|
   Vendég: 20 
Nincs Online tag 
   Regisztráltak: 2,217 
 |   
 | 
  
 
 
A dóm... 
 
Valamikor régen barlangokban lakott az ősember,közben a világ annyira előrehaladott lett, 
elpusztírották saját magukat az emberek. 
Szerencsére voltak kik megmaradtak magnak,kik új elmélettel sokkal,de sokkal előrehaladottabbak voltak. 
 
A Nevadai sivatag közepében építettek egy hatalmas dómot aminek belsejében minden 
elképzelhető kényelem megadatott.Kedvező klíma, napsugár, minden benn volt a dómban. 
Egyszerű törvényeket alkottak,a legfőbb,az életkor,ami nem léphette túl a 30-évet.Mikor 
valaki elérte a harmincadik évét autómatikusan felajánlotta magát a szervezetnek ahol 
ünnepélyes keretek között az élete megsemmisült az éterben 
Vallás,politika, házasság,munka pénz, alkohol,dohány,kábítoszerek ismeretlenek voltak részükre. 
Mindenki ismerkedhetett,szeretkezhetett tetszésük szerint,ha megtalálta a párját akivel 
nem   érezték magukat lekötelezetnek,gyerekek születtek,mindenki boldog volt. 
.Minden elképzelhetőtt a szisztem szolgáltatott,élelmet,ruházatot,mindent amire szükség volt 
.Idős személyeket csak a mesékben hallottak,elképzelni a valóságban nem tudtak. 
A dómbol kimenni tiltva volt,külön ügyeletes alakulat tartotta a rendet,kik fekete ruhát viseltek 
mindenki más a legváltozatosabb exotikus szinekben pompázott,de voltak néha akik nem érezték magukat teljesen szabadnak,mindíg azon gondolkodtak mi lehet a dómon kívül amit 
mindenki úgy tudott,hogy az élet ott, halott, csak romok emlékeztetnek a múltra.. 
A dóm alatt élt egy fiatal lány Mimi aki beleszeretett az egyik felügyelő fekete ruhás rebdőrbe.akinek neve Jack.Mimi nek vágya volt,hogy egyszer kikerülni a dómon kívül ahol 
ki tudja mi lehet,az biztos,hogy az emberek tovább élhetnek. 
Mimi és Jack szerették egymást,de Jack félt,Mimi tiltott gondolataitol.Jack tudta neki már 
nincs olyan sok ideje és ha kívül lennének,ki tudja meddig élhetnének. 
Eljött a nap mikor döntöttek,egy hajnali órában megszöktek. 
Hosszú volt az út és veszékyes a rendőrség megtudta a szökést és üldözőbe vette őket. 
Napokba került amíg végre kikerültek a dómbol, amit elképzelni sem tudták eddig,hogy az 
milyen hatalmas s bonyolult.. 
 
Mimi és Jack élvezték a szabadságot ami új volt nekik, kiváncsian barangolták a környéket, 
míg egyszer csak egy régi nagy épülethez értek. Ami természetesen be volt nőve gazokkal 
a látásbol valami hivatalos épület lehetett valamikor.Az egyik helységben könyvekre 
bukkantak amiket eddig még nem láttak.Olvasni nem tudták,ahol ők éltek eddig, nem volt 
szükség rá. Hirtelen valami mozgást hallottak,megijedtek. 
A másik pillanatban egy idős ember állt előttük aki ugyan csak megijedt tőlük. A két fiatal 
szájtátva nézték azt az öreg embert kinek hosszú haja nagy szakálla elkápráztatta őket. 
Beszédbe egyeledtek,kédezték az öreg urat : 
- Hány éves ? 
- Nem tudom,gondolom közel lehetek a százhoz,egyedül élek már nagyon régen sok mindent 
elfelejtettem,csináltam magamnak egy kis odut itten magamnak. Hirtelen egy fekete macska 
ugrott eléjük,Mimi és Jack megijedtek nem tudták mi az a dómban nem voltak állatok.. 
Kérdezték az idős urat mondja  : 
-  Mi a neve ?  George nak szoktak szólítani. Ha akarják elviszem magukat van itt közel egy 
kis település talán 10-15 ember lakik ottan. 
 
Elindultak hárman ami csak egy félórás út volt meglepődve látták az ott lévőket,gyerekek is 
voltak hosszam beszélgettek,az ottaniak megvendégelték az újjonnan jötteket ami ugyancsak más volt mint amihez ők hozzá szoktak. 
Jack és Mimi kérték az öreg urat ha eljönne velük a dómhoz bemutatni őt az ott lakóknak 
ami talán megváltóztatná az ottani életet. 
MIre elérkeztek a dómhoz és amiket a fiatalok meséltek neki róla, az ödős úr megijedt, 
nem akart bemenni,gondolta ő boldog ahol él a macskájával és ha nem bánják ő vissza fog 
menni.A két fiatal hosszan tanakodtak,mitévők legyenek,aztán a szabadság vágya győzött. 
Úgy határoztak letelpednek a kis falu mellett és új életet kezdenek remélve hosszú életet. 
 
Ágoston Tibor 
 
Ezt a történetet nagyon régen olvastam nem tudom ki volt az írója amiböl ezt emlékezetböl  magyarra fordítottam 
 |  
  |   
|
 
 - február 26 2020 12:43:10 
Kösz szépen, Tíbor! 
 
ölellek: 
 
PiaNista | 
 
 
 |   
|
 | Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
 |   
 | 
|
 Ma 2025. november 04. kedd,  Károly napja van. Holnap Imre napja lesz. |   
|
 Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 |   
 |