Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikáprilis 20 2021 15:24:25
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 6
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,202
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Anagramma
Szerelem
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10202]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3573]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
A SZAVAK KERÍTÉSE


I.
A pékinas beleköpött a lisztbe, nem fontolgatta, milyen búzamező, milyen malom, gyúrta, dagasztotta, aztán továbbadta. A település otthonrabjai ezalatt aludtak vagy virrasztottak számkivetve; éjszakai utasok suhantak erre-arra, ki-ki a vélt cél felé.
A pékinas gyúrt, dagasztott, aztán letelt a műszak. Mehetett haza. Nem messze lakott. Amint kilépett az üzemkapun, egy mentőautó vijjogott a szülészet felé. Sűrűsödő fájdalom parazsította az égboltot, fényleni kezdett a Nap tollruhája.
Albérletben lakott a pékinas, félőrült barátja már készítette a feketekávét. Omnia! Hiába volt állandóan benyugtatózva, egész éjszaka világított a lámpa, s ő levelet írt a falakat átszövő villanyzsinór-gyökérzetű fáknak. Nem tudta, mért teszi. Hétvége vagy ünnep, ki tudja már, a napok olyan egyformák.
Múltja azonban volt. Szinte csak az. Alkohol, öngyilkossági kísérletek, rossz tanulmányi eredmények, hiábavaló, hitetlen szerelmek. Abortált életének minden kicsi morzsáját ismerte, az évszámait éppúgy, mint a történelemét. Ismerte a mondást: Aki kardot veszt, azt kard veszejti el.
Gulyásleves vajaspogácsával – ezt készítette ebédre, míg a pékinas álmában keverte nyálát. Nem volt álmos, de a rend rend kell, hogy legyen, s ő Isten adta életritmusával nem akarta elveszejteni a nehezen bitorolt időt. Délután, ha tehetik, kimennek nagyszülei kertjébe jövőt teremni.
(Az író döntéskényszerben: Fontos lenne tudni, milyen nap van ma – Hétfő? – Ünnep? – s legfőképpen: milyen évszak? Na és a nagyszülői kert milyen növényekkel van tele, mi volt a foglalkozásuk, ha egyáltalán nyugdíjasok már. Lényeges, mért váltott át a látható szöveg. Szerves része az anyagnak a cigaretta, az öngyújtó, az óra, az ablakkilincs, a terasz, a hegy fölött a rózsaszín derengés. Maradjunk annyiban
A szomszéd kertje mindig zöldebb. Almafa álma a meggy, a csicsóka, hogy édes is legyen, lucerna közepén kecske legel, és szőlősor meg szépen termő diófa. Rózsák, dáliák, muskátlik. Mezítláb; kézben kapa. Munka. Munka! Teremjen a föld, legyen valakié!
A kert aljában tavacska, abban fürödnek a csillagok, fel-felcsobban néha egy hal.
Túl temető. Angyalok repkednek onnan-innen láthatatlanul, fel-le, fel-le,és át a tavon, be a kertbe. Látható madarak csipegetik a cigánymeggyet és a menyegző-szilvát.
Oldalt az erdő. Fészekfekete árnyai rávetülnek a kicsi házra, csöppnyi szabadságra. Petroleumlámpa! – de a kútban poshad a víz.
A pékinas, aki éjjel rendszeresen beleköpött a nulláslisztbe – és félőrült barátja, aki kávéfőzéssel kezdte a találkozást, nem beszéltek. A félőrült barát olvasott, sokat (a mihaszna). A pékinas megmerül az ébrenléttelenben. Aztán föltápászkodott, elfogyasztották az ebédet és kerékpáron irány a kert.
Gyomlálás, gyümölcsszedés, favágás az erdőn, amennyi belefért, kell télre szeretetdidergés ellen.
Uzsonna. Szalonna, kenyér, vöröshagyma. (A lányok tűrik.) Szól a Sokol rádió, zeng örökzöld slágereket,ami haverokat vonz, ha vonz,meg beleturmixolja a tudhatatlanba az épp aktuális medikushíreket. Folyamatos zajlás a Dunán”,mennyei hajók? mennyei vonatok? Torkolat/tűz-víz a hallgatók ajkán.
Egy nap meghalt a nagyapó. Fejfa, dátumok. Pár csepp könny az óceánba. Az inas jólképzett Inas. Lovagló. Valahonnan a középkorból, kopjára kész vitéz. A család sír, fogy,remeg. A kerti házra rátelepszenek a hegyek, a szó-babákat belepik a legyek.
Temető tehát. Túl azon kavargó,poros utak. Némelyik keresztezi egy időre egymást, de mind futnak. Amott a torony. Hatalmas, éhes kapu, küszöbén átjár a szellő, lélegezteti az embert, kertet, tavat, utakat, temetőt. Mögötte gerlék, sirályok – magasan fenn; innen kel a Nap, ide bújik a Hold, halak szájában próféta-csillagok. Mögött. Mögött. Tánc. Ihaj-csuhaj, dáridó!
A két jóbarát be-betér. Törköly. Garat. Lőré – s a kötél kifeszül, mint vitorlafelhő, növelve-gyorsítva a társaság bűvseregét. Jár a lap körbe-körbe, a Fogadóhoz címzett Hatökölben. Tánc! He-he? Cseresznyeajkú lányok, fodor szoknya szorosodik a nadrághoz.
Lenne ropnivaló, de mindig átpasszolja másnak; dombokat, hegyeket egymaga járja. Nem úgy a pékinas. Nála a garas garas. Hétrongyos csizma. Elévődik, nyugta rajta, félőrült barátja meg csak dönti a poharat, hogy megtudja végre, mit rejt az alja.
II.
(Az író dilemmában: Újra kell kezdeni a történetet, kikutatni, mi is a Valóság. Mert az állítás – valaminek a tagadása; s az ellenzés – valaminek az igazolása. Ha tiszta tükröt tartunk a történelem személyes morzsalékai elé, talán meglátjuk a valamikori ép kenyeret, nem kell túl mélyre menni, a mély maga a mély. Tehát
A pékinas volt a félőrült, és nem az őrölt lisztbe, hanem a tenyerébe pökött, hogy jobban megmarkolja az ásónyelet a kertben, s a barátja nem a barátja, az apja volt. A tájrend szerint először a temető aludt, előtte-utána élet ragyogott, nagy várakozásban. Aztán bábaasszonyok, szülészetre szaladó nagymamák-menyek, mentőautók, gyermekek, szülők,mind-mind mögött-mellett angyalok. Fölöttük alkonyi égről hajnali rét fölé mászó csillagok. A Hold hol volt, hol nem volt, ám a Nap mindig visszatért. Templom, iskola, kocsma.
Az égzúgásban az apa feltartott seprűnyéllel védte a házat és a családját. Még gyerekként. Bombaszőnyeg-térképen állt. Aztán a hazát védte, mely „felszabadult”, s majd közkatonaként szolgált, vállon súrolta egy fegyverlövedék, így hát vért adott, éveket várakozott Mária, végül kiszabadult. Istáp! Szőlő. A kertben kishaza. S tündér-almafa.
Aztán a fiú. Aki pimasz, s néha pimaszságában igaz. Péklegény. „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk” Ma. .
Kín fal dacot. Önközöny. Mozdul az óceán ismeretlen ábrázatával. Tele halakkal, hajókkal új partok felé.

III.
Az apa eszes. – rossz jegyeket visz haza. A fiú ostoba – jó jegyekkel tér vissza. S az idő malma melankóliát őröl – Édesanya. Ismeretlen nyelven lélegzik, amit csak az ért, ki szenved, tudást mer. Az apa fütyül. (Madár?) A fiú sosem. Fe-teke-fekete és sárgarigók. Az anya Párizsról énekel. Kevesebbet, mint amennyit kéne. Magános rulett mindenki. Jajgat a föld, sír a kapa. Romolhatatlan a nyomor. Olcsó a jóllakás. Több se kell, a Fiú – részeg. Elissza kenyere javát. Szenvedget. Nemigen bírja. Próbálkozik. Elvéti. Él! Élni vél. Vegetatív. Fonaltalan, hát ahol tud, segít. Ahol tudják, seggbe billentik. – De mért? – kiáltja. Bolond. Zörömbölnek a falakon túlról. S be se jut a kenyérgyárba. A vonatzakatolás mégis azt kívánja: Legyen (zaklatott, fordított álomrend)! Keleszt a fény, kulcsra zár a Titok. Fekete-fehér birkák a birtokon. Szánalom…
(Az író radiációja: Szanálom magam. Mag. Kert. Kikelt. Tesz-vesz. Kávé – sok sokk. Szigarett. Előttem az utódom. Szeress! Hess, ki! Más kor, másmiképp. Tanulom/tanulom? Múlthegesedés.)
Anya főz. Finomat. Táplál. Kihízom a ruháimat. Kinövöm. Zokni kell. Sapka. Sál. Melegruha. Lélek. Virraszt a Fiú. Fenn – alszom. Cserélgetik az időpontokat. Gyöngysorrá fölfűzöm. Feleségemnek ékessége, férjfiaknak éhessége. Működik a csönd. Számlaköteles. Nyugtalan a Nap.
(Nem árt vigyázni! Imakatonaság. Szólásmenetelés. Márkaháború. Az író incardináció! Az író – „ a vaj készítésekor visszamaradó, sűrű, édes v. kellemesen savanykás ízű melléktermék.” – Új Idők Lexikon 13.-14. kötet.)
IV.
A fiú félnótás. Az apa félti. Szeretni szenved a csősz-őszi köd alatt. (Az anyját!) Aztán a zuhék után lányok fia anyját! Mit lát ebben?
Nikotinarany a mutatóujjon, köbös éjszakánként a Szaturnusz gyűrűi felragyognak. Hitet avat, fényszobrot, rákollók metszegetnek lenyelt sérelmeket. Ijesztő rongyok kárvallás ellen. Az apa apja teszi ki unokája születésére. Hátba szúrják injekcióval, gennyfolyam. Az ágyra, a kórteremből ki a folyosóra, le a lépcsőn a kapuig, - hovatovább. Templom, iskola, kocsma. Hűlő-félben tárgyak. Kőkönny, nehezéknek naplókra, levelekre, - a fiú időtelen fázik. Gyám a temető. A feleség sír. A kelekótya Fiú anyja is rí.
(Írói monológ: Idáig látom kék fájdalmukat. Áll a bál. Kész cirkusz. Felkavart csendek. A piaci mérleg a szívnek jut. A csönd: az lárma. A lárma ma már nem csönd. Pörgő-forgó. A holnap egyre közel, a nehéz néhol távol. Lélekkártyavárak áznak, magasodnak.)
A hengereltvirág falak közt rokoni méz. A must most már óbor. Gerlék, szajkók, héják. Keresztek és totemek.
Az udvari ülőkád ára a Székelyéké. A kapu zárva. Mindig háromra. Zöld. Eltéved egy vonat. A Tejúton tülköl egy IFA. Guszti vezeti. Ölében lúrkó. Hibban: Nyugat-Berlinből érkező tévés mikrobuszra tekint. Egyenes út vissza a beazonosítandó 19-es tavaszba.
(Közbeszólás: A társadalom tirádája az írók esetlegessége. 2000-ben megannyi könyv. Körül-belül. Szellőzködnek a holtak. Új hierarchia talán? A szegfűk szegett füvek-e? A tulipán pántol? A gabona nyalábolható. A nevek, arcállások balra indulnak,jobbra táncolnak, hol innen, hol onnan az értelem, az igazlátás fenn a magasságban. A pénz bitangol.
Az író szociográfus, történelemsejtő, lélekmatató stb. – vice versa. Az alkohol ürömfoka alig számolható. Démonok tántorgatják a mindenivó pártállását.
Vajon már vagyunk-e atyafiak születésünkkor? A gondolatok gyümölcsöskertje hazává – elavult? -, lélegzetvételekké megmetszegetve.
A fény ösvényét a holtak küldik vissza? A vak is látja: a Föld határtudatát a képzelet tágítja. A MÁK-ból Mát csinál. Égzengős holnapot.)
V.
(Az író bűnbocsánatba kerül: Az ötödik fejezet az álmok alagútja. A kozmosz küldi őket, átsuhannak, talán megtapadnak, aztán visszröppennek. Forgandó fogadandók. A képzelet nő-vekszik, talán-talán – dönt. Így születik az Apa.
Pékinas? Lehetne az is. Ámbátor a fakírság ötvöse. Helybenjárás múlt-jelen-jövendőben. Iskolába nemjárt, heverészett a víg patakparton, egy szitakötő szállt rá, szájon mart egy lányt, vágyai széjjelszéledtek. Egy hídon azonmód áttülekedtek. Az író, bejh, nehezen bíró szülemény. Amint leír a kéz, az alkotó visszahúzódik saját testmelegébe; - szárnyra kel öröm, titok, jaj,bűbáj, rajokban élet-töltemények. Felelős ős-felelőtlenség az irodalom – de üdvtörténeti úton. Gyönyörvetés a nyomorúságba. Ha az! Bagolyköpet a szellemfriss cipóba.)
VI.
A Fiú félig aludt tehát – sokáig. Hasán redőnyrésfény, s azt vette észre,nincsen senkije. Ezért őt figyeli mindenki, cérnaszálon libeg homlokneve. A léleklényei vannak. Meg jelei, amik a Végtelenségig kódoltak. Olvasatai: átszűrt szavakon, fákra pingált leveleken üzenetek, szétszórt civilizációs hulladékok fura magánybankár-Elliot kvártett-ismereteivel barangol egy sehogy se összeálló világesszé. Zárt ajtók otthonában kívűlről olvasott mesék.A bent – kint. A határon lobbannak lidérclángok, füst-, hamu-, káromkodásáldozatok – s korábbi tömegirtások emlékidézése, rétben-emberekben, mában-jövendőben; a vérvirág-tollú szellemkín-ének – walesi bárdok, ez a csönd-háttérország, kik mást nem tudnak, nem merhetnek, s ha bírják, bírják. A betűrejtekhelyek túszaira játsszák e véremedett létküzdelmeket.
A Fiú félig alszik tán, betokozott-fokozottan.
A Fiú azonban élmár. Apa. Férj. Remél. Nevel. Névvel látja el családja ismeretlen felbukó szörnyeit: Axon-Dendrit-viszony. A magáéval is birkózik. Egészéletével felel a rábízottakért. A poklon túl nincsen már semmi. Ott már minden csak lebeg. Vagyis a Semmin túl van a senki-Pokol.
Alexandriai Szent Katalin, segíts!
VII.
A/ Írópékinas: Cigi van?
Eladó: Milyet parancsol?
() : Milyet,milyet! Mindig másmilyent!
tüdőszárnyak ereszkednek
B/Pékinasfakír: Magyar vagyok?
Eladó: Miért? Tán az Isten valagából…?
a történet lényege
C/ Fakírötvös: Átállítandó az idő?
2. eladó: Mi zökken?
1. eladó: Ha akarja, hogy magára járjon a rúd…
algebraszemérem
A kar, a láb, a fej, a törzs, a bőrszín= EMBER
Lélek és Gyomor = NYOMOR
Enteste tenmaga
Szerelmeket álmodik a tévé: Audrey Hepburn
Natalie Wood
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2021. április 20. kedd,
Konrád, Tivadar napja van.
Holnap Konrád napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

KiberFeri
20/04/2021 15:21
Szép napot mindenkinek...

Helen Bereg
20/04/2021 13:34
Szép napot Mindenkinek! smiley

mamuszka
19/04/2021 20:40
Szép estét mindenkinek. Jó egészséget, kíméljen meg benneteket magától a vírus.

vali75
19/04/2021 19:26
Szép estét mindenkinek! smiley

Helen Bereg
19/04/2021 18:44
Szép estét Koronglakók! smiley

Manon
19/04/2021 12:48
Legyen szép napja mindenkinek!

KiberFeri
19/04/2021 09:22
Csak úgy finomkodva esik, de ettől még legyen mindenkinek jó napja!

Wino
18/04/2021 17:55
Kellemes vasárnapot mindenkinek!

Helen Bereg
18/04/2021 17:54
Szép estét Napkorong! smiley

KiberFeri
18/04/2021 09:18
Jó vasárnapot kívánok minden kedves lakótársnak és olvasónknak is!

Helen Bereg
17/04/2021 18:00
Szép estét Mindenkinek! smiley

Helen Bereg
17/04/2021 18:00
Szép estét Mindenkinek! smiley

Helen Bereg
17/04/2021 18:00
Szép estét Mindenkinek! smiley

Helen Bereg
17/04/2021 12:39
Szép vasárnapot Koronglakók! smiley

Delfinke
17/04/2021 12:19
Szép delutant

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes