Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikáprilis 20 2021 08:29:05
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 10
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,202
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Anagramma
Szerelem
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10202]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3573]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Az Intézet
Válasz, a Miért kezdtél el írni? kérdésre.







Az Intézet

A robosztus épület hatalmas vasalt faajtaja fenyeget?en tátongott az utcafront felé, mint ami menten elnyeli az úton sétáló embereket. Ismerték a ház különös rendeltetését, így akiknek erre vitt az útja, mintha megérezték volna a bent uralkodó nyomasztó légkört, ha tehették, messze kerülték a bejáratot. Vagy átmentek az épületet körülölel? park túloldalára, vagy leszegett fejjel igyekeztek minél hamarabb túljutni az épület el?tt és szemüket lesütve még attól is ódzkodtak, hogy míg egyik lábukat a másik után kapkodva elhaladnak a kapu el?tt, bepillantsanak.
Az áprilisi napsütés, mint anya az ébredez? gyermekét, gyengéden cirógatta a parkon a kapu felé igyekv? párt és a lágy tavaszi szell? szelíden hintette lábuk elé a fák virágszirmait.
- Érzed a tavasz illatát? - kérdezte a férfi és teleszívta tüdejét a mámorítóan üdít? friss, reggeli leveg?vel.
- Igen -felelte és rámosolygott férjére.
Hazudik - mosolygott vissza a férfi. Szent meggy?z?dése volt, hogy fogalma sincs arról, milyen illatról beszél. Már régóta nem volt szerepe a felesége életében olyan apró dolgoknak, mint illat, tavaszi szell? vagy virágok.
- Ez aztán gyönyör? épület, ezt nevezik Habsburg-sárgának?
- Nem tudom, egyszer?en egy sárga ház, sárgaház - vonta fel a szemöldökét, mire férje megmosolyogta a szóviccet, de önmagát nem szórakoztatta, túl pejoratívnak találta.
- Nézd a tornyos tet?t és a hatalmas ablakokat - mutatott fel a házra.
Hunyorogva, fél?n felnézett rá - rácsok- suttogta és azt érezte, hogy a hatalmas falak menten rázuhannak. Elképzelte, amint belép a k?kolosszusba és az épület körülöleli. Megindulnak felé a falak, összepréselik a mellkasát és addig nem engednek a szorításukból, míg ki nem passzírozzák a sejtjei legmélyér?l is a leveg?t.
- Mondd kicsim.
- Rácsok- ismételte meg zaklatottan. Lefogadom, hogy valamikor ez volt a vármegye börtöne.
- Olvastál róla? - kapott a beszélgetés fonala után, de kérdése válasz nélkül maradt, a n? gondolatban már messze járt. De csak id?ben jár messze, ugyanitt állt, miután kijött. Onnan.
Mint minden alkalommal, most is kéz a kézben lépdeltek, de a mostani valamiben mégis különbözött az évek alatt megszokott kézfogástól. Görcsös volt, félelemmel teli, de a közössé vált lüktetést furcsamód átjárta valami bizakodásféle. Megpillantották a falon a táblát és egyszerre lelassították lépteiket.
Szemük ugyanazokat a bet?ket látta, de szívük mást-mást olvasott. A férfi valamiféle id?gépet, ami visszahozza otthonukba a felesége kacagását, fekete ruháit újra színesre festi, testébe pedig visszavarázsolja az életet. A n?nek mindegy volt - csak valami változzon.
Beléptek a kapun a boltíves el?térbe, mint barlang falába vésett sziklamélyedésben, aprócska portásfülke húzta meg magát a málladozó falban, a benne ül? pocakos ember unottan harapott bele a szendvicsébe, így nemigen állt módjában fogadni köszönésüket. Szeme az alig néhány méter hosszú el?tér végére szegez?dött - hatalmas park állt az épület belsejében. Olyan volt, mint egy óriási, él? festmény: terebélyes bokrok, magasra nyúló fák, kaviccsal felszórt sétány, az egészet körülölel? sárga épület vásznára festve.
A penészfoltokkal tarkított földszinti folyosón jobbra-balra ajtók nyíltak, a fal mellett perg? festék? vasállványra csavarozott székek sorakoztak és az egész tömve volt emberekkel. Kicsik, nagyok, öregek, fiatalok, férfiak, n?k és mindahányan beszélgettek, mutogatták egymásnak papírjaikat, az ül?k a penész alkotásait tanulmányozták, az állók az ül?kt?l irigyelték a kényelmetlen ül?helyeket és rosszallóan csóválták a fejük, mint egy él? hurka, ami csak arra vár, hogy egy forgó vaslapát, vagy egy hatalmas kéz betöltse a bélbe.
A n? megh?költ, majd húzni kezdte férjét az udvar felé -az nem lehet, hogy nekik is ide kell várni. A park közepén újra megtorpant, majd szeme megakadt egy ablakokkal teli, hívogatóan szell?s lépcs?házon.
- Ott benn, majd megkérdezünk valakit, bíztatta magát, és felmentek az els? emeletbe.
Kellemesen h?vös, tágas hallba léptek és leültek az öreg, repedezett b?r? kanapéra, szorosan egymás mellé. Huzat cikkázott a lábuk alatt és a kopott csempe fert?tlenít?szagát fel-felkapva az arcukba hajította. Két oldalra folyosó nyílt, sok-sok ablaka a bels? parkot bámulta, míg az utca felé nyíltak a szobák és azok rácsos ablakain túl lassan folydogált a kisváros élete. Besz?r?dött az iskolába igyekv? gyerekek zsivaja, az autók kürtjei, a távolsági csuklósbuszok jellegzetes nyikorgása és összekeveredett a szobákból jöv? elfojtott halk beszélgetéssel, reggeli krákogással és a n?vérek kacajjal t?zdelt csivitelésével.
- Tessék- toppant eléjük egy sovány, köpenyes n?. Látogatni jöttek?- türelmetlenkedett és szemöldöke felcsusszant egész a haja tövéig.
- Nem. Jó napot. Mi, nézett férjére- én, K. doktorn?t keresem- állt fel rémülten és átnyújtotta a kezében szorongatott beutalót.
- Lenn rendel a földszinten. Befeküdni jött?-hadarta egy leveg?vel.
- Nem! Nem, dehogy és csak K. doktorn?vel szeretnék beszélni-szögezte le.
- Üljön le, itt várjanak. Beszélek a doktorn?vel- sarkonfordult, beviharzott egy irodába és hangos csattanással behúzta maga mögött a kilincstelen ajtót.
Leroskadt férje mellé és azon nyomban összeomlott. Nem akart befeküdni egy rácsos szobába a krákogók közé, de nem akart lemenni a hurkatölt?be se. Haza akart menni r11; már megérte idejönni! Id?tlen id?k óta nem akart ennyire semmit, mint most hazamenni.
- Várunk még egy kicsit - vette a kezébe felesége kezét és megnyugtatásképpen simogatni kezdte.
Abban a pillanatban egy hálóinges, kövér, kócos hajú lány rohant el el?ttük mezítláb és úgy dübörgött a lépcs?ház, ahogy szedte a lábát, mintha egy eszeveszett elefántbika kelt volna birokra az ódon lépcs?fokokkal.
- Rita! - hangozott fel a folyosón egy artikulálatlan üvöltés, és nyomában egy aprócska n?vér csattogott papucsban a lépcs?n lefelé.
- A kurva életbe, Rita megint megszökött -dörmögte egy férfibariton és utánuk iramodott.
A n?nek ez már sok volt. Belemélyesztette körmét férje tenyerébe és dühösen belesziszegett az arcába.
- Ha a múlt héten felakasztom magam a francba, akkor most nincs ez a cirkusz!
Szavaitól nyomban megdermedt a leveg?.
- Van fogalmad róla, hogy ezt hol mondod? - rezzenéstelen arcán szétnyíltak ajkai és egy hangsúlytalan, egyenes bet?lánc hagyta el a száját. Túlságosan régóta tartotta már a lelket, oszlatta a sötét gondolatfelh?ket, csepegtette a reményt, hangjából kifogyott a szín, csak szántotta a fagyos leveg?t, mint kiírt golyóstoll tompa feje, amikor egy vékony mélyedést húz a papíron.
- Jézusom- olyan volt neki férje üres, megtört, kifejezéstelen, fáradt tekintete, mint egy arculcsapás. Mit tettem? - zakatolt fejében a gondolat. Istenem! Nem, ?t nem ölhetem meg, ehhez nincs jogom!
Kinyílt az ajtó és kilépett rajta a köpenyes n?. Megállt csíp?re tett kézzel és röntgenszemével a n?t nézegette.
- Biztos nem befeküdni jött?
- Nem- felelte minden erejét összeszedve, higgadtan.
- Akkor menjenek le a földszint 6-os szobába. A doktorn? már várja magát - visszaadta a beutalót és nyomban elindult a szobák felé.
A lépcs?házban az ápolók a karjánál megragadva vezették Ritát, aki földöntúli mosollyal szökellt felfelé, nemigen bánta, amiért elkapták. Neki ez csak játék volt. Lehet ? már megtalálta, neki talán ez jelentette az életet, egy reggeli boldogságfutás a langyos tea mellé az annyira áhított és keresett örömforrás.
Csodamód a földszinten kiürült a hurkatölt?, csak egy-két ember lézengett minden ajtó mellett bebocsátásra várva. Alighogy megálltak a 6-os szoba el?tt, kinyílt az ajtó és bemondták a nevét.
Belépett és egy pillanatra elvakította az ablakon beáramló fény. Hunyorgott egy darabig, majd meglátta a rácsok mögött álló fákat, az ablak el?tt leszegett fejjel tovasiet? embereket, a távolban elsuhanó sárga buszokat, a célt, a szabad világot. De az odakinn van, én pedig idebenn- gondolta- és visszacsengtek fülébe kétségbeesett anyja szavai amint a körzeti orvos el?tt esdekelt, ugye ott segítenek, azok az orvosok ezzel foglalkoznak, ?k tudják a módját.
Reménykedve nézett szét a szobában - na másszunk ki abból a francos gödörb?l.
Hosszú fehér asztal szelte ketté keresztben a helységet, mögötte pedig hárman ültek. Három mindentudó, tanult, agybalátó életmester - pedig csak három n? fehér köpenyben, arctalan ábrázattal, szemüvegben, a szemüveg mögött unott tekintettel.
Köszönt, átadta a beutalót, azok kelletlenül hellyel kínálták, ? pedig leült velük szembe. A bal oldali felvette az asztalról a megyei napilapot, szétterítette maga el?tt, majd olvasgatni kezdte. A jobb oldali monoton verte a számítógép billenty?jét, a középs? pedig kényelmesen hátrad?lt a székében és kifejezéstelen arccal megkérdezte t?le, hogy mi a probléma.
Válaszolt valamit- a kivágyódástól szinte öntudatlanul, ösztönnel és mosolyogva. Érezte, hogy bár az arcukon semmilyen érzelem nem mutatkozott, megmosolyogták a könnyekkel terhes, halkan elrebegett fájdalmas vallomást, és mint istenverte beszél? játékbabák, egyre azt ismételték, hogy nekik is ugyanezek a gondjaik. Hová jöttem? -lüktette az agya és köddé vált az Intézetet körülölel? , -majd ott segítenek- mítosz. Egy gyárban volt, ahová futószalagon érkeztek a megtört lelkek és a munkások csak tolták ?ket tovább.
Felébredt - nem tudta ugyan felmérni az id? múlását, de egy örökkévalóság elmúlása után a doktorn? összekulcsolt kezével az asztalra könyökölt és megszólalt.
- Ezt a gyógyszert elkezdjük szedni, lassan hozzászokik a szervezete, folyamatosan szedjük, minden nap egy szemet, minden hónapban visszajön ide ellen?rzésre, majd csökkentjük az adagot és id?vel megpróbáljuk elhagyni. Higgye el, minden rendben lesz. Majd meglátja, amint visszajönnek a színek.
Milyen színek, döbbent le magában, én nem vagyok színvak. Na mindegy, a lényeg, hogy már adják a kezelési lapot, a receptet és mondják, hogy viszontlátásra. Felállt, megköszönte, elvette, hátat fordított nekik és lenyomta a kilincset. Megtorpant egy pillanatra és visszanézett rájuk, de hát nem is mondták meg neki, hogy mit tegyen és nem adtak tanácsot a problémájára. Ezekr?l gondoltam, hogy megtanítanak életben maradni?
- Igen, köszönjük, küldje be a következ? beteget- felelte a baloldali, bár ? nem kérdezett semmit.
Kilépett a folyosóra, kitárva hagyta maga mögött az ajtót, aki akar, járuljon csak a gyógyítás mesterei elé; megfogta párja kezét és a szabályos ütemben emelked?-süllyed? mellkassal békésen szunyókáló portás mellett elhaladva kimentek az épületb?l.
- Na mit mondtak? -sürgette a férfi.
- Azt, hogy majd visszatérnek a színek- mosolygott és hozzábújt.
- Színek? Milyen színek? - értetlenkedett.
- Gyere, menjünk haza.
A hazaúton a kezelési lapját és a gyógyszer betegtájékoztatóját olvasgatta. El?bbib?l semmit nem értett, az utóbbi pedig mélységesen ledöbbentette.

Ahogy hazaértek, egyedül maradt, a férje magára hagyta. Félt, hogy jóvátehetetlen csapást mért a férje lelkére és párja a benn történtek miatt vágyott a magányra. Ült, forgatta kezébe a gyógyszeres fiolát és gondolkodott, egy dolgot mégiscsak megtanult az Intézetben: a beszélgetés a doktorral nem ért egy hajítófát sem, és nem a gyógyszer a megoldás.
Válaszút elé érkezett, megkeresi maga a kivezet? utat, vagy-Ránézett az órára és adott egy kerek órát magának arra, hogy véget vessen a szenvedéseknek. Végérvényesen. Vagy így, vagy úgy.
Csak egy játék, ötlött fel benne a gondolat.
Az élet csak egy nagyszabású játék és mindenki csak egy játékos. Az Intézet is csak játék, ahová azok mennek, akik úgy gondolják, jobb lenne kiszállni a játékból. Szabályok néhol vannak, néhol áthághatóak: a sovány n? a szabályok híve, Rita az áthágásé. Azt hisszük, a doktorok az edz?k, a játék mesterei, pedig ?k is csak a saját túlélésükre játszanak.
De akkor ki a mester? - kérdezte magától félhangosan. A mester az ember, aki él - akiknek van tehetsége és bátorsága az életben maradáshoz. Valóban ilyen egyszer? lenne?-t?n?dött.
Szeme megakadt a sarokban álló számítógépen és leült elé. Megnyitott egy jegyzetet és elmerengve nézte a hófehér, makulátlanul tiszta lapot, és - anélkül, hogy észrevette volna mikor telt le a kiszabott óra-, írni kezdett. Bet? bet?t követett, azok szavakat alkottak, mondatokká álltak össze s végül egy történetben testet öltöttek és életre keltek, hónapokkal kés?bb megszületett a regénye.

Ha valaki megkérdezi t?le, miért kezdett el írni, sz?kszavúan, csak annyit felel: ezt választottam.
Hozzászólások
denes - július 18 2007 16:45:26
Na, ilyen intézetben még nem jártam, így ebb?l a történetb?l ezt is megismertem.
Tiborsmiley
Arla G Jenkins - július 19 2007 20:24:43
Azt kívánom mindenkinek, hogy ne menjen ilyen helyre!!!smiley
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2021. április 20. kedd,
Konrád, Tivadar napja van.
Holnap Konrád napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

mamuszka
19/04/2021 20:40
Szép estét mindenkinek. Jó egészséget, kíméljen meg benneteket magától a vírus.

vali75
19/04/2021 19:26
Szép estét mindenkinek! smiley

Helen Bereg
19/04/2021 18:44
Szép estét Koronglakók! smiley

Manon
19/04/2021 12:48
Legyen szép napja mindenkinek!

KiberFeri
19/04/2021 09:22
Csak úgy finomkodva esik, de ettől még legyen mindenkinek jó napja!

Wino
18/04/2021 17:55
Kellemes vasárnapot mindenkinek!

Helen Bereg
18/04/2021 17:54
Szép estét Napkorong! smiley

KiberFeri
18/04/2021 09:18
Jó vasárnapot kívánok minden kedves lakótársnak és olvasónknak is!

Helen Bereg
17/04/2021 18:00
Szép estét Mindenkinek! smiley

Helen Bereg
17/04/2021 18:00
Szép estét Mindenkinek! smiley

Helen Bereg
17/04/2021 18:00
Szép estét Mindenkinek! smiley

Helen Bereg
17/04/2021 12:39
Szép vasárnapot Koronglakók! smiley

Delfinke
17/04/2021 12:19
Szép delutant

pircsi47
17/04/2021 09:00
SZÉP HÉTVÉGÉT KÍVÁNOK MINDENKINEK!

KiberFeri
17/04/2021 08:31
Mindenkinek kívánom, hogy legyen a mai napja, szép és napsütéses...

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes