Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikáprilis 20 2021 15:28:41
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 9
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,202
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Anagramma
Szerelem
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10202]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3573]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
A szõnyeg
M


Figyelj rám! Szeretném, ha beszélnél hozzám, miközben mosdatsz, etetsz, forgatsz, vagy a sebemet kötözöd! Szeretném, ha elmondanál egy imát velem, értem.





Csak fekszem itt az ágyon. A hatalmas, fehér, kórházi ágyon. Fekszem üveges tekintettel. Nézek a semmibe. Dobog a szívem. Idõnként csak úgy össze-vissza. Kapkodom a levegõt. Alig mozdulok. Milyen nehéz minden! Kérdezel, de én nem válaszolok. Nem válaszolok, mert nem tudok. Nem találom a szavakat. Valami láthatatlan fonal csavarja, tekeri össze a gondolataimat. Vannak egyáltalán gondolataim? Itt vagyok még ezen a világon? Olyan furcsa, maszatos minden. Elmosódott és homályos. Mintha egy lassított felvételt néznék. A saját filmem az. A saját, satnya kis életemrõl. Minden olyan távoli. Minden olyan idegesítõen nyugalmas. Talán a gyógyszertõl van? Nem tudom. Istenem! Hogy jutottam idáig?
Az egész, talán a szõnyeggel kezdõdött. A szép, új szõnyeggel a kócos kis rojtjaival. Egy szép õszi napon kapta a fiától, amolyan engesztelésképpen. Az utóbbi idõben sokat vitatkoztak. A fiú nem akarta, hogy az anyja beköltözzön az Otthonba. Hiába volt minden észérv, minden elrettentõ példa magára maradt, halva talált öregekrõl, a fiú csak a szégyent érezte, a dühöt, hogy nem tud megfelelõen gondoskodni az anyjáról. Az anya hiába magyarázta, mennyire egyedül van, nem tud már fõzni, mosni, takarítani, nem tudja fizetni a nagy ház költségeit, a fiú nem figyelt rá. Egyre csak a saját szégyenét szajkózta. Pedig nekik is megvolt a külön életük, dolgoztak, küszködtek, gyereket neveltek. Egyre kevesebb idejük maradt arra, hogy az anyjukat istápolják. Mégis megharagudott, hónapokig feléje sem nézett. Aztán a kíváncsiság és a fiúi szeretet mégis bevitte az anyjához új otthonába. Amikor aztán látta, milyen jól érzi ott magát, megbékélt és békeajándéknak hozta a szép szõnyeget.
Az anya nagyon vigyázott rá. Régen kapott már ilyen drága ajándékot. Hosszú percekig pihentette a szemét a szõnyeg színein, elnézegette a körbe futó mintákat, a csinosan glédába állított rojtokat. Nem is engedett hozzányúlni senkinek. Sokszor vicceltek is ezen az unokák. Egy alkalommal, valami ünnepre, egy fésût kapott tõlük ajándékba, hogy tudja mivel haptákba állítani a rojtokat. Sepregette, fésülgette szeretettel és büszkeséggel.
Egy éjszaka történt, talán hajnalban. Arra ébredt, hogy ki kell mennie a mosdóba. Nem kapcsolt villanyt, az ablakon beszûrõdõ lámpafény, ami sejtelmes félhomállyal vonta be a szobát, elégségesnek tûnt. Elsõ gondolata az volt, várnia kell, hogy a szeme hozzászokjon a gyenge fényhez, aztán meg az, hogy ezerszer megtette már ezt az utat. Ismerte minden tárgynak a helyét, tudta, hol a szék, az asztal, merre van az ajtó. Úgy hitte, nem lesz baj! Csak a rojtokkal nem számolt. A gyönyörûen glédába állított rojtokkal. Már a második lépésnél megbotlott.
Esés közben úgy érezte, kilépett saját magából. Látta magát kívülrõl. Látta az esés minden mozzanatát, látta a szobát, a bútorokat, a vizespoharat az asztal sarkán. Látta azt is, hogy a telefon elérhetetlenül messze van. Még az este tette a kisasztalra, a szoba másik végébe, talán, hogy bele ne keveredjen a zsinórba.
Belé hasított a fájdalom. Iszonyatos, az egész testet szétmarcangoló gyötrelem. Valahol csont reccsent. Nem akarta elhinni, hogy az õ csontja, olyan távoli és hihetetlen volt minden. Az nem is õ, gondolta, akkor nem láthatná magát kívülrõl. Sóhajtásnyi idõ alatt történt minden, másodpercek töredéke alatt. Még egy pillant és ráesett a gyönyörû szõnyegre.
Mozaikképek futottak a szeme elõtt, gondolattöredékek csak, például, hogy a nõvér reggelig nem fog jönni, hozzá még nem kellett benézni. Rossz érzése volt, ahogy eszébe jutott, hogy este nem mosogatta el a tányérját maga után, nincs elkészítve a tiszta hálóinge. Próbált emlékezni, hogy kihúzta-e a kulcsot a zárból? Nem emlékezett. A legfájóbb mégis a szégyen volt, a szégyen és kiszolgáltatottság, hogy nem jutott ki a mosdóba.
Hosszú órákig feküdt a földön. Mozdulni nem bírt, a hideg a csontjáig hatolt. Reszketett és didergett, maga sem tudta, hogy a hidegtõl, a félelemtõl, a fájdalomtól vagy a szégyentõl. Kiáltani szeretett volna, de nem jött ki hang a torkán. Úgy érezte, itt az utolsó óra, Vagy talán már nem is él, csak a lelke van itt, az érzékei játszanak valami bolondos játékot. Folytak a könnyei, magában imádkozott. Egyszer csak visszafelé forgott az idõ. Emberemlékezet óta nem esett meg hasonló, szépen, sorban visszafelé lepergett elõtte élete filmje. Amikor megállt a vetítés, az anyja karjában volt kislányként. Épp az imént esett le a hintáról. Lökte magát fel-fel, magasba, aztán hirtelen elengedte a kötelet. Nagyon nagyot esett. Az anyja ölbe kapta, szidta és ölelte egyszerre, könnyeit csókkal itatta fel, sebeit egy zsebkendõvel kötözte be. Milyen jó volt az ölében lenni! Akkor is ennyire fájt a lába, mint most, de akkor még volt anyja, volt vigasza. Igen, akkor gyermek volt.
Néha magához tért, olyankor ködös és zavaros volt minden. Hallgatta a hangokat, próbálta kitalálni az idõ múlását. Állt az idõ, nem akart reggel lenni, nem akart mozdulni semmi. Olyankor moccanni akart, de nem engedelmeskedett a lába, kiáltani akart, de nem volt hangja. Akkor, ott, abban a pillanatban elvesztette önmagát.
Azt már csak nagyon távolból érezte, hogy mentõsök emelték fel, egy furcsa, kemény matracba bugyolálták, a nõvérek sürgölõdtek, mindenki a fejét ingatta. A mûtét után befektették az ágyba, abba nagy, fehér kórházi ágyba. Mint egy kis madárka feküdt a dunna alatt, csak a szemei beszéltek, a szája néma maradt. Elveszett az ágyban, szinte beleolvadt a párna fehérjébe. Révetegen kapkodta a levegõt.
Miért nem tudok még mindig szólni? Miért nem tudom elmondani, mennyire félek? Itt teszel-veszel mellettem. Azt hiszed, nem tudok magamról. Azt hiszed, nem érzek semmit. Nem látok, nem hallok. Már nem is kérdezel. Csinálod a dolgod. Igazítod az ágyamat. Mintha itt sem lennék. Tudod, hogy ez mennyire fáj nekem? Szeretnék mondani valamit. Mozdítanám a kezem. Figyelj rám! Mindenhol rácsokba ütközöm. Nem értem. Én már semmit nem értek.
Annyira szeretném elmondani! Tudom, hogy itt vagy! Szeretném, ha beszélnél hozzám, miközben mosdatsz, etetsz, forgatsz, vagy a sebemet kötözöd! Szeretném, ha elmondanál egy imát velem, értem. Nézek a szemedbe. Kérlellek. Nem látsz mást, csak a béna, agyongyötört testemet. Látsz még? Vagy csak azt látod, hogy megint nem voltam képes uralkodni a testem felett? Elviselném még a durva szivacsot is. Mosolyogj rám! Annyira egyedül vagyok! Miért kell ennek így lennie? Szeretném kikapcsolni ezt a pár gondolatot is. Szeretnék kikapcsolni mindent, hogy a szégyen pírja ne ülhessen ki az orcáimra!
Gyerek lettem újra. Aprócska, eltévedt gyermek. Itt a fehér ágyban, a dunna és a rácsok fogságában. Anya nélküli gyermek. Fekszem élettelenül. Mosolytalanul. Hangtalanul. Nyöszörgök. Szégyenkezem. Álmodom. Anyámról. Egy rojt nélküli szõnyegrõl.
Hozzászólások
Torma Zsuzsanna - november 11 2008 10:29:09
Nagyon-nagyon szépen, meghatóan írtál errõl a történetrõl, ami azt hiszem, már sok emberrel megesett; és még sokkal meg is fog esni. Talán velem is, talán Veled is!
Egyszerûen gyönyörû az írás, és szomorú a történet.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
smileysmileysmiley
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2021. április 20. kedd,
Konrád, Tivadar napja van.
Holnap Konrád napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

KiberFeri
20/04/2021 15:21
Szép napot mindenkinek...

Helen Bereg
20/04/2021 13:34
Szép napot Mindenkinek! smiley

mamuszka
19/04/2021 20:40
Szép estét mindenkinek. Jó egészséget, kíméljen meg benneteket magától a vírus.

vali75
19/04/2021 19:26
Szép estét mindenkinek! smiley

Helen Bereg
19/04/2021 18:44
Szép estét Koronglakók! smiley

Manon
19/04/2021 12:48
Legyen szép napja mindenkinek!

KiberFeri
19/04/2021 09:22
Csak úgy finomkodva esik, de ettől még legyen mindenkinek jó napja!

Wino
18/04/2021 17:55
Kellemes vasárnapot mindenkinek!

Helen Bereg
18/04/2021 17:54
Szép estét Napkorong! smiley

KiberFeri
18/04/2021 09:18
Jó vasárnapot kívánok minden kedves lakótársnak és olvasónknak is!

Helen Bereg
17/04/2021 18:00
Szép estét Mindenkinek! smiley

Helen Bereg
17/04/2021 18:00
Szép estét Mindenkinek! smiley

Helen Bereg
17/04/2021 18:00
Szép estét Mindenkinek! smiley

Helen Bereg
17/04/2021 12:39
Szép vasárnapot Koronglakók! smiley

Delfinke
17/04/2021 12:19
Szép delutant

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes