Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikáprilis 01 2020 17:16:39
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 3
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Szerelem
Anagramma
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10200]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3566]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Lácai Mihály: Röppen az álom




Történt egy márciusi napon, mikor egy kis denevér útnak indult, mert megunta az otthoni szürke rajzokat, a barlangba zárt világot, az állandó lógást a deneten. Mióta beléptek a Denevérek Nagy Európai Kolóniába szabad lett a szárnyalás mindenfelé, így hát le is lépett otthonából.
Úgy hallotta, Párizsban van egy híres Székesegyház, ahol igazán érdemes élni, mert ott muzsikával telik a nap, mely hosszan áthajlik a véget nem érõ éjszakába. Franciaország felé vette hát az irányt a lillafüredi barlangból, ahol annyira unta már az állandó lógást a deneten.
Hamar megtette ezt a néhány száz kilométert, hiszen telve volt pezsgéssel, energiával, mivel már nem csak lógnia kellett a deneten, hanem végre társalkodhat gyönyörû hullámhosszokon a kifinomult frekvenciákkal és nem utolsó sorban az ultraibolyákkal. Cité szigete felé vette a keresõjét, a muzsika hazájába, ahol nem ezer, hanem több ezer filharmónia lép fel évente, hogy elhúzzák az emberek nótáját, mitõl azok átlényegült arcot vágnak. Bizony az emberek gyakran szeretnek lelépni a hétköznapok bamba felszínérõl, ahol csak araszol a lélek, mint valami féreg, ha menedéket keres a forrón tûzõ nap elõl. Ha nekik sikerül, õ neki miért ne menne ez a fajta lényeg? - hisz hasonlón van, elege van a szürke lógásokból.
Megpillantotta az áhított épületet! Igaz még sosem látta, a denet ilyenekrõl nem fecseg, mégis tudta, hogy csak ez lehet ama híres
Notre-Dame, ahol valamikor régen egy harangozó annyira szerelmes lett, hogy megrondult bele. Biztos a zene mûvelte vele, annyira átlényegült szegény harangozó. A kis denevér körbe repkedte a templomot, de még nem ment be. Azt már kifigyelte, hogy számtalan helyen bejuthat, azonban ezzel még várnia kell, ilyen csapzottan mégsem mehet be egy olyan helyre ahol az emberek, s tudomása szerint a denevérek is átváltanak azon tudatra, mely által letisztul a kéreg, az évek alatt megrándult bõrredõ, hiába ûzte onnan a denet a rásebesedõt. Egy szerény barlangot talált, nem volt tágas, viszont annál sötétebb és érdekesebb. Itt végre énekeltek a cseppkövek, mely dallamokra édes lógásba kezdhetett, nem úgy, mint otthon.
Hazájában kiszáradtak a cseppkövek! Ezért is vették szülei azt a denet rendszert, és azon kellett lógni egész nap. Mindenki így töltötte napjait odahaza. Keresgélni kellett mindenféle függõ kapcsolatokat, mert csak így lehetett kitûnni a denevérek sokasága közül, így lehetett egy denevér a legnépszerûbb. A kis szökevény viszont annyira semmibe vette ezt: õ a függetlenséget szerette, a szabad, kötetlen repkedéseket, akár nappali világosságban is! Ezért ügyefogyottnak tartották. Szép lassan kimaradt mindenbõl, amire a denevérek rezegtek, végül már nem is érezte jól magát, egyre ritkábban szállt haza, nem érdekelte a sziklajáték, illetve azon szórakozások, mikor emberféléket kellett zaklatni, csakhogy azok félelemben legyenek a denevérek láttán.
De itt most annyira más! A kellemes hûvösben végre ellazulhatott kis barátunk. A kintrõl bekacsintó nap sugarán megcsillantak a cseppkövek, melyek boldogan zengték vissza dallamukat hálaképpen az áradó fénynek. Egy cseppkõ mindig zenél, elénekli a világ minden szépségét, boldogságát, bánatát. Lágy dallamában benne van a föld története, a sokmilliárdnyi lélek rezdülése, mitõl a cseppkövek mindig sírnak, és minden egyes dal, nekik a lélek feloldása a szerelem, az öröm, és a fájdalom színeivel. Ettõl növekednek igazán a cseppkövek.
Milyen pihentetõ lógás volt ez most! A kis denevér oly régen hallott ilyen szép csengõ hangokat! Kiskorában még lehetett hallgatni, és mennyire szerette! Volt egy kedvese, mindig vele lógott édes szárnyölelésben, mikor még otthon is sírtak a cseppkövek. Ó, de jó lenne, ha most itt lenne vele, ha õ is hallhatná ezt a csodát! Most már õ is sírt, annyira hiányzott neki távoli kedvese!
Lassan besötétedett. Ilyenkor élednek a denevérek. A mi kis barátunk
lázas izgalomban készülõdött. Elegáns fazonra fényezte magát a barlang könnyeivel és már repült is a Notre-Dame felé.
Kellemes idõ volt. Ilyenkor a legjobb szárnyalni! Fentrõl az egészet belátva, mintha a csillagok között lennénk egy õszinte szerelemmel.
A kis denevér alig akarta elhagyni ezt az érzést, úgy érezte örökre itt akar maradni ebben a boldog állapotban. Végül csak leereszkedett a Székesegyház közelébe. Egy vidám denevércsapatot vett észre. Nagyon megörült nekik, lelkesen hozzájuk vitorlázott s azok kíváncsian körbe repülték a kis jövevényt. A denevérek mindig oltalmazzák egymást, tudták csak így maradhatnak fenn ebben a durva emberi világban, ahol sokszor villanóval tizedelik õket. Az évszázadok során nagyon megcsappant létszámuk, ezért is szorultak vissza az éjszakába, mikor a tévedt emberek mozdulatlanok, és õk nyugodtan folytathatják hasznos tevékenységüket, bizony, ki hinné, az emberiségért! Ez a denevérek nagy küldetése! Szerencsére védelmet nyújtanak a sziklák repedései, a barlangok titkai, az elhagyott kastélyok, és a templomok, ahol annyira békések az emberek! Itt nyugodtan lehetnek az ember közelében.
A kis csapat körbeszárnyalta a Székesegyházat, mely valóban büszkén állt a sziget szívében. A kis denevér csak úgy rezgett örömében!
Új barátai megmutatták neki a nagy rózsaablakok pompás színeit, ahol olyan édesen játszott a fény, átrepültek a két süveg nélküli torony fölött, fogócskáztak a kápolnasor árkádai alatt, spirálkört zuhantak a huszártorony körül, és huss! r11; már bent is voltak az épületben.
Nagy ám a készülõdés! Egy híres orgonista fog fellépni. Itt van a világ egyik legnagyobb orgonája, háromszáznál is több sípja van! A kis denevér, mikor ezt meg látta, elakadt a repülése, annyira ledöbbent a látványtól. rTükörcseppkövek! Milyen szépen simulnak egymáshoz! De õk mért nem sírnak?r1; Az orgonasípok sosem sírnak, hanem ébresztenek r11; meséli a többi denevér r11; felébresztik az embereket és minket. Elzengik a lélek örök vágyódását, és megmutatják az utat a Nagy Szeretethez, ahová mindenki eljut egyszer. A kis denevér egy csillanással megköszönte társainak a tanítást, és már röpült is a sípok felé, hogy hallgassa õket. A csapat vén denevére utána szállt, de kis barátunk már ott lógott az egyik síp csücskében.
r1;Nem hallok semmitr1; r11; csillantotta az öreg denevérnek, mikor az odaért hozzá. rGyere innen, most még nem szólnak. Várj még egy kicsit, a mi helyünk ott van fönt, a leghátsó sorban.r1;
A Notre-Dame hangversenyterme közben megtelt. Emberek százai érkeztek az elõadásra. Aztán lehalkultak körös-körül a fények.
Néma csend lett. A kis denevér feszülten csillogott, nagyon izgatott volt, érezte valami nagyon szép következik most. Társai féltõn körbe vették, tudták, õ még sosem volt ilyen helyen, titkon vigyáztak rá.
Ekkor megszólaltak a dallamok. Átölelték egymást a denevérek. Ezernyi színben tündököltek az orgonasípok. Az emberek arcán megjelent a csillogás, a lényeg, az oly sokáig elfojtott szerelem. A levegõ megtelt harmóniával és kis barátunk táncra kelt társaival. Most megint azt érezte, amit akkor érzett kedvesével azokban az édes lógásokban.
A Nagy Szeretet! Hirtelen kedvesét látta minden társában. Boldog volt, nagyon boldog! Micsoda dallamok, hát mégis sírnak ezek a sípok, akár a cseppkövek! A kis denevért egy mély remegés járta át, önfeledten a magasba szállt, szállt felfelé a nagy harangig, ahol édesen lógott fénylõ szárnyaival mindenki felett.
Társai hiába keresték, nem találták sehol. Honnan is tudhatták volna, hogy a kis jövevény örökre átlényegült a muzsika fényeivel, és még ma is ott lóg a Notre-Dame nagy harangjában. Az emberek nem is tudják, hogy õt hallani minden reggel, minden délben, minden kondulásban.

Hozzászólások
lacai - szeptember 29 2008 18:16:51
Itt mindenki ilyen bõbeszédû?
Köszönöm!
Torma Zsuzsanna - október 02 2008 09:34:11
Kedves Lacai!

Én végigolvastam a történetet, és nekem nagyon tetszett. számomra csodálatosan szépen írtál a kis denevérrõl! Most itt vagyok.Sajnos, a munkahelyen nagyon elfoglalt vagyok (otthon nincs számítógépem), és így a szerkesztés mellett kevés idõm van az olvasásra és a hozzászólásra is.
Üdvözöllek: Torma Zsuzsanna
smileysmileysmileysmileysmileysmileysmiley
lacai - október 02 2008 14:52:57
Köszönöm Zsuzsa! smiley
Ne dolgozz sokat! smiley
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. április 01. szerda,
Hugó napja van.
Holnap Áron napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

KiberFeri
01/04/2020 08:24
Legyen szép napotok és ebben nincs semmilyen április elsejei trükk!

Gyongy
31/03/2020 16:52
Szép délutánt Ica! smiley

Helen Bereg
31/03/2020 16:49
Csodás délutánt Koronglakók! Szioa Gyöngy! smiley

Gyongy
31/03/2020 16:42
Szépséges délutánt Napkorong smiley

hazocsa
31/03/2020 14:33
Üdv minden Korongosnak! Most sercegnek a tollak. Vírus sokunkat bezárt képzelet mindent bejárt. Készülnek a művek, szellemesek frissek.

Helen Bereg
30/03/2020 19:11
Szép estét Napkorong! smiley

KiberFeri
30/03/2020 08:38
Estére itt a hideg, de azért legyen kellemes a napotok!

KiberFeri
29/03/2020 09:10
Legyen jó a vasárnapotok, még az "ez van" közepette is! Mindenki vigyázzon magára, mert a virtusnál nincs hétvége...

Helen Bereg
28/03/2020 18:21
Szép estét Napkorong! smiley

Manon
27/03/2020 07:59
Szép reggelt mindenkinek! smiley

KiberFeri
27/03/2020 07:58
Kellemes és napsütéses jó reggelt kívánok a lakótársaknak!

Manon
26/03/2020 18:07
Szép estét mindenkinek!

Helen Bereg
26/03/2020 10:44
Szép napot Napkorong.

Manon
26/03/2020 07:59
Szép napot mindenkinek!

Torma Zsuzsanna
26/03/2020 07:51
MINDEN KEDVES NAPKORONGOS TÁRSAMNAK JÓ EGÉSZSÉGET KÍVÁNOK, VIGYÁZZATOK EGYMÁSRA! smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes