Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikáprilis 15 2021 17:01:42
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 5
Tag: PiaNista

Regisztráltak: 2,202
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Anagramma
Szerelem
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10202]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3573]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
A lámpaláz




A lámpaláz a magamutogatás előszobája. Sok idegen, és köztük néhány számunkra fontos nézőközönség, hallgatóság előtt jól szerepelni, tapsot érdemelni. A színészek jól ismerik ezt a kinek kellemes, másoknak kellemetlen, izgatottság érzést.
Én ezt sokáig nem ismertem. Gyerekként sokat szerepeltem iskolai ünnepélyeken, falusi rendezvényeken. Mindig magabiztosan léptem színpadra, eszembe sem jutott, hogy drukkoljak. A legjobb tanulók közé tartoztam. Családomból soha senki nem vett részt ezeken az
ünnepségeken. Akkoriban ez fel sem tűnt nekem, mert mindig más dolguk akadt, vagy egyszerűen nem voltak kíváncsiak rám. Most, öregen kezdett el fájni visszamenőleg ez a távoltartó közönye a családomnak.
Már felnőttként mégis megismertem a lámpalázas - számomra igen frusztráló, félelmetes - érzést. Már tanárként doktoráltam középkori történelemből, és december végén meghívást kaptam az avató ünnepségre. A gimnázium igazgatója - ahol akkor tanítottam - nem akart elengedni az avatásra, mondván, neki nincs szüksége doktorokra, az óráimat meg kell tartanom. Erre természetesen nem volt lehetőség,mert legalább három napnyi távollétre volt szükségem ahhoz, hogy a távoli városba elutazzam az avató ünnepségre. Nem számolva a következményekkel engedély nélkül elutaztam - és családi szokás szerint - egyedül, senki nem kísért el.
Az avatási szertartásrend szerint - ezt akkor tudtam meg - annak a személynek kellett latin nyelven megköszönni a doktorráavatást, aki legutóbb védte meg disszertációját.
Sajnos, ez éppen én voltam. Az aula előtt a szertartásmester sorba állította az avatásra várókat és kezembe nyomott egy papírlapot, melyen a köszöntő szöveg volt felírva.Tudatta velem, hogy ezt az avatás végén a Tisztelt Bizottság elé kiállva nekem kell elmondanom, lehetőleg szabadon, tehát gyorsan tanuljam meg. Pánikba estem, rettegtem, verejtékeztem, de sikerült a szöveget - nem volt hosszú, csak nyolc mondat - megtanulnom és eldadognom. A visszafojtott idegesség azután kitört rajtam.A délutánt a kollégiumban töltöttem az esti vonat indulásáig, ám néhány óra múlva magasra szökött a lázam, kihívták a mentőt és a klinikára vittek vizsgálatra.Ott töltöttem - megfigyelés végett - az éjszakát, de semmi bajom, csupán ideglázam okozta negyvenegy fokos lázamat, reggelre elmúlt.
A doktori cím megszerzése az állásomba került,mert áthelyezés nélkül elbocsátott az igazgató a következő tanévben. Kerestem és találtam másik állást, de az árát nagyon megfizettem. Szakközépiskolában, fiúosztályokban tanítottam, az irodalmat megkedveltetni velük, nem volt könnyű feladat.

Évek múlva érett meg az a gyümölcse, amit várhattam, a doktori címtől, a Tanítóképző Főiskolába kerültem filozófiát és vallástörténetet oktatni. Itt éreztem második alkalommal - és egyben utoljára - a lámpalázat, amikor először léptem a majdnem száz főiskolás hallgató elé előadást tartani kezemben egy mikrofonnal - emlékeztető jegyzetek nélkül. Csak az első tíz perc volt nehéz, majd simán, érthetően, jó ritmusban másfél órán át beszéltem a témáról és nagyon élveztem a sikert. Többé nem éreztem lámpalázat előadások előtt. Nem mindig én tartottam , de amikor sorra kerültem, megteltek a padsorok az előadóteremben. A lámpaláz nekem segített.
Hozzászólások
inyezsevokidli - július 04 2016 08:18:21
Drága Mamuszka!
Nagyon jó hogy ezt leírtad, s hogy engem idevetett a sors, és olvashattam.
Írásoddal, rengeteg emléket, gondolatot ébresztettél fel bennem, a lámpalázzal kapcsolatban. Arra gondolok, én is leírom novellában. Szerintem ez a téma nagyon izgalmas. Még valamit. A Te lámpalázad azért múlt el, mert felnőtt, tudatos életedben szerezted az élményt. Velem, amióta az eszemet tudom, velem van, s egy cseppet sem csillapodott soha. De ha már belelendülök a szereplésbe, elillan! Azt azért nem gondoltam volna, hogy ténylegesen be lehet tőle lázasodni. Akkor nem véletlenül hívják lámpaláznak.Köszönöm az élményt, s hogy engedtél bepillantani, az életedbe.
Szeretettel:
Ildikó
U.i.: A Debreceni Tanítóképző Intézet, népművelő-könyvtáros szakán(utolsó ilyen évfolyamon), én, tanultam a vallástörténetet, és a filozófiát. A sámánizmusról egyszeri olvasás után, sikerült egy olyan előadást tartanom, magam se értem hogyan, hogy a tanár, nem győzött példaként állítani. A többit majd novellában!
Torma Zsuzsanna - július 15 2016 09:39:10
Kedves Mamuszka!

Nagyon meghatott ez az igaz történeted is! Sajnos, az iskolai fellépéseink alkalmával (ének, szavalás, színjátszás) én is mindig nagyon lámpalázas voltam. Éneklések alkalmával szinte elcsuklott a hangom. De szerencsére a Sári bíró c. darab bemutatásakor már szerencsésebb voltam. Én voltam, Liza, a meny, akinek hosszabb szöveg is jutott a darabban, s szövegemmel jól "beolvastam" fiús családnak! Arra már nem igen emlékszem, hogy mi volt a szövegem, de kellett egy kis "beleélés", mivel én elég szerény leányka voltam.
Későbbiekben már elnőtt korban nem szerepeltem sehol, csak néha munkahelyi összejöveteleken, ahol közösen énekeltünk, s néha meg is dicsértek szép énekhangomért. Ma már nem tudnék úgy énekelni egy szép operett dalt, mint hajdanán!
Örülök, hogy Neked sikerültek az álmaid, vágyaid, - sok megpróbáltatás ellenére is -, és most kellemesen nosztalgiázol!

Szeretettel: Zsuzsa smiley
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2021. április 15. csütörtök,
Tas, Anasztázia napja van.
Holnap Húsvét, Csongor napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

mamuszka
15/04/2021 11:23
Kiber feri egyszer is elég az időjárás jelentés

KiberFeri
15/04/2021 11:00
Hideges az idő, de kívánom, hogy ettől még mindenkinek legyen jó napja!

Manon
15/04/2021 09:11
Szép csütörtöki napot mindenkinek!

Helen Bereg
14/04/2021 18:19
Szép estét Koronglakók! smiley

Manon
14/04/2021 08:41
Szép napot Napkorong!

KiberFeri
14/04/2021 08:12
Jó reggelt kíváok a lakótársaknak is és az olvasóinknak is!

Delfinke
14/04/2021 07:57
Jó reggelt kívánok Mindenkinek! smiley

Helen Bereg
13/04/2021 19:26
Szép estét Napkorong! smiley

Helen Bereg
13/04/2021 11:08
Szép szeles napot Mindenkinek! smiley

KiberFeri
13/04/2021 08:45
Jó reggelt mindenkinek!

Helen Bereg
12/04/2021 19:48
Szép estét Koronglakók! smiley

Manon
12/04/2021 11:03
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
12/04/2021 10:53
Mindenkinek küldöm az üdvözletemet!

pircsi47
12/04/2021 10:43
Szeretettel köszöntöm a GYULÁKAT!

pircsi47
12/04/2021 10:33
SZÉP NAPOT KEDVESEK!

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes