Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikFebruár 18 2020 09:18:49
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 2
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Szerelem
Anagramma
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10199]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3565]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Mária

Radmila Marković
Mária

Mária, amikor magához tért, zavaros tekintettel szemével körözött a szobában. Sehogy sem értette, hol van most? Fehér ágyak, valamiféle műszerek, rajta, körülötte, de ismerős arc sehol sincsen. Arca fehér volt, mint a párnája, keze hideg, de hiszen mindég is hideg volt a keze, meg a lába is.
Lassan kezdett visszaemlékezni. Odahaza, nem akarta zaklatni a gyerekeket, de már napok óta rosszul érezte magát, és hirtelen hányinger, fájdalom, erővesztés, és elsötétedett minden. Igen, csakis a kórházban lehet. Szétnézett, és halk hangon megszólalt. Rosszul vagyok.
Egy fehérköpenyes nő sietett felé, orvost hívott, miután az rá nézett, megszólalt.
- Hogy érzi magát?
Mit feleljen? Úgy érezte ennyire erőtlen soha sem volt. Átlépte volna a határt? Erős akaratú önálló asszony ő, aki a legnehezebb kihívásokkal is felvette a harcot. Célomat leginkább elértem. Nem akarok tudomást venni a megvalósíthatatlanról, de most, most úgy érzem, valami összetört bennem, mintha valamit elveszítettem volna önmagából örökre. Ennyire megváltoztam volna? Belefájdult a gondolatba: nem az, aki eddig volt. Hova tűnt a reményem?
Ismét hallotta az orvos kérdését.
- Hogy érzi magát? Fáj valamije?
Erre mit feleljek? – gondolta.
Mária ránézett az orvosra, és megszólalt.
- Gyenge vagyok doktor úr. Nincs fájdalmam, de hányingerem van, és a toalettre szeretnék elmenni.
- Nem lehet, nem szabad felkelnie, majd a nővér hozza az ágytálat.
Jaj, nekem! Hova jutottam? Tehetetlenné váltam, mint egy kisgyerek.
Ahogy így gondolkodik, kezdtek jönni a fájdalmak, de tűrt keservesen, amikor már úgy érezte az álla is begörcsölt, valahogy kinyögte: fáj, fáj.
Nővér, orvos gyorsan sürögtek, forogtak körülötte, injekció, a nyelvét furcsán félre húzták, és érezte, valamivel bespriccelik. Lassan kezdett jobban lenni. Amikor felnézett, egy magas orvos állt az ágya végénél, mosolyogva így szólt:
- Ezen az osztályon nem szabad tűrni a fájdalmakat. Rögtön szólni kell. Persze máshol sem, de itt szólni kell, amint kezdődnek a fájdalmak.
- Köszönöm doktor úr!
Ezzel az orvos elment, a nővér leült az asztalhoz.
Mária most kezdett igazán szétnézni. Csodálkozva észlelte, az egyik ágyon egy asszony egész a plafon magasságában fekszik, a másik kicsit alacsonyabban, az ő ágya is pódiumon áll, mint amikor tanított, és a tanári asztalhoz lépett. Figyelte, egy monitoron három vonal, különböző színűek, össze vissza, egymást keresztezve futottak.
Ez meg mi a csoda lehet? Mindegy, úgy sem értek hozzá, de majd holnap -…..és elaludt.
Másnap jött a nővér, tolószékbe ültette, eltolta egy orvoshoz, aki ultrahanggal monitoron vizsgálta, nézte a szívét. Ő is látta. Majdnem ijesztő volt. Úgy forgott, mint a balett táncos, csak nem olyan szépen, vagy inkább ugrált. A csuda is jobban tudja. Valami számokat mondott az orvos a nővérnek, és visszatolták Máriát a szobába.
Amikor visszajött az orvos, Mária neki szegezte a kérdést.
- Doktor úr, mondja meg nekem őszintén, mi bajom van.
Az orvos egy ideig habozott, nézett Mária szemébe, majd annyit mondott: infarktus.
- Megértettem - volt a kurta válasz.
-A mindenségét a világnak! Nem egyszer figyelmeztetett a kezelő orvosom, hogy nincs három emberre szóló szívem, csak egyetlen egy van, ami a mellkasomban dobog. Nem vettem komolyan a szavait. Igaza volt Ide jutottam.
Nem is tudta hány napot volt ott, ahol már a földön voltak az ágyak, egy sem lebegett a levegőben, az övé sem volt pódiumra helyezve, és kitolták egy háromágyas szobába. Nem volt kedve senkivel sem beszélgetni, így behunyta a szemét., de hamarosan ismét mellette termett a nővér, vérvétel, infúzió, meg oxigén. Lassan azért megengedték: felkelhet. Azt hitte, majd megy, mint azelőtt, de habozva tett egy lépést, és leült az ágya szélére. Megint elindult, nem szédült, de a gyengeség, az fogva tartotta. Az illemhelyről a mosdó elé vonszolta magát. Rátámaszkodott a mosdó kagylójára, és belenézett a tükörbe, illetve szembe nézett önmagával. Mintha megszólalt volna a tükörmása.
- Igen, Te vagy az. Ne bámészkodj másfelé! Mit csodálkozol?
- Ez most vicc? Nem hiszek a szememnek!
- Nem vicc. Fogadd el önmagad ilyennek.
- Ha rám néz Marci, nem ismer meg. Megundorodik tőlem, és elhagy örökre.
- Most ne ezen törd a fejed! Mosakodj meg, és ne ácsorogj itt előttem, mert össze esel.
Nem értette mi történt vele. Neki egy szem ránca sem volt az arcán. Most meg mély ráncok csúfítják az egész bal felét, a jobboldali orcája maradt a régi, de nem csak az arca, a bal felöli ajka, a nyaka, mind, mind ráncos. Úgy néz ki, mint a boszorkányok, vélte önmagáról. - Ostobaság! Szólalt meg a tükör, vagy az agyának gondolata verődött vissza a tükörről. Örülj, hogy élve maradtál Igenis reménykedj Marciban, a felépülésben. De hiszen amióta ebben a szobában vagy, Marci is, meg a gyerekek is rendszeresen látogatnak, soha sem vetted észre a tekintetükből, hogy undorodnak tőled, inkább biztattak, beszélgettek hozzád. Mosolyogtak rád.
Mária átesett minden beavatkozáson, amit ebben a kórházban kaphatott, és készítették a műtétre, de az erre specializálódott kórházban. Nem félt, tudta, még nem fog kezet a halállal.
Mielőtt elbúcsúzott az orvostól, várnia kellett, és cipője orrát nézte, mintha valami műkincs lenne. Belépett az orvos a rendelőbe. Mária hirtelen fölemelte hosszú szempilláit, és szeméből egy pillanatra a mélységes szeretet, tisztelet, és valamivel egy kicsit több szikra röppent az orvos felé.
Hozzászólások
gyongyszem555 - május 18 2017 02:21:20
"Mielőtt elbúcsúzott az orvostól, várnia kellett, és cipője orrát nézte, mintha valami műkincs lenne. Belépett az orvos a rendelőbe. Mária hirtelen fölemelte hosszú szempilláit, és szeméből egy pillanatra a mélységes szeretet, tisztelet, és valamivel egy kicsit több szikra röppent az orvos felé."

Hűen tükrözted drága Marám az ember kiszolgáltatott helyzetét. Minden szavadat értettem. Szeretettel olvastalak és gratulálok: Évi
farkas viola - május 18 2017 05:08:48
Drága Radmila!
Átérzéssel olvastam írásod és nagyon tetszett. KÍVÁNOK MÁRIÁNAK MIELŐBBI FELGYÓGYULÁST. Én is most kezdek lábadozni féléves többféle betegségeimből. Kórházban is voltam és állandó kivizsgálásokra, meg mindenféle orvosokhoz, hát elég volt.
Szeretettel gratulálok: Viola smiley
Kapolyi Noemi - május 18 2017 14:41:12
Kedves Mila,
Nagyon megrendítő és szép írásod ez, nekem volt már szerencsém ismerni, akkor is elismeréssel olvastam: Noémi
Radmila - május 20 2017 08:26:46
Köszönöm, drága Évikém. Örülnék jobban váleményezésednek, ha nem volna tapasztalatod e téren Szeretettel: Mara
Radmila - május 20 2017 08:28:31
Drága Viola!

Mihamarabbi felgyógyulást kívánok. Sajnos, a betegségek talán a korral járnak, ami jobb volna ha nem jönne.
Szeretettel és köszönettel: Radmila
Radmila - május 20 2017 08:29:33
Kedves Noémi!

Köszönöm Neked, hogy itt is mellém álltál, és elolvastad ezt a rövid történetet.
Szeretettel: Mila
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. február 18. kedd,
Bernadett napja van.
Holnap Zsuzsanna napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

nagygabi
17/02/2020 23:04
Nagyon szépen köszönöm kedves Ica! Nagyon szuperul kitaláltad. Bevallom,nekem sosem sikerült még saját fényképet feltennem ide.Puszi Neked!:-D

Helen Bereg
17/02/2020 19:48
Szép estét, jó éjszakát Korongosok! smiley

nagygabi
17/02/2020 16:34
Szép estefelét mindenkinek -e helyen! :-)

hzsike
17/02/2020 13:50
Szépséges napot mindenkinek! smiley

Gyongy
17/02/2020 12:38
Szép napot Napkorong smiley

KiberFeri
17/02/2020 08:44
Kellemes napot kívánok mindenkinek!

Manon
17/02/2020 08:11
Szép új hetet mindenkinek!

Helen Bereg
16/02/2020 19:45
Jó éjszakát Mindenkinek! smiley

Gyongy
16/02/2020 13:20
Szépséges vasárnapot Napkorong smiley

KiberFeri
16/02/2020 08:53
Szép vasárnapi jó reggeltet kívánok minden kedves lakótársnak!

Helen Bereg
15/02/2020 17:35
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
15/02/2020 14:52
Kellemes délutánt Napkorong smiley

KiberFeri
15/02/2020 08:54
Legyen mindenkinek jó a vasárnapja...

Manon
15/02/2020 08:34
Szép reggelt mindenkinek!

orok szerelem55
14/02/2020 17:43
Szép estét kívánok Mindenkinek! smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes