|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,201
|
|
Gy
Ezt egy pályázatra írtam
A szerencsehozó kobold
Csillagfátylat repít a szél,
Mélyzöld illatok csaponganak.
Hanyatt dõl a fû a láb alatt,
Lenge talpakra harmat tapad,
Perdülõ sarkak virágra fekszenek-
Halovány, rebbenõ kezek,
Reszketõ szemek,
Az idõ megreked,
Sós cseppek kerek szirma pereg
Derengõ, langyos nyomok
alatt szikkad a homok,
S a hajnal lányarca elpirul.r1;
(Orinoco-Tündértánc)
Danny beteg kisfiú volt, egészségesen született, de három éves korában egy csúnya betegség kapta õt el. Az orvosok nem tudták, mi baja, nem tudtak rajta segíteni. Szegény ágyhoz volt kötve, nem mehetett játszani a gyerekekkel, sõt iskolába se. Egész nap a szobájában feküdt, meséket olvasott és álmodozott, hogy egyszer meggyógyul. Nem is gondolta, hogy álma hamarosan valóra válik.
A város szélétõl pár kilométerre laktak egy szegényes kis faházban, Danny apukája, Chris reggelente és esténként sokat sétált hazafelé a munkából, mivel a busz csak a város határáig járt. Szeretett sétálni a félhomályban, ilyenkor volt ideje mélázni és sírni. A családja elõtt sosem sírt, mindig tartotta magát, próbált (több-kevesebb sikerrel) erõsnek látszani. Persze fia mindig tudta mikor szomorú, látta a szemében, de soha nem adta tudtára.
Minden szabadidejében mesélt a fiának, a nem rhappy endr1; történeteket átköltötte és úgy adta elõ, de a beteg ismerte ezeket, viszont szerette mikor apukája vele volt, így hát nem szólt róla.
Hajnalban a kicsi ágya mellett lévõ fotelban aludt, bár legtöbbször csak színlelte az alvást, hogy neje ne aggódjon érte is. Csak nézni akarta Danny arcát, figyelni minden lélegzetvételét. Mély álomba merült, egy olyan álomba, ahol szép kertes házban laknak, boldogok és mindenki egészséges.
Péntek reggelre virradt, Martha épp Danny reggelijét készítette, mikor csengettek. A postás csomagot hozott a kisfiú részére, de feladó nem állt rajta, csupán annyit körmöltek rá, hogy: Sok szerencsét! Egy piciny doboz volt, aranyszalaggal átkötve, Martha felnyitotta, de nem talált benne mást csak egy mesekönyvet és egy rövid levelet, amiben nyomatékosan megkérik, adja át a fiúnak, Õ érteni fog mindent. Nem tudta ki viccelõdik velük ilyen idõkben, de azért felvitte Danielnek az ajándékot, és magára hagyta vele, gondolta legalább a könyvnek örülni fog.
Felcsillant a kisfiú szeme, kibontotta a csomagot és csöppnyi kobold mászott ki belõle.
-Szia! Biztosan Te vagy Danny. Azért küldtek, hogy meséljek, és szerencsét hozzak neked. A nevem Gord és Bedwyr földjérõl jöttem.
-Szia Gord! Tudtam, hogy koboldok tényleg léteznek! Örülök, hogy megismertelek. Szeretnél inni vagy harapni valamit?
-Ha lenne esetleg egy kis Eremyash nektárod vagy Woandel sütid azt szívesen elfogadnám. Buta vagyok, ne haragudj, hiszen azt csak a mi szakácsaink készítik el. De várj, üzenek, hogy Cadan küldjön nekünk egy kis kóstolót. Õ a koboldok fõszakácsa és szerencsére egy kedves barátom is.- Ezzel elõhúzott a zsebébõl egy apró körömnyi méretû galambot, súgott neki valamit és útjára engedte.
-Siess Orun és vigyázz magadra!-
-Ez is megvan. Mit szeretnél csinálni? Meséljek, vagy mutassam meg a többi neked küldött ajándékot?
-Hát, ha lehet, akkor elõször az ajándék érdekelner30;
-Ezeket az aranyakat Cadeym királyunk küldte neked, szerencsét is tudnak hozni és balszerencsét is, attól függõen, hogy jóra vagy rosszra használod õket. Add át a szüleidnek, hogy rakják a párnájuk alá, de ne beszéljenek róla senkinek, egy kis idõ múlva tömérdek aranyotok lehet. Itt van a mesekönyv. Ebben az az érdekesség, hogy olvasás közben, valóra vállnak a dolgok, lehetsz hatalmas király, vagy szerencsét próbáló legény, akit csak el tudsz képzelni. Nehogy elfelejtsem, ebben az üvegcsében egészségvíz, Eragwayo van, külön neked fõzte Cadan a földünkön termõ gyümölcsökbõl és gyógynövényekbõl. Ezt minden este ki kell innod és reggelre új adag lesz benne, egészen addig, amíg meg nem szeged a fõszabályt, vagy amíg nem gyógyulsz meg teljesen.
-Jó jó, de mi a fõszabály? Danny teljesen felvirult.
-Nem mondtam volna? Hát a titoktartás, mi koboldok nem szeretjük, ha olyanok is látnak minket vagy tudnak rólunk, akik nem érdemlik meg. Nem mutatjuk ám meg magunkat akárkinek, azt ki kell érdemelni!
-Értem. Jó, megígérem, hogy nem beszélek errõl senkinek. Nagyon hálás vagyok a népednek, mert segíteni akartok nekem. De áruld el, miért jöttél? Ki küldött?
-Ó, hát ez a koboldok lételeme. Szerencsét adni és megvonni, ki mire érdemes. Minden ezer évben kiválasztunk valakit, aki megérdemli, hogy segítsünk neki, utoljára ötszázharmincegy éves koromban láttam ilyen küldetést. Akkor még Eryn királyné uralkodott és saját maga utazta körbe a világot, hogy ki legyen a szerencsés. Egy kislányra esett a választása, akinek meghaltak a szülei, árvaházba került és nagyon sok mesét olvasott, fõként a koboldokról. Tetszett a királynénak a kicsi July olthatatlan meseszomja. Elküldte hozzá Eraont aki szerencsét adott és családot talált neki. Boldogságban nõtt fel, férjhez ment, jómódú családba került és nagyon sok déd- és ükunokája született. Most pedig Cadeym király, Eryn unokája téged látogatott meg, mikor aludtál. Látta a kimerült szüleidet és úgy határozott, megérdemled, hogy Te legyél a következõ. Ezért küldött ide.
-Nagyon aranyos népetek lehet, nem is tudom megköszönni. Nálatok mindenki ilyen öreg? Én még csak hét éves vagyok.mutatta az ujjain.
-Igen, igen. A mi életünk négyezer évig tart, pontosan a születésnapunkon, jön értünk egy hatalmas madár és átvisz Thorzisz földjére, ahol tovább élünk, persze nem ilyen formában, ott csak a lelkünk marad, de onnan segítjük utódainkat. Születésünkkor meglátogatja a szüleinket Danah õsanyánk, aki eldönti, milyen életre szán minket. Van, aki aranybányász lesz, vannak varázslók, gyógyítók, szakácsok, vannak, akik forgatják a szerencse kerekét és eldöntik minden ember sorsát. Sokrétûek vagyunk, mindenkinek megvan a sorsa. Meséltem már a királyságunk születésének legendáját? Szeretnéd hallani?
Ekkor Martha lépett be a szobába:
-Kihez beszélsz Danny? Felment a lázad? Jól érzed magad? Hívom az orvost! kiáltotta rémülten.
-Ne, mami, várj! Csak olvastam a mesekönyvet, látod? r11;emelte magasra a kezét- Nincs semmi baj, jól vagyok.
A nõ közelebb lépett az ágyhoz és fia homlokára tette kezét, normálisnak érezte a hõmérsékletét, elmosolyodott:
-Tehát olvasol. Elmeséled mirõl szól a könyved?
-A koboldokról és képzeld bármirõl, amirõl csak szeretném. Küldtek valamit a csomagban nektek is. De ígérd meg, hogy este a párnád alá rejted, és nem szólsz senkinek! Meglepetésben lesz részünk, ha megígéred! Psszt, tudod! r11;széles vigyorral az arcán, mutató ujját az ajkaihoz emelte- Tényleg ígérd meg nekem mami! Kééérlek!
-Megígérem kincsem. Mutasd, mit dugjak el?
Danny elõhúzta takarója alól az aranyérmét és édesanyja kezébe adta. Aztán átölelte és adott neki egy puszit. A nõ már rég nem látta ilyennek, mosolyog, beszédes, boldog. Boldog, ez a szó visszhangzott a fejében és áldani kezdte az ismeretlen jótevõket.
-Hozom az ebédedet és a gyógyszeredet, utána, pedig aludnod kellene egy kicsit. Csak pár órát, most ne ellenkezz kicsim jó?
-Jó mami. Már tényleg éhes vagyok, mit kapok enni?
-Leves és fõzelék. Mindjárt hozom. - mondta tátott szájjal. Még soha nem volt olyan, hogy nem kellett veszekedniük az ebéd, a gyógyszerek és a délutáni alvás miatt. Nem, mióta a fiú ágyhoz kötött, nem volt ilyen.
A délután nyugalomban telt el. Danny egy szó nélkül megtett mindent, amit az édesanyja kért, persze titokban Gord meséjét hallgatta alvás helyett, de úgy érezte, feltöltötték energiával.
-Tehát sok-sok évszázaddal ezelõtt, egy Girlohn nevû kobold zarándokolt Bedwyrbe, látta a zöldellõ réteket, a kéklõ eget, a hatalmas hegyeket és a végtelen tengert. Látta még a kifogyhatatlan gyümölcsöket és növényeket, érezte, itt akar letelepedni, ahol mindig lesz friss vize és élelme. Észrevette ezt Danah és népet teremtett Girlohn-nak. Azt mondta neki, népesítse be a világot koboldokkal, akik szerencsét és balszerencsét hozhatnak minden élõlénynek. Adott neki egy vekni kenyeret, amit hiába vágnak fel, mindig ugyanakkora marad. Egy dárdát, mely legyõzhetetlenné teszi tulajdonosát a Föld legnagyobb harcosával szemben is és egy fából faragott trónt, mely felismeri a legjobb uralkodót a koboldoknak, ha megfelelõ személy ül benne, a trón a tündérek nyelvén énekel, ha pedig arra nem érdemes személy foglal helyet, átkozott módon sikítani kezd. Egyik éjjel Girlohn különös álmot látott. Egy fiatal lány kezében egy aranyhárfával énekelt neki, majd hirtelen eltûnt. Másik éjjel újra megjelent a lány és egy aranyalmát nyújtott át neki, de újra eltûnt. Harmadnap a lány kézen fogta, és egy palotába vitte, azt mondta, övé lehet minden, amit akar, csak adja neki a koboldok népét. Girlohn nem ment bele, ezért a lány bosszúból minden éjjel meglátogatta, és nem hagyta pihenni. Napról-napra gyengébb és betegebb lett. Szívta a kobold életerejét, mígnem Girlohn bejelentést tett. Odaadja a királyságot azon koboldnak, aki megszabadítja a lánytól. Jöttek neves tündérek mindenféle gyógyírral, de egyikük sem járt szerencsével. A kobold varázslók Derlahn kastélyába mentek és segítséget kértek az ottani tudóstól, aki azt mondta, csak úgy szabadíthatják meg Girlohnt a démonától, ha elmennek az Aingüszi tündértóhoz és a lány nyakára aranyból készült nyakörvet tesznek, ezután el kell vinni ahhoz, akit elátkozott. A szerencsétlennek pedig fel kell oldoznia a démont a bûne alól, ezzel megtörik a varázserejét és halandó lesz belõle. Az egyetlen kobold, aki vállalkozott, Broghdan volt. Elutazott Ajlil földjére és a legtisztább aranyból nyakörvet készített a saját kezével, egy tündérhajszállal megerõsítette azt és belevágott veszélyes küldetésébe. Száz évet utazott át a Bodh hegyeken, kétszáz évet hajózott a Boann tengeren és négyszáz évet gyalogolt a Sidher sivatagban, mire egy sötét erdõ közepére ért. Megpillantotta az Aingüszi tündértavat, a közepén egy hatalmas tavirózsa közepén ott aludt Girlohn mérgezõje. Csendben átúszott a tavon, felmászott a virágra és rárakta a lányra a nyakörvet.
Gord felállt az ágyon és harciasan hadonászni kezdett.
Ébredj átokfajzat! Most velem jössz a királyságba és megbûnhõdsz az ármányságodért!
Ekkor Danny meghallotta édesapja hangját és örömében sikítozni kezdett.
-Apa! Apa! Gyere fel!
Cristopher ledobta a táskáját és rohant fel a fia szobájába.
-Mi baj? Mi történt? Alig kapott levegõt.
-Miért kérdezitek ezt mindig? -nézett morcosan Danny.
-Nincs baj, csak mutatni akartam neked valamit. - folytatta-, Ezt ma hozta nekem a postásbácsi, azért küldték, hogy meggyógyuljak. - húzta ki magát a fiú.
-Igazán? És kik küldték?
-Az titok apa, most végre nekem is van egy titkom! r11;kidugta a nyelvét aztán elvigyorodott.
-Értettem nagyfõnök. Gyors mosakodás, vacsora és alvás, már nagyon késõre jár, pihenned kell, tudod.
Danny bólintott, úgy tett, ahogy kérték. Elalvás elõtt gyorsan megitta az Eragwayo vizét és figyelmeztette édesanyját az aranyérmére. Eltelt egy hét és a kisfiú egyre jobban érezte magát, már kimehetett sétálni pár órára a kertbe, az orvosok pedig nem értették mi történik, égi csodáról beszéltek.
Megérkezett Dannynek az Eremyash nektár és a Woandel süti. Ebéd helyett jól belakmároztak Gord-dal. A kobold eldõlt a párnán és folytatta meséjét.
-Hol is tartottunk? Elindult már Broghdan a démonért?
-Sõt, már el is kapta, folytasd a mesét, kérlek. Most már annyira izgalmas, ugye lesznek benne sárkányok és királylányok és manók és gonosz varázslók ésr30;-
-Ne türelmetlenkedj barátom, minél többet kérdezõsködsz, annál késõbb tudom csak elkezdeni!
-Szóval a bátor kobold elkapta a gonosz teremtést és rabjává tette. A lány könyörgött, hogy hallgassa meg, de nem dõlt be neki, nem figyelt rá. Kivonszolta egy hosszú tündérhaj-láncon az erdõig, majd négyszáz évet gyalogolt a Sidher sivatagban étlen-szomjan, kétszáz évet hajózott vissza a Boann tengeren hatalmas viharokban, és száz évet utazott át a Bodh hegyeken, nem állt meg pihenni, nem hagyta a lányt sem. Végre megérkeztek koboldföldre, ahol Girlohn elé járult és elmondta neki hosszú útját. Elmesélte, hogy egy gonosz boszorkány átkot sújtott rá, végtelen éhségét csak koboldokkal fojthatta el, és csak úgy szabadulhatott meg, ha valaki elhozza a tavirózsa csapdájából. Sajnálkozott Girlohn miatt, mert nem akarta vele ezt tenni, de már az éhhalál kerülgette. A király elgondolkozott, úgy döntött megbocsát neki és útjára engedi. A lány újra halandó királylánnyá változott. Áldotta Broghdant és a koboldokat, megígérte, bárhol jár a világban, sosem felejti el õket, és mindig tisztelni fogja a kis emberek népét.- Mire befejezte, Danny már aludt, így õ is bebújt az ágyba és hatalmas horkolásba kezdett.
Egyik reggel hatalmas örömre ébredtek, Martha párnája alatt megszámlálhatatlan arany volt. Berohant a kis beteg szobájába, aki figyelmeztette, nem szólhat errõl senkinek. Ne mondja el az igazat, találjon ki valamit, hogy jutottak ekkora vagyonhoz. A nõ átfutott a szomszédba telefonálni a férjének, hogy ma korán menjen haza, meglepetése van a számára. Megkérte a szomszédasszonyt felügyeljen kicsit a fiára, míg õ bevásárolni megy, mondván az öreg bácsikája elhunyt és sok pénzt hagyott rájuk. Gondolta ez a legkézenfekvõbb magyarázat a hirtelen jött szerencsére.
A kis kobold újra belevágott a mesélésbe:
-Szabadon eresztették a lányt, aki pár év múlva ajándékokat küldött nekik és meghívta õket fényes lakodalmára, amit Grothen király fiával Darzhen herceggel ült. A koboldok boldogok voltak, lakomát csaptak az el nem fogyó kenyérbõl Girlohn pedig kihirdette, szeretné, ha Broghdan beleülne az éneklõ trónba, hátha szerencsével jár. Így is történt, a trón tündéri hangon dalolni kezdett, az új király kezébe adták a varázsdárdát, hogy ezentúl azzal védelmezze a királyságot. Jó királyként uralkodott évszázadokon keresztül.-
-Érted már, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel?
-Akkor ha jó kisfiú vagyok szerencsém lesz az életben?
-Igen, nagyon okos vagy. Menjünk játszani! Tudod, olyat, amikor dobálod azt a nagy piros golyót és nekem el kell rohannom elõle.
-A kidobóra gondolsz és a labdára. Gyere Gord fussunk versenyt.
A szülõk boldogok voltak, hogy gyermekük jobb színben van és sokat játszik.
A család új házba költözött, hatalmas udvara volt, játszótérrel és kis tóval. Egy napon elfogyott Danny Eragwayo vize, megijedt, hogy talán rosszul csinált valamit, de Gord megnyugtatta, hogy meggyógyult így hát nincs szüksége már rá sem. A fiú sírni kezdett, hogy nagyon megszerette, hát maradjon inkább vele, most már sokat játszhatnak és az iskolába is elkísérhetné. De nemet mondott, elmagyarázta a kisfiúnak, hogy neki még dolga van Bedwyrben és haza kell mennie. Így hát elbúcsúzott, búcsúajándéknak pedig adott nekik egy-egy aranyérmét, ami majd emlékezteti õket a koboldokra és a fõszabályra.
Vége
|
|
|
- November 13 2008 08:35:46
Nagyon szép, megható történet. A mese mondanivalója, ereje sokszor segíthet, mint ebben az esetben is.
Remélem, kedves LucfersAngel, pályázatoddal sikert értél el!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- November 13 2008 08:48:56
Köszönöm kedves Zsuzsa! A pályázat arról szólt, hogy egy nép mondabeli elemeit kell felhasználni. A Finnekkel kapcsolatban akartam írni, de a Kalevala nem ihletett meg. A koboldokat viszont imádom Igen, köszönöm, a legtöbb pontot én kaptam |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 24. Wednesday,
György napja van.
Holnap Márk napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
