|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
Két cica vagyok és egymással játszom
Gáthy Miklós laptopján bement a Napkorongra és beküldte legutóbbi versét, majd egy rövid novellát is, amelyet már napok óta javítgatott. Nagyon szeretett írni. Verseket, rövidebb-hosszabb novellákat. Akarta, hogy minél többen olvassák műveit. Szinte minden elalvás előtt arról ábrándozott, hogy könyvesboltok kirakatában látja könyveit, itt-ott képeket, amelyek őt, a sikeres írót ábrázolják. Ezen azután idővel mindíg el is aludt.
Karinthy Márton könyvét olvasva találkozott a nagyapa, Frigyes, fantasztikus, talán bizonyos értelemben nem éppen egészségre valló gondolatával: ”Azt álmodtam, hogy két cica vagyok és egymással játszom”.
”Ez a Karinthy hihetetlen! Micsoda gondolat! Betegesnek is lehetne mondani, de én vállalnám, ha ez a gondolat a sajátom lehetne. Éveket adnék az életemből…éveket!, ha ez az…egymással játszom…az emberek tudatában az én ötletemként lenne ismert. Elég lenne, ha csak a szakmában… Még akkor is, ha ezt betegesnek mondanák”.
Ezt a gondolatsort többször átgondolta, átfogalmazta, de a lényeg mindíg egy maradt: éveket adnék érte az életemből.
Felfedezte, hogy Karinthy Frigyesnak ezt a gondolatát sokan tetszéssel fogadják, de bevallják, hogy még nem találkoztak vele. Ezen felbátorodva baráti beszélgetések alkalmával kipróbálta, hogyan reagálnak rá azok, akik – bár ezt ő nem hangoztatta -, úgy értelmezik, mintha ez egy Gáthy agyában megszületett ötlet lenne. Ilyenkor fegyelmezni próbálta magát: szinte tragikus, de Karinthy cicáit egyetlen írásomban, de még beszélgetéseimben sem használhatom fel sajátként, mert akkor az plágium lenne. Na, de akkor hogyan legyen?
Éveket…! Én éveket…!
Gáthy megtette a lépést, amit soha nem lett volna szabad megtennie. Ezt ő nagyon jól tudta.
Ìrt egy történetet, amelyben szinte elsikkadva, de mégis ott szerepelt: álmodtam, hogy két cica vagyok és egymással játszom… Gáthyt másnap elütötte egy autó. Kórházban feküdt kómában. Eleinte újra és újra átélte, amint teste az autó motorfedeléhez csapódik. ”Lehetetlen, hogy nem láttam a közeledő autót. Felismertem az emblémáját: Rover.”
”Istenem. Rájönnek-e az emberek, hogy kinek az ötlete volt az a cicákról…?”
Nyolcadszor ültek össze az orvosok, hogy megtárgyalják a kómában fekvő Gáthy további sorsát. Reménytelen a helyzet. Nem ébredhet fel a kómából. Sikertelen volt bármit próbáltak is tenni a megmentéséért. A konzultáció után egyszerre álltak föl az asztaltól. Papírjaikat csendben rakták táskáikba. Senkinek nem volt további mondandója.
Gáthy Miklósról aznap este kiállították a halotti bizonyítványt. Ötvenhat évet élt. Ebből két évet volt kómában…
Én, aki a fenti sorokat Gáthy Miklós fura esetéről leírtam, az utolsó sor után megdöbbentem: hiszen én ugyan azt tettem, amit Gáthy. Mint aki okot keres, hogy egy történetbe beleszőhesse Karinthy cicáit. Nyolcvanhárom éves vagyok és naponta vezetek autót. Talán félnem kellene?
2022. Göteborg. |
|
|
- December 18 2022 17:09:16
Jó és szomorú történet. Az ember addig vezet autót míg gondoljamhogy biztonságban van. 90- éves voltam mikor utoljára vezettem autómat.
Nem akartam lemondani róla de feleségem nyugtalankodott miatta,végül
feladtam. Hat évvel ezelőtt volt,aóta sokkal nyugodtabb vagyok.
Karinthy től sokat olvastam.
Tibor |
- December 18 2022 21:07:41
Pár hete vittem virágot és követ a Kerepesi-úti temetôben lévô sírjára. A mi szeretteink tôle 40 méterre nyugszanak.
Tiborkám, nagyon köszönöm az olvasást és Szép Karácsonyt kívánok!
PiaNista |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 27. Saturday,
Zita, Mariann napja van.
Holnap Valéria napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
