernek csak nyitott szemmel kell járnia, és láthatja az életben másnak sem fenékig tejföl az élete.
Köszönöm az elismerésed.
Szeretettel ölellek: Mara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 07. szerda,
Attila, Ramóna napja van.
Holnap Gyöngyvér, Keve napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
