Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikSzeptember 22 2019 18:41:57
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 4
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,191
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Szerelem
Asszociáció.
Két rímelõ játéka
Anagramma
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10191]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3562]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Szakító próba
Szakítópróba

avagy, a 100as papírzsepik útja

Utálom a szakítás utáni idõszakot! Ki ne lenne így vele? Az ember lánya csak ücsörög a szobájában, az expasi képeit (rosszabb estben a közös képeiket) nézegeti, miközben kisírt szemmel azon filózik, hogy hol rontotta el?
Jómagam több csúnya, és még csúnyább szakításon vagyok túl, így nekem bárki elhiheti, hogy bár a pasik jó néhány szempontból egyformák, de a velük való szakítás mindig más és más. Ebbõl egyenesen következik tehát az is, hogy hogyan kell ezeket a félresikerült párkapcsolatokat kiheverni. Csekélységem széles skálája vagyok a rossz párkapcsolatoknak, éppen ezért a világ és elkövetkezõ nõnemzedékek reménybeli okulása miatt sorra veszem ezeket, a típusokat és a velük való tapasztalataimat.
Nos kezdjük a személyes kedvencemmel, a rhûtlen dögr1;. Na ebbõl a legnehezebb rfelépülnir1;. Mert hiszen Szent Péter szõrös lábujjára, melyik nõ viselné könnyen azt a tényt, hogy imádott párja szó szerint lecserélte, mint valami megunt, vagy elkopott játékszert?! Tulajdonképpen, ha belegondolok, a játékszer kifejezés ebben az esetben sablonosr30; mondjuk inkább azt, hogy megkóstoltak egy másik sörmárkát és az jobban ízlett nekik. Ezzel természetesen nem magunkat a nõket kívánom egy italhoz hasonlítani, de hát, mint tudjuk, a férfiak megértésének kulcsa a hasukon, és egy arasszal lejjebb lévõ testrészükön keresztül történik. És ha már itt tartunk éppen ez a testrészük az, ami megakadályozza õket a monogámiában. Ezzel nem azt mondom, hogy csak õk hûtlenek! Szó sincs róla! De tekintve azt a tényt, hogy jómagam a hölgyek sorait erõsítem, most inkább a férfiak hibáira hívnám fel a figyelmet.
Visszatérve a hûtlenséghez, azt hiszem bátran, kijelenthetem, hogy baromi rossz érzés meg megcsalva lenni! Ilyenkor csak arra tudok gondolni, vajon a rmásikr1; mivel jobb, mint én? Csinosabb? Kedvesebb? Érzékibb? Nagyobb a melle, vagy kerekebb a feneke?
Azt hiszem sajnos ezekre, a kérdésekre sem én, sem, a többi megcsalt nõ sem fog konkrét választ kapni. De tapasztalatból mondom, hogy nem is érdemes ilyenekkel fájdítani a fejünket. Elvégre is, mi a francnak õrüljek bele az összehasonlítgatásba, ha a végeredmény, a megcsalás és hûtlenség ténye mindig ugyan az? Ennél már csak az a rosszabb, ha abba gondolok bele, hogy az a pasi, aki olyan édesen tudott mosolyogni, mikor anno megadtam neki a számomat, teljesen és totálisan hülyének nézett. Ilyenkor felrémlik bennem a középkori inkvizíció, és annak kedvelt rjátékszereir1;, amit nagyon szívesen letesztelnék hûtlen páromon. Talán egy jó kis kerékbe törés, vagy nyújtópad jól menne a szeme színéhez! De persze ezek csak elméleti síkon maradnak meg, hiszen nem vagyok olyan erõszakos jellem, jóllehet néhány pasi igencsak megérdemelné a dolgot.
Tovább boncolgatva a megcsalás lélektanát, szomorúan kell nyugtáznom, hogy én sajnos nem rendelkezem olyan képességekkel, mint Mel Gibson, aki egy emlékezetes filmjében belelátott az ellenkezõ nemûek fejébe. Ha szert tennék egy ilyen képességre bizonyára könnyebb dolgom, lenne. De arra még telepátia nélkül is mérget mernék venni, hogy minden férfi azt hiszi, amikor megcsalja a párját, hogy õ sokkal okosabb annál, mintsem hogy lebukjon. Csak feszítenek hatalmas egójuk áldásos árnyékában és közben a világegyetem császárainak, a teremtés koronájának gondolják magukat.
A hûtlenkedõkbõl is többféle akad, de a legrosszabb az elõre megfontolt, számító típus, aki teljesen tudatában van saját tökéletességének, és nem igazán érdekli, hogy fájdalmat okoz a lányoknak. Õt a legnehezebb lebuktatni, mert sajnos mi tagadás, nagyon ravasz állatfajta. Gyakran még Culombo és a teljes Miami Vice csapata is kevés lenne a nyakon csípéséhez, de azért ha résen vagyunk, elõbb utóbb úgy is kiderül a turpisság.
Mindezektõl függetlenül, ezek miatt a kis rravaszdikr1; miatt nem érdemes sokat bánkódni. Én amúgy is a zéró tolerancia híve vagyok, vagyis ha csak egyszer is megcsal, azonnal lezavarom a pályáról az illetõt. Elképzelhetõ azonban, ha valaki tényleg szereti a párját, talán egyszer még megbocsát neki. De soha, hangsúlyozom, SOHA ne fogadjunk vissza egy elõre számító liliomtiprót! Egyrészt nem éri meg a fáradtságot, és az újbóli megcsalás utáni idegösszeomlást, másrészt csak az idõnket vesztegetjük vele.
Jogosan merülhet fel bárkiben a kérdés: Honnan tudjuk, hogy egy megrögzött szoknyabolonddal, vagy csak egyszeri tévelygõvel van dolgunk?
Nos ha valaki tudja, az kérem, árulja el nekem is! Ugyan is, ha õszinte akarok lenni, én is többször estem a megcsalás 22-es csapdájába. Pozitívumként csupán azt tudom felhozni magam mellett, hogy amit szembesültem a szörnyû igazsággal, azonnal úgy dobtam ki õket, hogy a lábuk sem érte a földet!
De ha már túl vagyunk a felismerésen, és a szakításon, akkor már csak a vigasztalódás marad. Tulajdonképpen erre sincs bevált módszer. Mindenkinek másképpen kell túltennie magát a történteken. Én specc több módszert is kipróbáltam. A legkényelmesebb a mértéktelenül nassolós, önsajnálatban dagonyázós volt, de valljuk be ez nem a legszerencsésebb, a késõbbi önbizalmat, és az ebben az idõszakban felhalmozott zsírpárnákat tekintve. Szerintem ebben az esetben a legjobb, ha némi nyafogás és pityergés után a rkutyaharapást szõrévelr1; módszerhez folyamodunk. Végtére is egy kis kalandozás senkinek sem árt! Nem elhanyagolható az rújujjunk meg és ragyogjunkr1; taktika sem, mikor egy-egy balul sült kapcsolat után külsõ átalakulás és belsõ harmóniakeresés következik.
A következõ pasi típus (ezzel volt nekem is legutoljára dolgom) a rmama pici fiar1;. Ezzel az édes pofával csupán annyi a gond, hogy minden szép és jó, a tenyerén hordoz, de soha sem hagyja, hogy elfelejtsem, neki ott van a mamája, aki történetesen a világ legfontosabb embere. Én persze csak silány kis pótlék lehetek mellette. Hiába fõzök, mosok, takarítok rá, az soha nem lesz olyan, mit, ha a mama csinálta volna. Tulajdonképpen ez nem is lenne nagy baj, de ha esetleg felmerülne bennem, hogy ugyan már menjünk el közösen valahová, azt azonnal egyezteti, kell a mamával, és ha õ nemet mond, akkor bizony lõttek a programnak. Sõt, ha az embernek nagy pechje van, este 9-10 körül fellövik otthon a pizsamát, onnantól fogva pedig se, buli se késõi mozi nincs. Azért elgondolkodtató, hogy egy felnõtt (illetve majdnem felnõtt) embernek mi oka van, hogy még mindig a mama szoknyája mögé bújjon. Nos sajnos nincs pszichológusi végzettségem, és jós sem vagyok, de azért azt elõre megmondhatom, hogy az ilyen pasi nem egy jó választás hosszú távra. Mert hát magasságos ég, mit lehet kezdeni egy olyan férfivel, aki önállóan, a mama nélkül még levegõt is csak nagy nehezen tud venni? Szerintem nem sok mindent. De lehet, hogy csak én vagyok türelmetlen, és idõvel önállóságra lehet nevelni õket. Akinek van ehhez türelme, annak hajrá, én szorítok neki!
Mindazonáltal, ha már egy ilyen férfiemberrel hozott össze, majd választott szét a végzet, szerintem a legtutibb módszer a vigasztalódásra a bulizás! Egy pár átmulatott éjszaka, és az estelegesen ott kivirágzó flörtök és kacér csókok máris elfeledtetik velünk elõzõ, kötött pulcsis, babaarcú exkedvesünket.
A harmadik, és szerintem egyben a legveszélytelenebb típus, amit én egyszerûen csak rsurranónakr1; hívok, az a fajta férfi, akivel kellemesen elvagyok, ugyanakkor pár hónap után olyan unalmassá válik, mint egy adóbevallás. Ennél a típusnál, ha már nagyon lapos a kapcsolat, attól is rosszul vagyok, ha csak meglátom. Ilyenkor kb. olyan arcom, lehet, mint aki éppen most állt fel a fogorvosi székbõl egy kiadós kis gyökérkezelésbõl. Ránézek az illetõre, s az jár a fejemben. rÚr Isten, hát te már megint itt vagy?r1;
Sokszor már csak a ragaszkodás és a megszokás tart ezek mellett az emberek mellett, vagy esetleg a sajnálat, de ettõl eltekintve, ha már meguntam, eléggé fájdalommentesen meg lehet szabadulni tõlük. Persze sokszor ilyen esetben bûntudatom van a szakítás miatt, de ezt pár doboz bon-bon és némi shoppingolás rövid idõn belül feledteti.
A negyedik és egyben utolsó kategória a rkifogásos csávór1;. Õ onnan ismerhetõ fel, hogy akármit érek tõle, mindig talál valami kifogást, hogy ne tegye meg. Ha azt mondom, menjünk el diszkóba, akkor azonnal kinyílik a rFérfinemzetség Nagy Kifogás-zsákjar1; és õ Rodolfó ügyességével húzza elõ a jobbnál jobb kifogásokat. Most a hugira/uncsitesóra/szomszéd kölyökre kell vigyázni, vagy apucinak kell garázst takarítani, esetleg a nagyi fürdõszobáját kell kicsempézni. Tehet én akármit, kedveskedhetek akármivel, soha nem tudhatom, hogy most éppen miért nem úgy lesz, ahogy én szeretném. És természetese, ha kérdõre vonom, akkor azonnal jön a rpersze, mert te mindig csak követelõzölr1; címû védõbeszéd. Hát kinek kell ez? Nekem nem!
És ha már meguntam az örökös, rMost nem jó kicsim mertr30;r1; kezdetû mondatokat, akkor a legegyszerûbb, ha a szakítás után csak magammal foglalkozom egy kicsit. Ilyenkor a legtutibb az, hogy mindent megszerzek, amit az expasi nem tudott bokros teendõi (?) miatt. Egy kis vásárlás, mozi a barátnõkel, buli, manikûr, fodrász és minden, ami az anyagi keretbe belefér.
Mindent összevetve tehát számomra ez a négy fõtípus, és nyilván ezek mellett számtalan altípus létezik még, de szerintem ezek már nem annyira lényegesek
Mindezektõl függetlenül nagyon utálom a szakítás utáni közvetlen 1-2 hetet. Ilyenkor igyekszem mindenféle marhasággal elterelni a figyelmemet. Gyöngyöt fûzök, ami persze a felgyülemlett feszültség hatására minduntalan szétgurul a kezeim közt. Ilyenkor egy tudtahasadásos beteg módjára magammal kezdek el üvöltözni, hogy szorosabban is fogattam volna a végét annak az átokverte damilnak. A saját magammal folytatott vitának általában döntetlen az eredménye, és miután megnyugodtam, összeszedem a szétgurult gyöngyöket, és szakavatott mozdulatokkal egy doboz mélyére süllyesztem õket, hogy majd a következõ szakításom után ismét elõszedhessem.
Néha varrogatok is, amivel azt érem el, hogy számtalan ronda, és haszontalan gönccel lesz tele a szekrényem. Ezek annyira borzalmasak, hogy talán még a Máltai Szeretetszolgálat is sírva küldené vissza õket. Éppen ezért soha az életben nem fogom felvenni, de mindenesetre órákig elbíbelõdöm velük. Igaz, hogy közben annyiszor szúrom meg magam, hogy egy kis átképzés segítségével már akupunktúra is lehetne belõle, de nem baj, a készítés öröme azért megvan (ha megvan).
Esetleg kertészkedem, aminek közvetlen következménye a növény, és virágállomány pusztulásán keresztül figyelhetõ meg. A liliomok sírva könyörögnek egy kis tápoldatért, a rózsák inkább lábat növesztenének, csak hogy meneküljenek az újabb metszés elõl, a sokat megélt giliszták pedig megszakadnak a röhögéstõl a virágültetési kísérleteimet látva.
De sebaj, a lényeg ilyen esetben nem a hatékonyság, hanem az, hogy a lehetõ legkevesebbet gondoljak a volt barátomra. Ez vagy bejön, vagy nem, de minden esetre én kitartóan próbálkozom ezekkel a figyelem elterelõ hadmûveletekkel.
Ilyenkor természetesen egy különleges, rdögöljön meg a világr1; hangulat is hozzájárul a mindennapjaimhoz. Ebben benne foglaltatik, például, hogy utálom a teljes férfitársadalmat. Ha mondjuk a buszon esetleg valaki, nem riad vissza a már 5 méterrõl vibráló ellenséges aurámtól, és rámosolyog, azt azonnal egy olyan gyilkos pillantással viszonzom, amitõl még az ördög is menten szívrohamot kapna. A közvetlen ismerõseim szerint ilyenkor van egy kifejezetten erre a szakítás utáni idõszakra jellemzõ nézésem, amivel a hímnemû embertársaimat illetem. Még nevet is adtak neki, szerintük ez a:r1;Mit akarsz tõlem te szánalmas földi halandó? ! rpillantásom. Nos nem tudom igazuk, van e, mert, általában amikor így nézek valakire nincs nálam tükör, hogy ellenõrizzem állításuk helyességét, de hiszek nekik. Elvégre is, ha a mitológiai Gorgónak, más néven Medúzának a pillantása kõvé változtatta a vigyázatlan halandókat, akkor az én nézésem megérdemel legalább egy hangzatos kis nevet. És ha már a nézésekrõl van szó, hát külön fáma szólhatna arról, hogyan tudok nézni akkor, amikor legnagyobb depresszióm közepette egy szerelmespárral találkozom, mondjuk az utcán.
Ismételten nagy hibám, hogy ilyenkor nincs nálam tükör, hogy megnézhessem, milyen gyilkos pillantást lövök feléjük, de azért el tudom képzelni. Valószínûleg a sárga irigység, a zöld undor, és a fekete bosszúság színei villámolhatnak ki szemembõl. Ilyenkor legszívesebben odamennék a szóban forgó párocskához, és a fejükre olvasnám, hogy nem szégyenlik magukat, amiért miközben én már megint túl vagyok egy szívet tépõ szakításon õk a világ csúfjára ilyen boldogok! De e helyett betartom a társadalmi elvárásokat, nem üvöltöm le a teljesen ismeretlen és ártatlan emberek arcszerkezetét, inkább csak csendben, egy gyomorfekélyes páciens élõ portréjaként battyogok el mellettük.
Errõl eszembe jut egy cuki is történet. Nem is olyan régen esett meg vele, hogy egy szakítás után bementem a városba valamiért. Ültem a buszon, az mp3 lejátszómból teljes hangerõvel dübörgött a Depresszió, és kb., úgy nézhettem ki, mint egy kivégzésére váró tömeggyilkos. Ekkor felszállt a buszra egy cuki kis párocska. Nagy a gyanúm, hogy a Pláza divatosztályáról szökhettek meg, mivel mindketten annyira trendik voltak, hogy attól lehetett tartani a divatfotósok perceken megrohamozzák a gépjármûvet, csak hogy lencsevégre kaphassák õket. A srác (?) divatos szõke- természetesen egyenesre vasalt- hajú, csak a legmenõbb farmerben feszítõs pasi, barátnõje pedig olyan, ha lehet ilyet mondani, tipikus plázacica, hatalmas mû-, körömmel/cicikkel/hajjal felvértezett cuki-muki kiscsaj.
De akkor nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy menyire édesek voltak együtt. Folyton ölelgették, meg becézgették egymást. Én pedig csak ültem, és az irigység, valamint az erõs hányinger érzése keveredett bennem. Egyrészt nagyon irigykedtem, mert én már megint egyedül voltam, viszont a gyomrom felfordult attól a töménytelen giccstõl, amit azok ketten produkáltak.
Ölni tudtam volna tekintetemmel, mikor az utazásom megkoronázásaképpen egy sötét árny vetült rám. Oldalra néztem, és igen, minden vágyam, egy ellenõr állt mellettem. Akkor is tudtam volna, hogy ellenõr, ha nem látom a karján pirosló azonosítót. Életunt ábrázata, enyhén borostás arca, és az erre a foglalkozására jellemzõ trendi övtáska nyilvánvalóvá tette számomra, hogy a tömegközlekedés egyik patrónusával állok, illetve, ülök szemben.
Kivettem a fülembõl a fülhallgatót, és rásandítottam a drága közalkalmazottra. Õ persze kérte a jegyeket, bérleteket, mire én felmutattam a sajátomat. De ki tudja miért, ez túlbuzgó barátunknak nem volt elég, kivetette velem a diákomat és a személyimet is. Hát azt hiszem, nem árulok el titkot azzal, ha elmondom, hogy örökre a szívembe zártam az illetõt.
Ezt némiképpen õ is érzékelhette, mert a diákom felmutatásánál már úgy néztem rá, ahogy attól még a Jetit is kiverte volna a víz. De õ, a rutinos idegrendszerével ezt vagy nem vette észre, vagy csak nem érdekelte. Mindenesetre biccentett egyet, amikor visszaadta az irataimat, majd a következõ megállónál le is szállt.
Ezzel a kis történettel csupán érzékeltetni kívántam, hogy mennyire magam alatt tudok lenni, ha éppen egy szakítás után vagyok (ez gyakorta megtörténik). Távol álljon tõlem, hogy tanácsokat osztogassak, de saját tapasztalataimból kiindulva nem érdemes túlspilázni egy-egy szakítást.
Pasik jönnek, pasik mennek, de egy valamit soha sem szabad elfelejteni: az élet túl rövid, hogy miattuk sírjunk!


Hozzászólások
Torma Zsuzsanna - szeptember 02 2008 14:32:09
Kedves Adry Boszy!
Igazad van. Pasik jönnek,pasik mennek. És valóban igaz, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy miattuk sírjunk.
Legalábbis kevesek érdemlik meg. Majd egyszer el jön az igazi, azért pedig mindent megteszünk, hogy megtarthassuk magunknak. Ami késik, nem múlik!
Ez is jó kis írás volt!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
smileysmiley
Adry Boszy - szeptember 02 2008 18:37:28
Köszönöm, örülök, hogy tetszik az írásom.Fõleg azért is, mert csak nemrég kezdtem ilyen jellegû dolgaokkal foglalkozni.
Arthemis - szeptember 20 2009 12:08:04
Az írás arra is jó, hogy kiadd magadból a feszültséget, fájdalamat stb. Persze nem szabad hogy csak erről szóljon, de ez is benne lehet.
Az utolsó mondatokkal teljesen egyetértek, és a pasitípusokat is jól összefoglaltad.
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2019. szeptember 22. vasárnap,
Móric napja van.
Holnap Tekla napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

NDI
22/09/2019 15:22
Üdv mindenkinek. Változatlanul csak látogató vagyok...

Gyongy
22/09/2019 14:59
Kellemes, szép őszi délutánt Napkorong smiley

Manon
22/09/2019 11:58
Szép napot mindenkinek!

orok szerelem55
22/09/2019 10:08
Minenkinek kellemes, szép napot kívánok! smiley

KiberFeri
22/09/2019 07:53
Jó vasárnapot kívánok!

Manon
21/09/2019 13:48
Szép délutánt mindenkinek!

orok szerelem55
20/09/2019 19:26
Szép estét kívánok! smiley

Gyongy
20/09/2019 11:45
Szépséges pénteki napot kívánok Napkorong smiley

KiberFeri
20/09/2019 07:59
Szép napot!

vali75
19/09/2019 18:30
Szép estét kívánok! smiley

Gyongy
19/09/2019 12:57
Szép napot kívánok Napkorong smiley

Gyongy
18/09/2019 13:44
Szép napot Napkorong smiley

KiberFeri
18/09/2019 06:40
Szép-jó napot kívánok a koronglakóknak is, meg az olvasóinknak is!

vali75
17/09/2019 20:01
Szép estét kívánok! smiley

orok szerelem55
17/09/2019 15:29
Kellemes délutánt kívánok Mindenkinek! smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes