Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikFebruár 18 2020 09:15:58
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 3
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Szerelem
Anagramma
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10199]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3565]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Így kezdődött

Radmila Marković
Így kezdődött

Augusztusi vasárnap volt, amikor az unokáim nem jöttek hozzám ebédre, a gyerekeim meg nem hívtak meg, úgy döntöttem, veszek egy jó nagy dinnyét, egész nap dinnyézni fogok, hiszen azt tartják, hogy a dinnye tisztítja a veséket. Úgy gondoltam itt a jó alkalom. Vettem 7,5 kilós dinnyét, lehűtöttem, és nekiláttam az evésnek. A Lőrinc már bele randított, azokat a részeket kivágtam, és úgy délután 3 órára eltürültem a dinnyét. Egyszer azt kezdtem érezni, hogy rettenetesen görcsöl a hasam, és szaladtam a toalettre, úgy háromszor, négyszer. Lefeküdtem, és valamelyest lecsillapodott a fájdalmam

.Este a Dombos szervezésében érdekes szabadtéri műsor volt kilátásban, úgy éreztem, hogy elmehetek, mert jobban érzem magam. Gizi osztálytársammal autóval kimentünk a falu széli lösz fallal körülvett térre. Leültünk egy padra. Elkezdtem izzadni, fájdalom indult valahonnan a hasam tájáról, haladt a gyomromba, majd rettenetes rosszullét fogott el, elhagyott minden erőm.

Gizihez fordultam, és annyit birtam kimondani: “Nagyon rosszul érzem magam”. A kezembe nyomta a vizet, s a következő pillanatban a maradék kis erőm is elhagyott, elsötétült a világ. Arra eszméltem fel, hogy szegény barátnőm kétségbeesve kérdezte, hogy mit csináljon velem. Hangos szóval hívta a fiamat, aki éppen sütötte a hamburgert, hogy jőjön. A fűben feküdtem, de nem tudom, hogy hanyatt, hason vagy oldalra dőlve, de éreztem, hogy emelnek, és leültettek, de tartani nem tudtam magamat A lányom a híres kishegyesi lángost árulta, ő is ott termett, hívták a mentőt. Belém életet verni nem lehetett. Az orvos rögtön a kórházba küldött, ahol éjszakára bent tartottak. Vért vettek tőlem, EKG-t kétszer is megcsinálták, kivizsgáltak, infúzióra kapcsoltak, és reggelre elmúltak a fájdalmaim. Azt mondta a doktornő, hogy nem kell operálni, és haza engedtek. Ettől a naptól kezdve hol így, hol úgy éreztem magam, de inkább úgy. Szeptember hónap azzal múlt el, hogy a rosszullét a rosszullétet követte. Mentem én orvoshoz. Az általános orvos elküldött a helybeli orvoshoz ultrahangra, aki annyit ért a szakmájához, mint tyúk az ábc-hez. Ő az, aki mikor megmérgeztük magunkat patkányméreggel azzal küldött haza, hogy igyunk sós vizet, majd kihányjuk, ami miatt óriási komplikációnk lett, hát sejheti mindenki, de én meg tudtam, hogy a tudására nem alapozhatok. Októberben már nem nagyon tudtam lábra állni. Doktornő szomszédasszonyom, aki lelkiismeretes orvosnő, ajánlotta, menjek el Verbászra, egy privátul dolgozó doktornőhöz, aki majd elmondja mit kell tennem. Így is történt. Eltámogatott Józsika, az unokaöcsém, mert a lányom, fiam dolgoztak. A doktornő ajánlatára sebésszel kellett konszultálnom, mert szerinte az epémet ki kell operálni. Persze itt még mindig nem kaptam meg a beutalót a kórházba. A lányom, meg az unokám már nálam őrködtek éjjel ,nappal, mert nem voltam képes talpra állni. Egy erős fájdalom indulásakor idegrohamot kaptam, és vinnyogva sírni kezdtem. Szegény Majácskám, az unokám, rögtön hívta az anyját. Mikor Gócikám hazaért, ügyeletes orvost akart hívni. Nem engedtem. Azt mondtam nem birom tovább. Meg akarok halni. Ne hívja az ügyeletest, mert ad egy fájdalomcsillapítót, és reggel folytatódik minden tovább. Nekem nem mondott a lelkem semmit, elment, és amikor visszajött , gyorsan jött, s azt mondta:

- “Így, ahogy vagy hálóruhában, házikabátban, gyere, viszlek a kórházba.
Nem tiltakoztam.Ott is, mire végre a sebészhez jutottunk, már alig tartottam magam. Akár hol tapogatta a testemet a gyomromat is beleértve lefelé, mindenhol fájdalmam volt.

- Mutassa meg, hol fáj legjobban!
- Az altestem két pontjára mutattam. A vizsgálat után gondolkodott, gondolkodott a sebész és megszólalt.
- November nyolcadikán jelentkezzek a lányommal.
Ránéztem, és őszintén, szívből kértem

- Dokor úr, ha Istent ismer, ne küldjön haza. Én november 8-áig meghalok. Nézze meg a kezemet.
Olyan volt a kezem mint a halotté, enyhén remegett.

- Mondja asszonyom, fogyott az utóbbi időben?
- Igen. Öt kilót egy hét alatt..
Feltelefonált az osztályra, ahol a betegek feküdtek. Azt a választ kapta: nincs üres ágy. Erélyesen visszaszólt.

- Sürgős esetem van! Teremtsenek egy ágyat!

Felküldött bennünket a lányommal az első emeletre, a sebészetre. Egy három ágyas szobába bezsúfoltak egy ágyat.

Rögtön infúzióra tettek. Szerdai nap volt. Másnap röntgenfelvételekre, ultrahangra vittek. Annyi vért vettek tőlem, hogy már kezdtem megsokalni. Egyszer megint rohant a nővér, készült vért venni.

- Miért vesz már megint vért?
- A vércsoportját elfelejtettem levenni – volt a válasz.
- Tudom én, 0Rh+
- Sajnálom – de nekem el kell készítenem a doktor úrnak.
- Hát akkor vegye azt a vért.
Többek között a gyomromról is készítettek röntgen-feltételeket. Elolvastam az orvos kísérő levelét. Azt írta a jelentésében, hogy a gyomromban van egy betokosodott gömb, amelynek a belsejében feltételezhetően piros folyadék van.

Valahogy nem vettem komolyra ezt a jelentést. Én operációra várok.

Pénteken reggel elszunnyadtam, amíg vártam a soromra. A nővér, aki vezetett az operációs terembe, nem akart hinni a szemének. – Tud aludni operáció előtt? - Miért ne tudnék? Azért vagyok itt, hogy megoperáljanak.

Mielőtt elszunnyadtam, imádkoztam, és azt kértem az angyalkáimtól, meg a jó Istentől, segítsenek a sebészemnek mindenben, ez által a legjobban megold mindent.

Amíg várakoztam a hideg szobában egy ágyon szüzanya mesztelenre vetkőztetve, és egy lenge ruhával letakarva, majd megfagytam. Közben jött az altató orvosnő, aki kérdezgetett, allergiás vagyok-e valamire, hány kilós vagyok, voltam-e már operálva. Az utóbbira nemmel feleltem, pedig a térdem operálták, de azt nem tartottam operációnak.

Mikor kezdtek betolni az operációs terembe, még keresztet vetettem magamra, és nyugodt szívvel átadtam magam a sorsomnak.

Hatalmas fényforrások voltak a fejem felett, a lábaimat erősen lekötötték. – Nem bírom mozdítani a lábamat. Kell ez? - Kell bizony. Most kérem a kezeit- válaszolt a nővér. Azokat is lekötözték. A jobb kezemre helyezték a vérnyomásmérőt. Akkor kért meg az altató, hogy szippantsak hármat egy átlátszó szájra-tevő akármibe. A harmadik után nem tudtam semmit.

Operáció közben egyszer felébredtem, mondja az orvos, de én tudom, hogy nem ébredtem fel mert a következőket láttam, nem hallucináltam. Mintha teljesen ébren lettem volna következők játszódtak le a szemem előtt: Láttam a fejem felett az altató szemét, éjfekete haját, meg azt is, hogy a számból kiáll egy műanyagcső, amin keresztül valaki benyom a gyomromba egy kb. 2 milliméteres átmérőjű csavart fémszajlát, aminek a végén lapos kúp alakú fekete szerkentyű volt, ami olyan gyorsan mozgott a gyomromban a gyomorfal egyik oldalától a másikig, hogy az egy szajla nyolc-tíznek tűnt. Kétszer tette valaki, akit nem láttam, a gyomromba a szajlát, és én világosan láttam nem csak az eddig felsoroltakat, de azt is hogyan dolgozik a gyomromban a szajla. Mikor kihúzta a láthatatlan valaki a számból a fémszajlát, akkor ismét elaludtam, és csak akkor ébredtem fel, amikor pofoztak, és ébresztgettek.

Szörnyű fájdalmat éreztem, hányingerem volt, rosszullét, de a hányingert igyekeztem elnyomni. A szobámba toltak, rám adták a hálóingem, fájdalomcsillapítót adtak, és elaludtam.

Délután, amikor a fiam látogatóba jött, csak intettem, hogy menjenek haza. A kis unokák számára nem jó látvány voltam. A lányom hivatalos úton volt, de másnap a fiam ismét eljött a családjával. Rá számítottam, mert fel kellett kelni. Azzal az erős karjaival kiemelt az ágyból, a menyem segített pár lépést tenni, a toalettre elkísért. Vasárnap igazán jól esett, amikor jöttek az unokáim, a fiam, Margitka, Gizi, Juci, és Kuláról Ágiék. Még nyúzott macskára hasonlítottam, de ezt nem mutatták ki nekem.

Vasárnap jöttem rá, amikor fekete folyadék hagyta el a testemet , hogy a gyomromban azt a betokosodott valamit a jó Isten segítségével szakember fakasztotta el, hiszen emberi kézzel lehetetlen lett volna olyan gyorsaságot elérni, amilyen gyorsan mozgott a szajla a gyomromban. Hogy létezik? Megmagyarázni racionálisan nem lehet azt, hogy én világosan láttam, ami a gyomromban zajlódott?

Senki sem akart hinni nekem. Vasárnap a székletemmel kevés élő vérrel rengeteg fekete folyadék hagyta el a testemet, majd másnap még két alkalommal dőlt belőlem a széklettel a fekete folyadék. Akkor értettem meg, az angyalkáim segítségével a gyomromban levő betokosodott rész is eltűnt. Ők tették-e, vagy valaki segítségével, ezt nem tudhatom, mert nem láttam ki teszi a lélegeztetőn keresztül a számba a szajlát

Szomszédasszonyom mondta meg, hogy operáció előtt, a számba tesznek egy lélegeztetőt. Én ezt, szégyen vagy nem szégyen, nem tudtam.
Most már itthon vagyok, és tudok tovább ülni is. Amióta hazahozott a lányom a kórházból, azóta velem van. Szegény kislányom, dolgozik látástól vakulásig, meg körülöttem ugrál Maja unokámmal.

Még mindig kiállhatatlan vagyok.Csoda, hogy nem hagytak magamra.

A hangulatom hullámzó. Amikor mentünk az öcsém feleségével a cérna kiszedésére, annyit kellett várakozni, hogy megint összeestem. Szegény Icu úgy meg volt ijedve, inkább neki kellett volna orvosi segítség. Az intenzív osztályra tolt egy nagy fene nehéz ágyon, ott megint infúzió, vérvétel. Amikor megmondtam, azt is, nekem még mindig fekete a székletem, akkor vettek tőlem mintát. Azt mondták, majd ha minden analízist elvégeznek, utána tudják megmondani, elmehetek-e haza, avagy sem.

Jött a dokornő négy óra után. Megnyugtatott. A székletemben nincs vér, nem attól fekete. Hazamehetek. Jött a lányom meg Icu, haza hoztak, és azóta itthon vagyok. Nagyon lassan lábadozok.Még mindig itt vannak a lányomék, bár tudom, hogy szeretnének a saját otthonukban lenni, de hűségesen ápolnak. Álldja meg az Isten Őket.

Milyen jó nekem, mert engem szeretnek és szerethetek.

Majd ha felerősödök, akkor elmegyek gastroenterológushoz, hogy bebizonyítsam magamnak is, meg másoknak is: nekem a gyomrom az angyalkáim segítségével, a jó Isten engedélyével rendbe hozták. Az életem meg lett hosszabbítva. A szövettani jelentés arra utalt, hogy nem öt perccel tizenkét óra előtt mentem kés alá, hanem pontban tizenkettőkor, mert a rák előszobájában voltam, de sikerült kikecmeregnem onnan.

Véletlenek meg nincsenek. Nekem még van feladatom ezen a földön, sokszor úgy érzem rengeteg a tennivalóm, máskor meg kétségek gyötörnek: mi az amit még el kell végeznem?

Bármi is legyen a feladatom, szeretném azt véghez vinni. Többek között írni szeretnék, a gyerekeimet segíteni. Most pillanatnyilag minden vágyam meggyógyulni, és lehetőséget kapni utazásra. Valami talán megvalósul a terveimből.


Hozzászólások
gyongyszem555 - június 21 2017 03:25:06
Szeretettel olvastalak drága Marám, és nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett szenvedned, feltéve ha ez rólad szól,. de ismerve munkáidat, általában önéletrajzi ihletésűek írásaid. Nem tudom, hogy ez melyik évben volt, vagy ennyire nagy huzavona árán kaptál orvosi segítséget?!

Baráti ölésem: Évismileysmileysmiley
Tiberius - június 22 2017 19:41:57
Kedves Mila !
Szomorú történet,hálátlan az élet !Gratulálok
Szeretettel olvastalak
farkas viola - július 03 2017 08:49:52
Drága Radmila!
Többször elborzadtam olvasás közben, annyira átéreztem szenvedésedet. Jó, hogy leírtad, hogy leírhattad. Vigyázz Magadra. Erős vagy, és még sok dolgod van. Kívánom, hogy minden teljesüljön, amit szeretnél elérni.
Jó egészséget kívánok szeretettel: Viola smiley
Kapolyi Noemi - július 12 2017 23:15:30
Kedves Mila,

Megdöbbentem, min mentél keresztül. Mikor történt ez veled? Jól sikerült ez a novellád is, nagyon megrázó volt.
Szeretettel gratula: sok erőt kívánok és jó egészséget ! Noémi
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. február 18. kedd,
Bernadett napja van.
Holnap Zsuzsanna napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

nagygabi
17/02/2020 23:04
Nagyon szépen köszönöm kedves Ica! Nagyon szuperul kitaláltad. Bevallom,nekem sosem sikerült még saját fényképet feltennem ide.Puszi Neked!:-D

Helen Bereg
17/02/2020 19:48
Szép estét, jó éjszakát Korongosok! smiley

nagygabi
17/02/2020 16:34
Szép estefelét mindenkinek -e helyen! :-)

hzsike
17/02/2020 13:50
Szépséges napot mindenkinek! smiley

Gyongy
17/02/2020 12:38
Szép napot Napkorong smiley

KiberFeri
17/02/2020 08:44
Kellemes napot kívánok mindenkinek!

Manon
17/02/2020 08:11
Szép új hetet mindenkinek!

Helen Bereg
16/02/2020 19:45
Jó éjszakát Mindenkinek! smiley

Gyongy
16/02/2020 13:20
Szépséges vasárnapot Napkorong smiley

KiberFeri
16/02/2020 08:53
Szép vasárnapi jó reggeltet kívánok minden kedves lakótársnak!

Helen Bereg
15/02/2020 17:35
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
15/02/2020 14:52
Kellemes délutánt Napkorong smiley

KiberFeri
15/02/2020 08:54
Legyen mindenkinek jó a vasárnapja...

Manon
15/02/2020 08:34
Szép reggelt mindenkinek!

orok szerelem55
14/02/2020 17:43
Szép estét kívánok Mindenkinek! smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes