|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
M
Néha kell egy kis élet!
- Gyere már be! Teljesen bõrig ázol! - szólt ki a férfi a szobából az esõben álldogáló nõnek. De, amikor az nem mozdult, dühösen, kissé megbántódva becsukta az ajtót, de közben még a foga között elejtett egy megjegyzést.
- Mindig tudtam, hogy bolond vagy! Egy eszetlen õrült. -
Azt nem láthatta, amint a nõ, szétáradt mosollyal az arcán belevetette magát az élvezetbe. Bolond. Biztosan az. Csak eddig nagyon jól titkolta. Eddig soha nem volt bátorsága azt tenni, amihez kedve volt. Soha nem volt bátorsága ellentmondani. Pedig hogy vonzotta mindig az esõ! A legördülõ cseppek az arcán, a ruhájába ivódó esõillat, a nagyobb cseppek bizsergetõ ostorozása. Õrült. Biztosan az. Ha Õ mondja! De miért is ne lehetne egyszer õrült, ha ma ahhoz van kedve? Mi baja történhet? Oldódik a feszültség, ami bilincsbe fogja a fejét egész nap? Na és? Akkor mi lesz? Vagy szétterül az a jólesõ bizsergés s gerincén, végigfut a lábujjáig? Mikor is volt, hogy utoljára ilyen jól érezte magát? Már megmondani sem tudja.
Állt a pocsolya szélén, amit a lezúduló esõ percek alatt varázsolt a lábai elé. Jó lenne belelépni; csak egy kicsit; nem is! Jó lenne belefeküdni! Az lenne ám az örültség! Széttárta a karját, megfordult a tengelye körül, még látta, hogy odabenn a férfi a fejét csóválja, aztán, mint aki véletlenül egyensúlyát vesztette, zupp, beleszédült a pocsolya közepébe. És csak ült és csak mosolygott és csak élt. Végre, valahára élt.
|
|
|
- november 04 2008 00:08:30
Gratulálok szellemes és õszinte írásodhoz!
szeretettel: bé.     |
- november 07 2008 11:31:36
De jó! Én is láttalak ám!
Én is örültem nagyon. Hiába, az utak kiszámíthatatlanok... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 09. péntek,
Marcell napja van.
Holnap Melánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
