|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,191
Nem aktiváltak: 0
|
|
Gyerek lettem újra. Aprócska, eltévedt gyerek itt a fehér ágyban, itt a dunna és a rácsok fogságában. Mosolytalanul hangtalanul, élettelenül. Gyermek.
Azt gondolod, hogy csak fekszem itt az ágyon. Fekszem üveges tekintettel, nézek a semmibe. Dobog a szívem, néha csak úgy össze-vissza, kapkodom a levegõt, alig mozdulok. Kérdezel, de én nem válaszolok. Nem válaszolok, mert nem találom a szavakat. Valami kesze-kusza, láthatatlan fonal csavarja össze a gondolataimat. Mintha egy lassított felvételt néznék. A saját filmem, a saját satnya kis életemrõl. Talán a gyógyszertõl van, nem tudom. Aztán már nem is kérdezel. Teszed a dolgod, igazítod az ágyamat, mintha itt sem lennék. Ez fáj nekem! Szeretnék mondani valamit, mozdítanám a kezem, de mindenhol csak rácsokba ütközöm. Nem értem. Semmit sem értek. Jó lenne elmondani, hogy szeretném, ha beszélnél hozzám, ha elmondanál egy imát. Nézek a szemedbe, kérlellek, de nem látsz mást, csak a béna, agyongyötört testemet. Nem látsz mást, csak azt, hogy megint nem voltam képes uralkodni a testem felett. Elviselném még a durva szivacsot is, ha rám mosolyognál. Annyira nagyon egyedül vagyok. Miért kell ennek így lennie? Szeretném kikapcsolni ezt a pár gondolatot is, hogy a szégyen pírja ne ülhessen ki az orcáimra. Gyerek lettem újra. Aprócska, eltévedt gyerek itt a fehér ágyban, itt a dunna és a rácsok fogságában. Mosolytalanul hangtalanul, élettelenül. Gyermek |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. szeptember 17. kedd,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
